Katonai tiszteletadással avatták fel november 1-jén a bukaresti Kálvin temetőben a Magyar Hősi Parcellát. Jónéhány honfitársunk vesztette életét határainkon túl, akik a mai napig idegen földben alusszák örök álmukat. A román fővárosban, elhunyt halottaink nyughelyénél a magyar honvédelmi miniszter és kísérete is elhelyezte az emlékezés virágait.

November 1-jén mindannyian a halottainkra emlékezünk. Háborúk idején sokan hiába várták vissza a frontról szeretteiket, olykor még az sem adatott meg nekik, hogy saját maguk vegyenek végső búcsút elhunyt családtagjaiktól. Volt idő, mikor a román és a magyar katonák ellenségként álltak szemben egymással. Ám a történelem folyamatosan változik: ma már nem ellenségesei, hanem szövetségesei vagyunk egymásnak, hiszen napjainkban már mindkét ország a NATO tagja.

A két ország kapcsolatainak javulását jelzi az is, hogy végre pont került egy hét évvel ezelőtt elindult történet végére. A Magyar Hősi Parcella alapkövét ugyanis még 2002-ben helyezték el a bukaresti Kálvin sírkertben, ahol a sírfeliratokat böngészve is bárkinek azonnal szembetűnik, hogy már a XIX. századtól egészen napjainkig főként magyar neveket véstek a sírkövekre. Ám az alapkő letétele óta eltelt esztendők során nem csak a vasárnap felavatott művészi emlékmű készült el, hanem 2008 márciusában létrejött a román-magyar hadisírok jogi helyzetéről szóló megállapodás is.

A halottak napjára időzített ünnepélyes eseményen részt vett – magyar részről – Szekeres Imre honvédelmi miniszter, Tömböl László vezérezredes, a HM Honvéd Vezérkar főnöke, Dr. Holló József ny. altábornagy, a HM Hadtörténeti Intézet és Múzeum főigazgatója, Debreczenyi János, Veszprém város polgármestere, a Hadisírgondozó Szövetség elnöke. A romániai állam részéről Viorel Oancea, a román Nemzetvédelmi Minisztérium védelempolitikai államtitkára helyezte el az emlékezés virágait az emlékműnél.

- Hogy mennyire összetett a magyar és a román nép története, mutatja, hogy a történelem során harcoltak magyar zászlók alatt román nemzetiségű, és román zászló alatt magyar anyanyelvű katonák is. – mondta el ünnepi beszédében Szekeres Imre, aki kiemelte azt is, hogy elhunyt katonáink a béke zálogai lettek.

- A hősi emlékművek, fejfák, emléktáblák

névfeliratai többnyire nem egyértelműen mutatják az eltemetettek nemzeti identitását, még ha kutatásokkal pontosíthatjuk azokat. Amiért országaink katonái a múltban fegyverrel a kézben harcoltak, azt mi, az őket követő generáció békés úton megvalósítottuk. Hiszem és tudom, hogy magyar katonáink, akikre gondolva most emlékművet állítottunk és román katonatársaik, akiknek Budapesten már áll hasonló mementója – ők is ezt akarták volna a legjobban. Emlékezzünk rájuk! Hiszen most már nemcsak lélekben lehet. – zárta beszédét a honvédelmi miniszter.

Válaszbeszédében Viorel Oancea, a román Nemzetvédelmi Minisztérium védelempolitikai államtitkára válaszbeszédében örömét fejezte ki, hogy jelen lehet az emlékmű felavatásánál.

- Mind Románia mind Magyarország állampolgárai tisztelik hadseregeket. Immáron mindkét ország azonos szövetség tagja, és ezen szövetség mentén tervezhetjük a közös jövőt – jelentette ki az államtitkár. A magyar és a román zászló ünnepélyes felvonása, és a beszédek elhangzása után a magyar, és a román fél, valamint minden egyéb érintett elhelyezhette a koszorúit, illetve az emlékezés virágait.

Megjegyzés: Szép dolog, hogy a magyar és román parlament között megállapodás született a hadisírok helyzetéről. Megoldást viszont nem ez fog hozni, sem az, hogy mindkét ország NATO tag, mert eddig meg Varsói Szerződéses volt, és semmit sem jelentett. Sem az egyik, sem a másik. Hanem az, hogyha a magyar és román parlamentből eltűnnek az oda nem való izraeli  soviniszta elemek. Ez a legelső lépés. A többi csak utána...

Kép: Révész Renáta