2010. augusztus 8. Közélet

Sólyom elnökségének mérlege zéró; illetve ennek ürügyén is újra Göncz istenítéséről.

Sólyom László öt éven keresztül volt a köztársaság elnöke. Teljesítményének értékelésére kért fel négy „neves” értelmiségit, „politikai celebet” a Népszabadság. Ezek közül egy TGM - megnevezése szerint ismét, egyszerűen csak mint: „filozófus”.

Tamás Gáspár Miklós filozófus:

Egy magányos ember, aki részben megtestesíti, részben pedig harcol a rendszer ellen - ez jut eszembe először Sólyom Lászlóról. Ami elnökségének mérlegét illeti, szerintem a végeredmény zéró, körülbelül ugyanannyit használt, mint amennyit ártott az országnak.

Használt abban a tekintetben, hogy fontos elvek mentén megpróbált megkövetelni egyfajta tartást a törvényhozástól. Ez nagy dolog, amit nem szabad elfelejteni. Ráadásul képes volt megtestesíteni 1989 szellemét.

Ártott viszont a határon túli akcióival. Nem értette meg a határon túli magyarok problémáit, megfeledkezett arról, hogy ő külföldön nem a magyar kultúrát, hanem a magyar államot képviseli. Minden diplomáciai előkészítés nélkül nem szónokolhat a szomszédos országokban, mert ezzel rosszat tesz a határon túli magyaroknak és a térség stabilitásának.

Nem volt olyan jó elnök, mint Göncz Árpád, de jobb volt, mint Mádl Ferenc. Göncz Árpád a „haza atyja” volt, aki vigaszt, bátorítást nyújtott az embereknek. Az ő felfogásában a köztársasági elnöki inkább szimbolikus szerep volt. Mádl Ferenc decens távolságtartással nemigen csinált semmit. Sólyom László viszont igazi politikus elnök volt abban az értelemben, hogy lehetőségei határain belül igyekezett érvényesíteni az elképzeléseit.

Hibái ellenére nagyon fog hiányozni, mert független és tiszta ember, aki mindig tisztességesen, keményen és elvszerűen viselkedett. Nem volt senkinek az embere, nem volt senkinek a zsebében. Biztos vagyok benne, hogy reputációja a következő években, Schmitt Pál elnöksége alatt tovább nő majd, igazán néhány év múlva fogjuk őt értékelni.

Ki az a Göncz Árpád? Már megint a posztkommunista hazaáruló liberálisok által most is favorizált, sőt istenített Göncz; akit börtöntársai nemes egyszerűséggel csak „grízes tésztának” becéztek, börtönharsonai szerepe miatt. Aki mint „üldözött” „liberálisan” harcolt a szovjet megszállók ki szolgáló háborús bűnösök „demokratikus” jogaikért. Hóhérok demokráciájáért.

Éppen ő a minta, aki második ciklusában, amikor Ausztráliába látogatott és egyetlen, magányos bekiabálótól úgy megijedt, hogy azonnal abbahagyta nagyívű kvaterkázását? Ő a nekik megfelelő? Hát, talán ilyen figura Schmitt is lesz… De a kérdés akkor is fennmarad, „akart” itt valaki 89-ben köztársaságot? Ilyen köztársaságot? És egyáltalán ki „szavazta” meg?

Már ha „népfelségről” és „köztársaságról” beszélünk, amit soha senki nem legitimált. Már 20 éve. Pedig a „köztársaságiaknak” soha nem volt fontosabb semmi, mint a „nép”; legalábbis szavakban.

És arról még nem is beszéltünk ezen amőbaagyú szélsőséges balliberális emberkét: TGM-et ki nevezte ki „filozófusnak”? Talán ugyanazok, akik Gönczöt köztársasági elnöknek? Nincs ebbe semmi. Hiszen a TGM szintű Hitler és Marx is volt politikai celebet. Nagy társadalmi átverési show részese volt. Szerintem TGM még jót röhögött, hogy ilyen alacsony rendű írásait „nyeli” a balliberális média. TGM részese volt a hazánk elleni gyűlölet keltésnek.
(Szent Korona Rádió alapján JOBBIK GONDOLAT)