2010. augusztus 28. Közélet

Az 1896-ban ezen a napon Csíkszentdomokoson született (és Gyulafehérvárott 1980. szeptember 29-én elhunyt) Márton Áron püspökről talán kevésbé köztudott, hogy nemcsak a bolsevizmus, hanem a liberalizmus ellen is keresztes hadjáratot hirdetett a szellem erejével. (Ezért nácinak kiáltották ki. Szerk.)

Mindennek jelentőségét ma, amikor igen kevés a nemzetünkért határozottan kiálló (ennek részeként például az ősműveltségünket keresztény mivoltunkkal nem szembeállító, hanem a kettőt együtt képviselő) pap és teológus, nem lehet eléggé hangsúlyozni, tekintettel arra, hogy közülük gyakran azok, akik elítélik a kommunizmust, a liberalizmust nem vagy csak alig. Éppen ezért idézzük Erdély legnagyobb huszadik századi prófétái közül Áron püspököt, akinek alábbi sorait meg kellene tanulnia minden magyarnak egy életre! Olyantól idézünk (az „Erdélyi Iskola” 1933-34. évi 5-6. számából), aki, hasonlóan olyan huszadik századi egyházi nagyjainkhoz, mint Bangha Béla, Uzdóczy-Zadravecz István, Mindszenty József, Nyisztor Zoltán, Tóth Tihamér, zsigerileg gyűlölte mindkettőt. Íme:

»A liberalizmus a filiszter világnézete. A francia forradalomból megszületett polgáré, aki nagyképű, fitogtatott tudálékossággal ránevelődött arra, hogy az élet legnagyobb és mindig égető kérdéseit is közömbösen kezelje. Nem tagadja feltétlenül a túlvilágot, de nem is törődik vele. Lehet, hogy van Isten, de a vallás szerinte magánügy, s az életet az állam is és az egyes ember is minden valláserkölcsi kötöttségtől függetlenül rendezheti be. Legnagyobb érték szemében a független emberi ész. Az igazságot az állapítja meg s nem a valóság, az erkölcsöket a korlátlan szabadság szabályozza és nem isteni normák. Eredmény: polgári házasságával törvényhozás útján kikezdte, kettős normájával, nyers erotikába fulladt irodalmával, művészetével pedig teljesen szétdúlta a társadalom alapegységét, a családot; gazdasági téren hirdetett és alkalmazott szabadversenyével meghizlalta az élelmesek kis csoportját, és a technikai fejlődés szédítő fokán megszégyenítő nyomorba nyomta a túlnyomó többséget: jogi elméletével a társadalmak élére állított minden ügyek korlátlan hatalmú intézésére egy hazug, bőbeszédű, s rendesen érdekszövetkezetek és nem a nép akaratából összeálló tehetetlen parlamentet. Azaz megteremtette, világra hozta a bőrünk egész felületén és lelkünk legbenső mélyén is égető fájdalommal szenvedett átkos, kilátástalan mai életet.

A bolsevizmus édes gyermeke a liberalizmusnak. Marx és Lenin a legkövetkezetesebb liberálisok. Nem álltak meg félúton, a liberális tételekből lehozták a legvégső következtetéseket. Kant még annyit mondott, hogy az Isten létét nem lehet bizonyítani, Marx már biztosan hirdeti, hogy nincs.

A liberális parlamentek sürgős teendőként hajszolták keresztül a házastársak elválását megkönnyítő törvényeket, s az orosz kódexben ma a házastársi viszony elő sem fordul, Lunascharszky [Lunacsarszkij – Ifj. T. L.] népbiztos pedig annak idején dicsekedve közölte, hogy a megvolt családokból is egyedül az uráli bányamunkásság körében 50 000-et sikerült „leépíteni”. A tőke a liberális parlamentek mellett, sőt azokon keresztül úgy használta ki az ország népét, ahogy akarta, a tanácsköztársaság államkapitalizmusa pedig egy elméleti gazdasági rendszer esztelen erőszakolásával támaszt éhínséget, s a megindult éhes tömegeket lovasdandárokkal, vagy biztosabban ölő gázzal ezer számra kegyetlenül küldi a halálba.«

(hunhir.hu alapján JOBBIK GONDOLAT)