Hiszek egy Istenben, hiszek egy hazában,

Hiszek egy isteni örök igazságban,

Hiszek Magyarország feltámadásában.

Ez az én vallásom, ez az én életem,

Ezért a keresztet vállaimra veszem,

Ezért magamat is reá feszíttetem.

Szeretném harsogni kétkedők fülébe,

Szeretném égetni reszketők lelkébe,

Lángbetűkkel írni véres magyar égre:

Ez a hit a fegyver, hatalom és élet,

Ezzel porba zúzod minden ellenséged,

Ezzel megválthatod minden szenvedésed.

E jelszót, ha írod lobogód selymére,

Ezt, ha belevésed kardod pengéjébe,

Halottak országát feltámasztod véle.

Harcos, ki ezt hiszed, csatádat megnyerted,

Munkás, ki ennek élsz, boldog jövőd veted,

Asszony, ki tanítod, áldott lesz a neved.

Férfi, ki ennek élsz, dicsőséget vettél,

Polgár, ki ezzel kélsz, új hazát szereztél,

Magyar, e szent hittel mindent visszanyertél.

Mert a hit az erő, mert aki hisz, győzött,

Mert az minden halál és kárhozat fölött

Az élet Urával szövetséget kötött.

Annak nincs többé rém, mitől megijedjen,

Annak vas a szíve minden vésszel szemben,

Minden pokol ellen, mert véle az Isten!

Annak lába nyomán zöldül a temető,

Virágdíszbe borul az eltiport mező,

Édes madárdaltól hangos lesz az erdő.

Napsugártól fényes lesz a házatája,

Mézes a kenyere, boldogság tanyája,

Minden nemzetségén az Isten áldása.

Magyar! te most árva, elhagyott, veszendő,

Minden nemzetek közt lenn a földön fekvő,

Magyar legyen hited s tied a jövendő.

Magyar, legyen hited és lészen országod,

Minden nemzetek közt az első, az áldott,

Isten amit néked címeredbe vágott.

Szíved is dobogja, szavad is hirdesse,

Ajkad ezt rebegje, reggel, délben, este,

Véreddé hogy váljon az ige, az eszme:

Hiszek egy Istenben, hiszek egy hazában,

Hiszek egy isteni örök igazságban,

Hiszek Magyarország feltámadásában!

Reményik Sándor: Nem nyugszunk bele! 

Téli szél a tar gallyakat fújja 
Mint az Isten égre tartott ujja 
Mint megcsúfolt, kikacagott álom 
Állunk egyedül a nagy világon. 

Elvették s most véle nagyra vannak 
Törött véres kardját a magyarnak. 
De még minden nép a sírját ássa 
Van szava, hogy világgá kiáltsa 

Csak mi, csak mi ne verjük kebelünk 
Csak mi, csak mi emeljük fel fejünk. 
Tiporhatják szûz tiszta igazunk 
Csak mi, csak mi ne hagyjuk el magunk. 

De hirdessük gúzsba kötött kézzel 
Sebes ajkkal, lázadó vérrel 
Idézve menny, pokol hatalmait 
Hogy béke nincs, hogy béke nincsen itt. 

Kezünk bár nem pihen a kardvason 
A szíveinkben nem lesz nyugalom. 
Jöhetnek jövõ századok s megint 
Csak felszakadnak régi sebeink. 

E sebek és e fájdalom örök. 
Ettõl vonaglik minden magyar rög 
Ettõl vérez ki majd nyomunkba hág 
Ettõl nem gyógyulnak az unokák. 

Tátra erdõk ettõl zúgnak-búgnak 
Ettõl reszket lelke minden zugnak 
Puha szívek kõvé ettõl vállnak 
Kemény kövek élõ szívként fájnak. 

Amíg élünk ettõl fájunk, égünk 
Sírban ettõl nem lesz pihenésünk 
Ettõl szorul a kezünk ökölbe 
Ettõl sír a gyermek anyaölben. 

Fenyõmadár behavazott fákon 
Száraz haraszt téli pusztaságon 
A folyók, a fák, a füvek szelleme 
Minden süvít, mi nem nyugszunk bele. 

Most Lomnic ormán rakjunk nagy tüzet 
Versailles-ig lobogjon az üzenet 
Hogy megroppant bár karunk ereje 
Nem nyugszunk bele, nem nyugszunk bele!

Magyar Hiszekegy
"Hiszek egy Istenben, hiszek egy hazában:
Hiszek egy isteni örök igazságban,
Hiszek Magyarország feltámadásában!

Ez az én vallásom, ez az én életem,
Ezért a keresztet vállaimra veszem,
Ezért magamat is reá feszíttetem.

Szeretném harsogni kétkedők fülébe,
Szeretném égetni reszketők lelkébe,
Lángbetűkkel írni véres magyar égre:

Ez a hit a fegyver, hatalom és élet,
Ezzel porba zúzod minden ellenséged,
Ezzel megválthatod minden szenvedésed.

E jelszót, ha írod lobogód selymére,
Ezt, ha belevésed kardod pengéjébe,
Halottak országát feltámasztod véle.

Harcos, ki ezt hiszed, csatádat megnyerted,
Munkás, ki ennek élsz, boldog jövőd veted,
Asszony, ki tanítod, áldott lesz a neved.

Férfi, ki ennek élsz, dicsőséget vettél,
Polgár, ki ezzel kélsz, új hazát szereztél,
Magyar, e szent hittel mindent visszanyertél.

Mert a hit az erő, mert aki hisz, győzött,
Mert az minden halál és kárhozat fölött
Az élet Urával szövetséget kötött.

Annak nincs többé rém, mitől megijedjen,
Annak vas a szíve minden vésszel szemben,
Minden pokol ellen, mert véle az Isten!

Annak lába nyomán zöldül a temető,
Virágdíszbe borul az eltiport mező,
Édes madárdaltól hangos lesz az erdő.

Napsugártól fényes lesz a házatája,
Mézes a kenyere, boldogság tanyája,
Minden nemzetségén az Isten áldása.

Magyar! te most árva, elhagyott, veszendő,
Minden nemzetek közt lenn a földön fekvő,
Magyar legyen hited s tied a jövendő.

Magyar, legyen hited és lészen országod,
Minden nemzetek közt az első, az áldott,
Isten amit néked címeredbe vágott.

Szíved is dobogja, szavad is hirdesse,
Ajkad ezt rebegje, reggel, délben, este,
Véreddé hogy váljon az ige, az eszme:

Hiszek egy Istenben, hiszek egy hazában,
Hiszek egy isteni örök igazságban,
Hiszek Magyarország feltámadásában!"

"Ámen."