2011. december 8. Közélet

Piarista öregdiák, aki - zsidóságára rátalálva - egykor a Magyarországi Cionista Szövetség elnöke volt. Történész, aki keresztény kollégájával fogalmaz kiáltványt a holokausztról. A Szombat című lap leköszönt szerkesztője, akit a kormány most az izraeli nagykövetségre küld kulturális diplomatának. Interjú Novák Attilával.

- Ön, mondhatni, belga?

- Bizonyos szempontból igen. Már a családi hátterem is arra rendel, hogy közvetítő szerepet játsszak zsidóság és magyarság, illetve kereszténység között. De ezt nem afféle kívülálló tolmácsként teszem, hanem olyan emberként, aki a saját bőrén érzi, milyen súlyuk van az egyes közösségekben akár ellentétes reakciókat kiváltó alapkérdéseknek.

- Mekkora szerepet játszik ebben, hogy felmenői megsínylették a vészkorszakot és a kommunizmust is?

- Nyilván nagyot. Családom egyik fele zsidó, a másik nem az. Édesapám annak idején megjárta a koncentrációs tábort, az ötvenes években pedig - mint kapitalista ivadékot - kirúgták a gimnáziumból, az anyai ág viszont keresztény középosztálybeli, budai család. Sőt hívő katolikus is voltam, és a kecskeméti, majd budapesti piaristákhoz jártam gimnáziumba.

- Akkor hivatalosan ön nem is zsidó? Hiszen a vallási törvények szerint az anya származása perdöntő.

- A kilencvenes évek elején hivatalosan is csatlakoztam a zsidó vallási közösséghez, de azt elmondanám, hogy az identitás nem a vallási törvényekhez kötődik. Kettős hátteremmel azonban úgy érzem, egyaránt képes vagyok átérezni a holokauszt által megtiport magyarok fájdalmait, és azokét is, akik a kommunista diktatúra alatt szenvedtek.

- Min múlt, hogy most nem a vatikáni követség diplomatájaként ad interjút?

- Ifjúkori útkeresésem először a katolicizmushoz vezetett: a krisztinavárosi templomban rendszeresen ministráltam, eljártam Blanckenstein Miklós katekéziseire. A piaristáknál azonban, 17-18 éves koromra megérlelődött bennem a változás igénye. Ebben szerepet játszott, hogy lázadó kamaszként egyre szűkösebbnek éreztem az iskola szabályrendszerét; köszönet az atyáknak, hogy ezt elviselték. Aztán eljutottam a budapesti Bethlen téri zsinagóga mellett működő önképzőkörbe, ahol Engländer Tibor Martin Buberről, Herzl Tivadarról, a cionizmusról és más zsidó témákról beszélt. Ez erősebben kapcsolt a zsidósághoz; ugyanakkor "másik énem" mindmáig annyira meghatározó, hogy, kis túlzással, a zsidóságot bizonyos keresztény akcentussal "beszélem".

- Korábban azt nyilatkozta, sosem volt baloldali. Ez azt jelenti, hogy...

- ...mindig a jobbközépen álltam. Leginkább szabadelvű konzervatívnak mondanám magam.

- E minőségében mit szól a Szombat internetes fórumán a kinevezését kommentáló bejegyzésekhez? Van hitsorsosa, aki szerint ön "viktoronc", más szerint "túszcsere" történt - egy Csurka-kinevezésért cserébe egy Novák -, sőt ön úgymond lepaktált "a demokráciát felszámoló, náci színházat nyitó rendszerrel".

- Magyarország tudtommal demokrácia, ahol mindenki eldöntheti, igent mond-e egy felkérésre. Ráadásul az internetes fórumok álneves topikolóinak véleményéből nem következtetnék semmire; egyébként pedig sokan gratuláltak a zsidó közösségből is. A Dörner-Csurka páros kinevezését az Új Színház élére ugyanakkor én sem tartom szerencsésnek. Nem is Dörner György miatt - ő amellett, hogy radikális rendezvények szereplője, tehetséges színész -, hanem Csurka István vállalhatatlan nézetei miatt. Ez nem javítja Magyarország megítélését, mert ahelyett, hogy az értékeinkről beszélhetnénk, állandóan magyarázkodnunk kell.

- Mi lesz a feladata Izraelben?

- Elsősorban a magyar kultúrát fogom képviselni, de ha kell, segítek abban, hogy izraeli szellemi alkotások eljussanak hozzánk.

- Tudja már, mi lesz az első magyar mű, amit odakint bemutat?

- Jövőre például Wallenberg-emlékév lesz, ennek apropóján olyan alkotásokat lehetne kivinni, amelyek, amellett, hogy emlékeztetnek a svéd diplomata szomorú sorsára, bemutatják a modern magyar kultúrát. Gondolok mondjuk Pauer Gyula szobrászra vagy akár a népzenére, ami a multikultúrára nyitott Izraelben - világzeneként - értő fülekre találhatna. Ezenkívül egy szentföldi magyar ösztöndíj létrehozása is a szívügyem.

- Ki találta meg a posztra?

- A kinevezés rendje szerint a szakdiplomata személyére a Balassi Intézet vezetője tesz javaslatot. Nem mellékes, hogy az intézet munkatársa történész kollégám, a Párizsi Magyar Intézetet vezető Ablonczy Balázs.

- Ön három éve a református Ablonczyval 12 pontot tett közzé a holokausztról, leszögezve, hogy az magyar tragédia volt, és nem szabad kisebbíteni a jelentőségét. Ezzel mintha inkább a szélsőjobbnak akartak volna üzenni; hiányoztak ugyanis az utalások az olyan, ellenkező szélsőségekre, mint a nyakló nélküli antiszemitázás vagy - Uram bocsá' - a holokausztbiznisz.

- Ez egyszerű, kiskátészerű felsorolás volt, mellyel nem akartunk üzengetni ide vagy oda, mert azzal a szöveg az általános érvényéből veszített volna. A másik oldalról egyébként volt, aki azt vetette a szememre, miért nem hangsúlyoztuk jobban a fasiszta veszélyt.

- Egyébként mit gondol a MÁV vagy a magyar állam elleni kárpótlási perekről?

- Azt, hogy elsősorban nem a történelmi igazság kiderítését, hanem a nyerészkedést szolgálják. Ugyanez a véleményem a vészkorszak még élő tetteseinek sikerdíj fejében történő felkutatásáról is. Mindez persze nem vonatkozik a nemzetközi szerződések és hazai törvények által szabályozott kárpótlási folyamatra, mely igazságos és legitim.

- "Ha rajtam múlik, biztosan" - válaszolta három éve a hvg.hu kérdésére, hogy írnak-e 12 pontot a kommunizmusról is. Min múlt, hogy nem írtak?

- Valahogy nem került rá sor - de már fenti válaszomból is sejthető, mit gondolok a kérdésről. Meg aztán, a kommunizmus megítélésében kevesebb a vita; sokan inkább a kádárizmusról nem szeretnek beszélni. Arról, hogy milyen kiegyezések történtek, kik és hogyan kötöttek különalkut a rendszerrel. Nem azt mondom, hogy ezért felelősségre lehetne vonni bárkit, de ezzel is szembe kell nézni.

- A XX. század magyar történelme is mutatja, mennyire bonyolult kérdés a felelősség. Mert azoktól, akik a társadalom szemére vetik, hogy közönyösen szemlélte a holokausztot, meg lehet kérdezni, hogy ők a szocializmusban mit tettek meghurcolt honfitársaikért. És az előző rendszerben is kevesen bizonyultak hősnek.

- Távol áll tőlem a marxizmus lineáris történelemszemlélete, ezért nem mondom, hogy minden antiszemita mozzanatnak szerepe volt a zsidóság kiirtásában, de szögezzük le: a Horthy-korszakban a politikai vezetés lelkiismeretét hibák, sőt bűnök terhelik. A társadalom - mely alapvetően mintakövető - érzelmi megdolgozásában pedig tetten lehet érni sokak felelősségét. Ezzel szembe kell nézni. De a zsidóságnak is van tennivalója; nemhiába figyelmeztetett Konrád György egy 1989-es írásában, hogy egy zsidónak vállalnia kell "Rákosit és zsidó uszályát". Ezzel is szembe kell nézni.

- A felelősség kérdését feszegeti az új alaptörvényhez megrendelt holokausztfestmény is, melyen a szerző, Gyémánt László Serédi Jusztinián hercegprímást odaillesztette egy nyilaskeresztes és egy csendőr - kvázi a tettesek - közé. Ezzel mennyire ért egyet?

- Szerintem történelmi események felelőseit nem lehet ilyen direkt módon virtualizálni, még akkor sem, ha a hercegprímásnak van felelőssége, ha nem is a holokausztért, de az első két zsidótörvény támogatásáért. Ám ha csak bűntudatot akarunk kelteni, érzelmi sokkot kiváltani, abból nem lesz őszinte szembenézés.

- Esterházy János esete is mutatja a kérdés összetett voltát. Épp a Szombat idézte a csehszlovákiai magyar politikus egykori antiszemita kijelentését, ám mivel a parlamentben a zsidók kitelepítése ellen szavazott, a jeruzsálemi Jad Vasem Intézet is elismeri az érdemeit. Vagyis attól még, hogy valaki anno antiszemita volt, nem ab ovo felelős a holokausztért.

- Hogyne, erre példa a korábban fajvédő Bajcsy-Zsilinszky Endre is, de Bibó Istvánnak is vannak barátságtalan mondatai a zsidóságról.

- Sokan már akkor is rasszizmust kiáltanak, ha valaki kritizálja Izrael politikáját. E téren hol húzná meg a legitim bírálat és az antiszemitizmus határát?

- Izrael politikáját természetesen - mint minden államét - lehet bírálni. Az már elgondolkoztató, ha valaki mindig a zsidó államot teszi felelőssé mindenért, sőt még a létezési jogát is elvitatja.

- Egy korábbi írásában ugyanakkor ön - a szabadgondolkodás védelmében - megkérdi: miért ne gúnyolhatná mondjuk Salman Rushdie az iszlámot? Ilyen alapon miért ne kérdőjelezhetné meg egy szélsőjobboldali akár Izrael létét az antiszemitizmus vádja nélkül?

- Ha az a kérdés, hogy illik-e gúnyolni egy vallást, azt mondom, nem. Más lapra tartozik, hogy ha valaki mégis megteszi, azzal mi legyen - tűzzenek-e ki például vérdíjat a fejére, ahogy Rushdie-val tették. Nyilván nem. A szélsőjobboldaliaknak pedig érdemes megfontolniuk, hogy a keresztények manapság hol vannak nagyobb fizikai veszélyben: Izraelben vagy az iszlám világban.

- Bár arab országokból jönnek hírek keresztényellenes támadásokról, az izraeli Krisztus-hívők is jogfosztottságról panaszkodnak: az állam csorbítja adókedvezményeiket, egyes tagjaik nem kapnak beutazóvízumot, a biztonsági fal összefüggő területeket szakít szét.

- E kérdéseket össze sem lehet hasonlítani az egyes arab országokban tapasztalható problémákkal. Sok - akár az izraeli ellenzék által is - vitatott intézkedést a biztonsági szempontok követelnek meg. Azt is érdemes figyelembe venni, hogy például a Haaretz című napilapban a kormányt rendre a palesztinok elleni túlkapásokért bírálják, mondjuk azzal sokkolva a közvéleményt, hogy épp ma lőttük le az ötvenhatodik arab kisgyereket. Az arab világban az önkritika ilyen megnyilvánulása ritkaságszámba megy.

- Mindezt figyelembe véve hogyan szavazna az ENSZ-ben a palesztin állam megalakulásának kérdésében?

- Tartózkodnék. Ahogy a magyar kormány képviselője is tartózkodott a minapi UNESCO-szavazáson, melyen a világszervezet tagjává választották a palesztin államot.

- Most már a diplomata szólt önből, vagy ennyire nehezen tudna állást foglalni a kérdésben?

- Is-is. De akár diplomata valaki, akár magánember, ugyanúgy meg kell értenie a palesztinok jogos vágyát az önálló államra, mint Izrael ezzel kapcsolatos biztonsági aggodalmait. (hetivalasz.hu)

Szabad Hirek