A szavazópolgár türelmes, amnéziás tulok, te csak menj, és lehelj egy forró csókot az RMDSZ-vezetők ajkaira, és szórj hamut a fejedre – nagyjából ezzel az útravalóval küldhette Ron Werber a szocialisták vezetőjét, Mesterházy Attilát Erdélybe.

Valljuk be, igaza lehet a negatív kampány gurujának, hiszen a padlón lévő szocialistáknak a legendás Honecker–Brezsnyev szájcsók felelevenítése mellett minimum meghökkentő – és újnak tűnő – mutatványokat kell produkálniuk, ha fel akarják kelteni a magyar választók érdeklődését. Abban is igaza lehet, ha Canossa-járásra biztatta a ’74-ben született pártvezért, akit azzal vádolnak, hogy a sokoldalúan fejlett szocialista rendszert akarja továbbépíteni, tehát bocsánatot kell kérnie, többször is.

Ahogyan azt nálunk meg is tette a 2004-es december ötödikéért, egyébként fölöslegesen. Mert igaz ugyan, hogy amnéziás tulok a romániai magyar szavazó, vagyis olyan, aki meggondolatlanul szórja a voksait, de alig van olyan erdélyi választópolgár, akinek valamilyen atyafiát le ne románozták volna „odaát”, az anyaországnak nevezett térségben csak azért, hogy ebből valakinek politikai nyeresége legyen. Ezt nem fogják elfelejteni, még akkor sem, ha érzik: nem gondolhatta komolyan a kampány hevében a „magyar” szomszéd, amit mondott, elsősorban az SZDSZ kis szemétségeit szajkózva.

Sokkal többről volt szó akkoriban, mint egy utóbb pofon-egyszerűnek tűnő törvény megalkotásáról és annak adminisztratív megszervezéséről. A gyakran sírva fakadó erdélyiek fejében az a mocskos kampány kikezdte azt az utolsó kapaszkodót is, ami Trianon óta tarthatta bennük a lelket: vajon akkor most ők részei a magyar nemzetnek vagy sem?

Ezt egy sima bocsánatkéréssel kitörölni nem lehet, de annak örülhetünk, hogy a szocialista szavazótáborokra építő két párt Kolozsváron magára talált, még ha az RMDSZ szavazói lassan meg is töltik a temetőket. A volt szenátor, Frunda említette ugyanis, hogy a szavazóik idős, többnyire vidéki emberkék, akik – mint azt a decemberi ábra, Frunda kibukása mutatja – időnként megtérnek teremtőjükhöz, cserben hagyva a derék pártkatonákat.

(Willmann Walter/Székely Hírmondó)

Szabad Hirek