2012. május 4. Közélet

A magyar médiatörvényt kritizáló európa tanácsi jelentéstervezetet szellőztetett meg a Népszabadság. A szocialistákhoz közelálló napilap szerint a dokumentum "legfontosabb általános megállapítása, hogy bár a médiaszabályozás elfogadása és módosítása kétharmados parlamenti támogatáshoz kötött, de jelen helyzetben ezt meghaladja a Fidesz parlamenti dominanciája. Ezért a tanács azt javasolja, hogy a kétharmados szabály helyett inkább többpárti támogatást írjanak elő a médiaszabályozás elfogadásához, megváltoztatásához".

Értik, ugye? Az állampolgárokat meg kell védeni önmaguktól. Mert önveszélyesek. Nem jó, ha eszük és/ vagy szívük diktálta döntésük nyomán sarkából kifordulhat a világ. Az igazán fontos ügyeket akkor is pártmegállapodásokkal kell intézni, ha arra a választó sem felhatalmazást nem adott, sem kötelezettséget nem rótt ki. Akkor is, ha abban a struktúrában múltbéli tevékenységük miatt büntetett, a perifériára szorított szerveződések is vétójoghoz jutnak.

Ugyan miért is? Kiknek az érdekeit szolgálva?

2010-ben a nyolc év alatt felgyülemlett MSZP- és SZDSZ-gyűlölettel szinkronban narancssárga vihar söpört végig az országon, aminek következményeként rendkívüli felhatalmazásra tett szert Orbán Viktor pártja. A Fidesz kétharmados többséghez jutott, ami Európában több mint szokatlan, ezért értelmezhetetlen, mi több, kezelhetetlen. A kormányerőknek ez esetben nincs kényszerük megegyezni a majd' teljesen eljelentéktelenedett politikai ellenfelükkel. Járhatják a maguk útját. Sőt járniuk is kell, hiszen tehetetlenségükért, cselekvőképtelenségükért nem okolhatják a választók által legyengített ellenzéket, csak saját magukat.

Lehet szörnyülködni vagy sajnálkozni, Magyarországon ez a helyzet. Az istenadta nép kinyilvánította akaratát, amit illik tiszteletben tartani. Illik, mondom én, mert a felhatalmazás nem jelenti a széles körű tárgyalás, a konszenzusos megállapodás tiltását. Nem jelenti a szakértői és a közigazgatási utak kötelező megkerülését. Nem jelenti a törvénytervezetek keresztültaposását a parlamenten. Mert akit nyers erővel nyomnak le, az alkalomadtán nyers erővel támad majd vissza. Ahogy a kardot rántó is könnyen a kardjába dőlhet.

Csakhogy az Európa Tanács többpárti támogatás kötelezettségét írná elő Magyarország számára - mintegy rendszerhibaként azonosítva a kétharmados Fidesz-győzelmet -, s ezáltal pányvát dobna a választók által felszabadított politikai erőre, amely nemcsak itthon, de Európa-szerte paradigmaváltást sürget.(Annak idején a MSZP és testvérpártja SZDSZ kétharmadát nem tekintette rendszerhibának. szerk.)

Az Európa Tanács jelentéstevői alighanem abban a szakértői világban szocializálódtak, ahol a jogosítványokat kinevezések útján, nem pedig választásokon lehet elnyerni. Ők nem a nép hatalmát szolgálják, hanem az intézmények uralmát. Ez a logika hatja át az Európai Bizottság és az Európa Tanács működését. Ezért is feszül megannyi konfliktus Brüsszel és Budapest között. Ezért is.

De a kardunkat olykor így is a hüvelyében kellene hagynunk.

"Az EU-bizottsággal való csata csak az igazi ütközet előszobája volt. Az IMF nem fog politikai követelésekkel előállni, az nem ildomos. Azonban abban a pillanatban, amikor a hitel, avagy készenléti keret feltételeiben nézeteltérés keletkezik, Brüsszelben újra magyar bírákról, magyar adatvédelemről, sőt a nyúlketrecek rasszista szabályozásáról fognak beszélni."
(Máté T. Gyula, Magyar Hírlap, április 26.)

"Jó 10 éve Brazília is részben letért a globalizációellenesség útjáról, és mára a világ hatodik legnagyobb gazdasága, vagy - hogy messzebb ne menjünk - Szlovákia is annak köszönheti hozzánk képest egyértelmű sikerét, hogy a bezárkózás helyett a világfolyamatokhoz igazította gazdaságát."
(M. Kovács Tibor, www.hvg.hu, április 29.)

"A magyar miniszterelnök most azzal dicsekszik, hogy már látja a tárgyalások előszobáját. A Barroso nevű pszichiáternek nem erősítette meg, hogy ő Napóleon, aki ezt örömmel nyugtázta. "Egészen biztos? Elkötelezetten tudja, hogy nem Európát akarja elfoglalni?" "El vagyok kötelezve." Az orvos gyanakszik. Az ápolók figyelnek. A hatos kórterem betege magában kuncog: jól becsaptalak benneteket."
(Lengyel László, Népszabadság, április 29.)

"Miközben a kormány - nagyon helyesen - mindent megtesz azért, hogy a szociális segélyen tengődőket, az indokolatlanul leszázalékoltakat visszaterelje a munkaerőpiacra, aközben mintha nem fordítana kellő figyelmet azokra a jól képzett, életerejük teljében lévő fiatal és középkorú szakmunkásokra, értelmiségiekre, akik Mongóliától Anglián át Észak-Amerikáig keresik a boldogulásukat, mert itthon nem találták meg."

(Torkos Matild, Magyar Nemzet, április 30.) (hetivalasz.hu)

Szabad Hirek