Kerekasztal. Gyászos pillanat volt, amiből a magyarok megértették, hogy nincs több mozgásterük, a "antiszemitizmus" elleni harc keretében a marxista gyilkosok sértetlenek. A  lengyelek pedig tudták, hogy végük....

Vajon mennyire állt közel egymáshoz a sztálini Szovjetunió és a hitleri Németország? Mert tény, hogy 1939. augusztus 23-án a két állam paktumot kötött: a Molotov–Ribbentrop-paktumot. És vajon véletlen-e, hogy ez a nap lett Európában a totalitárius rendszerek áldozatainak nemzetközi emléknapja? Erről beszélgettünk Horváth Csaba és Szerencsés Károly történészekkel, egyetemi tanárokkal.

Akik beszélgettek (balról): Horváth Csaba, Sinkovics Ferenc és Szerencsés Károly – A Szovjetuniótól sohasem kérték számon a nyugati nagyhatalmak a Molotov–Ribbentrop-paktumot (Fotó: Hegedüs Róbert)

– Sinkovics Ferenc: Pusztán politikai spekuláció volt a paktum, vagy valóban úgy gondolták a felek, hogy közös cselekedetek követik majd a megállapodást?
– Szerencsés Károly: Szerintem először is azt kell tisztázni, hogy a paktum valójában Hitler és Sztálin megegyezése volt, természetesen nem a külügyminisztereik, hanem ők döntöttek a kérdésben. Az, hogy Molotov és Ribbentrop nevét viselte a paktum, csak afféle álca volt. A megegyezésnek elsősorban taktikai okai voltak mindkét fél részéről, bár azt is gondolhatták, hogy közösen már olyan erőt képviselnek, amellyel térdre kényszeríthetik a nyugati kapitalista országokat. Német részről Goebbels töprengett ilyesmin. Az elsődleges szerep azonban mindképpen Közép-Európa felosztásáé és az időnyerésé volt.
– Hotváth Csaba: Talán az időnyerés lehetett a legfontosabb. Ebben az időben már mindenki tudja, hogy elkerülhetetlenül háború lesz. De kellett az idő, a németeknek például azért, mert még nem készültek fel katonailag egy nagyobb összecsapásra. Még a lengyel hadjárat sem az a tipikus villámháború, amiről annyit elmélkedtek, a német haderő még egymillió lóval indul neki ennek az összecsapásnak. A szovjeteknek is kellett az idő, egyrészt azért, mert komolyabb szövetségest kerestek a saját terveikhez, s addig mindenképpen el akarták kerülni a németekkel való konfliktust. Annyit még az időről, hogy tíz évre szól a paktum, de egyik fél sem gondolta, hogy ennyi ideig fog tartani.

– S. F.: Egyes történészek szerint ki sem tört volna a háború, ha nincs ez a paktum. Hiszen Hitler ezzel biztosította be magát Moszkvával szemben, s csak így mert háborúba kezdeni a lengyelek ellen. S ugyancsak a paktumnak, s ennek a logikának köszönhető, hogy Sztálin teljes nyugalommal foghatott bele a finn háborúba.
– Sz. K.: Igen, de a Szovjetunió a kezdetektől fogva világhatalomra tört. Már Lenin idején belefogtak a nagy terv megvalósításába. Egészen Varsóig törnek előre 1920-ban, de ott megállítják és megfordítják őket a lengyelek. Eredetileg egyébként nem Varsó, hanem Berlin volt a támadás végcélja. Aztán jöttek a további kísérletek. Például a spanyol polgárháború. Ha ott a kommunisták győznek, akkor a vörös Spanyolország és a Szovjetunió mintegy harapófogóba foghatta volna Európát. Maga a paktum is az említett folyamatba tartozik, de ez egy békés területfelosztás. Egyébként a paktum nélkül is kitört volna a háború.
– H. Cs.: Ez a kocka el volt vetve már 1918-ban. A magyar honvéd vezérkar főnöke 1936-ban jelezte, hogy néhány év, s úgy 1940 környékén mindenképpen kitör a háború. Ami a paktumot illeti, a németek számára fontos volt a kétfrontos háború elkerülése. Amikor megindulnak Lengyelország ellen 1939. szeptember 1-jén, csak két hadseregcsoportjuk van összesen. Az 1940-es nyugati hadjáratban, majd az Anglia elleni légi háborúban is biztosnak érezhetik a hátukat a paktum következtében.

– S. F.: Hogyan fogadta a megegyezést a német és szovjet közvélemény?
– Sz. K.: Nézzük először a vezetőket. Sztálin azt kiáltotta nagy örömrivalgás közepette, hogy rászedtem Hitlert! Hitler pedig az asztalra csapott, s azt rikkantotta: megvan! Mindketten azt hitték, most óriásit húztak. Egyébként Sztálin járt jobban. Úgy sikerült területeket szereznie, hogy eközben senki sem üzent hadat neki. Lengyelország lerohanásakor sem. A németeknek viszont igen. Ráadásul a paktum egyik eleme a mai napig él, a lengyelek ugyanis nem kapták vissza azokat a területeket, amiket a paktum alapján a Szovjetunió elvett tőlük. Ami a közvéleményt illeti, az inkább taktikai húzásnak, pozíciószerzésnek tekinthette a megegyezést, ettől nem sokat változott a nácikhoz való viszonya. Közép-Európában és Nyugaton viszont óriási megdöbbenést keltett a paktum. Közép-Európa népei azt érezhették, hogy roppant veszély fenyegeti őket. Ami aztán valóra is vált, mert mindkét birodalom bekebelezte és meggyötörte őket.

– S. F.: Mit szólt a nemzetközi munkásmozgalom?
– Sz. K.: Zavarba jött. A szegedi Csillag börtönben, ahol egyszerre ülnek ekkor a nyilasok és a kommunisták, történetesen Szálasi és Rákosi is ott van, többen is azt hiszik, hogy innentől kezdve együtt küzdenek a nemzetközi plutokrácia ellen.
– H. Cs.: Nyugati katonai körökben óriási volt a megrökönyödés. Ők végig arra számítottak, hogy a két totalitárius állam sakkban tartja majd egymást. Most viszont rájöttek, hogy ha megköttetett ez a szövetség, akkor közvetlenül a lengyel hadjárat után Hitler Nyugatra fordul. Így is volt, Hitler tulajdonképpen már 1939 őszén, közvetlenül a lengyel kapituláció után támadni akart.

– S. F.: Mi az, amiben nem tudott megegyezni a két birodalom?
– Sz. K.: Amikor Molotov Berlinbe utazott 1940 novemberében, újabb és újabb követelésekkel állt elő. Kérte Törökországot, Romániát… Aztán Kárpátalját, sőt Magyarországot is. Azt a Romániát, amely a németek, mondhatni, legfontosabb olajbázisa volt. Hitler ekkor azt mondta, elég, s kiadta a Barbarossa-terv elkészítésére az utasítást.
– H. Cs.: Szóljunk a németek spekulációiról is. A japán kapcsolatról, vagyis az 1936-ban létrejött antikomintern-paktumról, aztán az 1939-es távol-keleti szovjet érdekszféra ellen kezdett konfliktusról, s a tervről, amely szerint valahol Ázsiában, meglehet, Indiában találkoznak majd a japán és német hódítók. Ez a kérdéskör egyáltalán nem szerepelt a Molotov–Ribbentrop-megállapodásban, de mindkét fél tudta, idővel fontos feszültségforrássá válhat.

– S. F.: Mi volt a paktum legfájdalmasabb következménye?
– Sz. K.: A balti államok és a lengyelek ügye. De magunkról se feledkezzünk meg! Mert látni kellett, ha a két hatalom összefog, mi teljesen védtelenek vagyunk. Ez a Trianon óta fennálló magyar kisállamiság tragédiájának csúcspontja volt. Semmit se tehettünk, se katonai, se politikai szinten.
– H. Cs.: Ráadásul teljes gazdasági függésbe kerültünk Németországtól. Úgy látom, hogy a paktummal kapcsolatos német hátsó gondolatok fontos eleme volt az is, hogy közös határt hozzanak létre a Szovjetunióval. Vagy­is olyan katonai pozíciót szerezzenek ezzel, ahonnan könnyen és gyorsan megindíthatnak egy támadást, ha eljön a leszámolás ideje.
– Sz. K.: A szovjetek is hasonlóan gondolkodtak. Követelték például Besszarábiát. Na, nem mintha az olyan gazdag terület lett volna. De csak egy ugrás onnan az a román olajmező, ami nélkül a német hadsereg visszazuhant volna a 19. század szintjére. Se tank, se hajó, se repülő… Így nem is mertek volna belevágni semmibe. Tehát sakkozott Hitler is, Sztálin is.

– S. F.: Megszületett a megegyezés, de később elfelejtették ezt a szovjet rendszernek a nyugati hatalmak…
– Sz. K.: Sikerült Moszkvát a saját oldalukra állítani és felhasználni. Ez volt a lényeg. Ezzel súlyosan csorbult a nyugati demokrácia tekintélye. Mert szövetséget kötött a szovjet diktatúrával, ami embertelenségeiben felvette a versenyt a Harmadik Birodalommal. De nemcsak szövetséget kötöttek vele, hanem győztesként Közép-Európa rendező hatalmává is tették. Ez minden itteni állam számára végzetes lett, akár a győztes, akár a vesztes oldalon állt.
– H. Cs.: A győztes hatalmak nem a tegnappal: a holnappal foglalkoztak.

– S. F.: Hogy élt tovább a paktum emléke a későbbi évtizedekben?
– Sz. K.: Elhallgatták. Aki akkor élt, tudta, hogy megtörtént, de nem beszélhetett róla. A paktum, de különösen a titkos záradék történelmi tabu lett. A lengyelek végig emlékeztek rá persze, mikroelemeiben ma is ott van ez az egész a lengyel társadalom pszichéjében. Példa rá az a hallatlan felháborodás, amit az orosz–német tenger alatti gázvezeték építésének ügye okozott. Megint előjött a lengyeleknél a bekerítettség, a kijátszottság már megismert érzése.
– H. Cs.: A lengyel ügyhöz még: már rég nem élt a paktum, amikor kirobbant a varsói felkelés. Ott állt a közelben a Vörös Hadsereg, de mozdulatlan volt. Megvárta, hogy a németek letörjék a lengyeleket. Sem Hitlernek, sem Sztálinnak nem volt érdeke egy független Lengyelország léte. Márpedig a felkelő Honi Hadsereg abszolút független Lengyelországot akart.

– S. F.: Titkos záradék. Ez ma is olyan sejtelmesen hangzik.
– H. Cs.: Csak addig volt titkos, amíg meg nem indultak keletről a szovjetek, onnan kezdve tudni lehetett, mi van benne. Breszt-Litovszk kérdésében a záradék ellenére is vita támadt, hogy melyik páncélos alakulat foglalja el. A német vagy az orosz. Megegyeztek, s végül megkapták az oroszok.
– Sz. K.: Paktum ide, paktum oda, volt valami spirituális vonzalom is egymás iránt a két vezetésben. Amikor Ribbentrop hazajött a megállapodás megkötése után, azt mondta, Führerem, olyan érzésem volt Moszkvában, mintha a régi néptársak között lettem volna. Hitler elismerte Sztálin bizonyos képességeit. Egyszer kijelentette, ha elfoglaljuk Oroszországot, lehet, hogy Sztálinra kellene bízni az új gau irányítását.

– S. F.: A totalitárius rendszerek áldozataiknak nemzetközi napja épp augusztus 23. Ez komoly üzenet.
– Sz. K.: Ez mind a két 20. századi birodalom azonos megítélését jelentené. Noha vannak, akik a borzalmak és azonosságok ellenére szeretnék felmenteni-mentegetni egyik vagy másik rendszert. Az előző Országgyűlés utolsó döntéshozatalával a holokauszttagadók ellen hozott törvényt, de a kommunizmus bűneinek tagadását nem szankcionálta. Ezt az új parlament korrigálta. Nem értem, hogy a demokratikus meggyőződésükre oly büszke baloldaliak hogy nem látják: nincs jóindulatú meg rosszindulatú tömeggyilkosság. Csak tömeggyilkosság van. Nincs alsórendű (nemzsidó) vagy felsőrendű (zsidó) áldozat vagy hulla. (MN)

Szabad Hírek