2011. november 15. Közélet

A 2008 őszén kezdődő és máig tartó nemzetközi pénzügyi válság megfékezéséhez a Breton Woods-i keretek már rég nem elégségesek. Hazánk több mint tucatnyi miniszterelnök-jelöltje 2009-ben rövid lefutású zavart és gyors fellendülést jósolt. Látható azonban, hogy a 200 milliárd dollárnyi IMF-védernyő már távolról sem elegendő a dollárhegemónia fenntartására.

Az euró védelmére pedig maga a válság tette nyilvánvalóvá a gigantikus pénzalap szükségességét. Ennek nagyságát még nem sikerült megállapítani, csak az biztos, hogy napról napra növekszik. A hagyományos IMF-receptek is csődöt mondtak. Ahol a múltban alkalmazták őket, kő kövön nem maradt, mert a „nemzetközi pénzügyi egyensúly” helyreállításának költségét a terá­piát elszenvedő ország fizette meg szo­ciális szektorainak pusztulásával, vagyonának elvesztésével, sőt adóssága további növekedésével.

Volt ország, amely köszönte a megmentést – mint hazánk –, és önálló gyógyító kúrába kezdett, elbúcsúzott szakértő doktoraitól, és nem szándékozik őket visszahívni, pedig a sajtó összes vajákosa ezt követeli. Az IMF nevű szervezet sem a régi. Sőt olyan számadó juhász az IMF, hogy nemcsak fölötte, de terelő pulijai (hitelminősítők, nemzetközi szaksajtó egy része) felett is elszállt az idő, egyik sem a régi. A görög nyáj például igencsak hiányosan tért vissza az akolba, sok milliárdos veszteséggel. A terelő pulik most azzal foglalatoskodnak, hogy egyre drágábban engedjék a juhokat a pénzpiacok friss legelőjére. Olaszország mellett ismét hazánk szolgálhat iskolapéldával. A „piac” leértékeli a forintot annak ellenére, hogy régóta és jelentős mértékben több eurót vesz be az ország saját teljesítményei­ből (export, idegenforgalom), mint amennyit kiad. A forintnak erősödnie kellene, mert inkább keresik, mint kínálják. Legalábbis ezt diktálná hazánk teljesítménye. De jön a „piac”, az MNB-ben jó kamatért pihengető több ezermilliárd spekulatív forint pedig eurót és dollárt vásárol, leértékelve ezzel saját magát. Mindez drágábbá teszi az importot, szinte naponta emelkedik az energiahordozók ára, növekszik az infláció, végül pedig jön a „rettegett, de indokolt” kamatemelés. A magyar államkötvények másodlagos piaca is azonnal „visszaigazolja” a várakozást, s beárazza úgymond a remélt kamatemelést. Erre is rásegít aztán a „piac”. A minap az egyik elsődleges állampapír-forgalmazó kebelbarát bank nagy tételben kínált kötvényeket megvételre, jóval feljebb nyomva azok hozamát. Mi sem természetesebb mint, hogy a „piac” azonnal megemelte az úgynevezett kockázati felárat. Ha a piac akár egy további százalékkal növeli is a finanszírozás költségeit, ki lehet dobni a jövő évi költségvetést, mert nem teljesül a hiánycél, ami egyébként kőbe van vésve, mint Mózes törvényei.

A „piaci” útjelző tábla az IMF-hez vezet. Kamatemelésre és az IMF-hez való visszatérésre terelnek a pulik. De egyre több a világban a renitens birka. A görögöket most szándékoznak újra „megszakérteni”, s hamarosan az olaszokhoz is érkezik a szakértelem, vagyis egy hatvanmilliárd eurós megszorítás. De a franciákra is vár jövőre egy akkora költségvetési megszorítás-szakértelem (százmilliárd euró), amely valamivel több is mint az éves magyar GDP. Nincs kizárva, hogy a birkák megvadulnak, kosoknál ez előfordul, és már a görögöknél is voltak erre utaló jelek, amikor a drachmához való visszatérést latolgatták. Az sincs kizárva, hogy a terelő pulik a renitens, de gyengébb juhok közül egyet-egyet szándékosan feldöntenek. Hogy okuljon a többi. Magyarország stabil kormányzattal bír, és renitens birkának is számít egyben. Itt nincs esélye a szakértősködésnek, nem kizárt ezért, hogy nyomásgyakorlásként a piac majd „beborítással” fenyegetőzik, és azt követően érkezik meg a szakértői beavatkozás. Surányi már 2009-ben is szívesen lett volna főszakértő miniszterelnök, ha erre a Fidesz, vagyis a későbbi kétharmados választási győztes is rábólintott volna.

Bokros Lajossal közös, 1995-96-os szakértősködésük kínjait máig érezzük. Kérdés, van-e tervünk arra, hogy miként álljunk ellen a bedöntési fenyegetésnek? Mert tudni kell, hogy különben visszakerülünk az akolba és jól megszakértenek bennünket is. A görögök mindenesetre nálunk jobban állnák a bedöntést, mert náluk csak húsz, nálunk viszont majd hetven százalék az idegen tulajdonú gazdasági egységek produktuma.  ( Magyar Hirlap online)

Szabad Hírek