A cionizmus mint zsidó nemzetiszocializmus avagy korunk nácizmusa...Csak ezen nácizmus ellen nem léphetsz fel mert ez már antiszemitizmus ?...
2012. március 12. Közélet

"A faji elvet proklamáló új állam megalapítása óta közösségünk alkalmazkodni szeretne ezekhez az új struktúrákhoz. (...) Mi is a vegyes házasságok ellen vagyunk, és meg akarjuk őrizni a zsidóság tisztaságát."

35 év telt el azóta, hogy az ENSZ Közgyűlése 1975. november 10-én a cionizmust a„rasszizmus és faji megkülönböztetés” egyik formájával azonosította, egyértelműen elítélve Izrael alapító ideológiáját. Ez csak azoknak meglepő, akik nem ismerik a szentföldi haramiaállam valódi történelmi és elméleti alapjait.

A XIX. században a nacionalista eszmék gyökeret vertek a közép-európai zsidó közösségekben is, amelyek a többségi politikai-társadalmi környezetbe való beolvadást identitásvesztésnek érezték, ezért a cionizmus saját területet akart találni a zsidóság számára. Különböző zsidó mozgalmak szerveződtek, a vallásos cionista irányzatot azonban az évszázad végére felváltotta a politikai cionizmus. Fő képviselője, Herzl Tivadar agnosztikusnak vallotta magát, és A zsidó állam című híres művében ezt írja:„Számomra a zsidó kérdés nem társadalmi és nem is vallási, hanem nemzeti kérdés.”Kezdetben nem különösebben érdeklődik a Szentföld iránt, és zsidó állama létrehozásához Ciprusra vagy Argentínára, Mozambikra vagy Kongóra, Ugandára vagy Tripolitániára gondolt. Miután azonban rájött, hogy Palesztina egy „ellenállhatatlan erejű toborzókiáltás”, kijelenti: „A mi felejthetetlen történelmi hazánk Palesztina.” Tervéhez igyekszik megnyerni Nagy-Britannia támogatását, és Cecil Rhodes brit gyarmatosítónak köntörfalazás nélkül bevallja, hogy „programom egy gyarmati program”. Herzlnek köszönhetően a politikai, nacionalista és gyarmatosító cionizmus győzelmet arat az 1897-es bázeli kongresszuson, miközben az amerikai rabbik montréáli konferenciája a következő határozatot hozza: „Egyáltalán nem helyeseljük a zsidó állam létrehozását célzó kezdeményezést…, (…) a judaizmus célja nem politikai és nem is nemzeti, hanem spirituális.”

Időközben a német újromantikus ihletésű, radikális völkisch ideológia teret nyer a zsidó ifjúság körében. 1898-ban az Ahad Ha’am néven publikáló Asher Ginsberg„Nietzscheizmus és judaizmus” című cikkében leleplezi „a zsidó fiatalok egy részét hatalmába kerítő nietzscheizmust”, és elítéli a „hatalomakarás” és az „übermensch”ideálját. A német romantika azonban továbbra is nagy hatást fog gyakorolni a zsidó ifjúságra és értelmiségre. Így 1911-ben Martin Buber haszid filozófus is védelmébe veszi a Blut und Boden (vér és föld) német koncepciója által befolyásolt völkisch cionizmus gondolatát. 1919-ben Viktor Arlosoroff Berlinben közzéteszi völkisch-szocialista pártjának manifesztumát, amelyben „létharcra” hívja a zsidóságot „a felvilágosodás asszimiláló mozgalmának örökségét” valló pártok ellen, amely mozgalmat szerinte „egy fajok nélküli emberiség iránti obskúrus törekvés” lelkesíti.

1922-ben a cionista vezetők kapcsolatba lépnek a fasizmus megalapítójával, Benito Mussolinivel, a Palesztinát megszállva tartó Nagy-Britanniával szembeni ellenségességre építve. A Duce 1927-ben fogadja Nahum Goldmant, a Cionista Világszervezet elnökét. 1933 és 1941 között a németországi cionisták is a kompromisszum, sőt a kollaboráció politikáját gyakorolják a hitlerista Németországgal, hiszen a cionizmus és a nemzetiszocializmus egyaránt szemben áll a liberális-univerzalista ideológiával. 1933. június 21-én a Németországi Cionista Szövetség támogató memorandumot intéz az NSDAP-hoz: „A faji elvet proklamáló új állam megalapítása óta közösségünk alkalmazkodni szeretne ezekhez az új struktúrákhoz. (…) Mi is a vegyes házasságok ellen vagyunk, és meg akarjuk őrizni a zsidóság tisztaságát.” Ahogyan a nemzetiszocialisták számára, úgy a cionisták számára is legfőbb veszélynek a beolvadás számít, mert a német társadalomba teljes jogú állampolgárként integrált zsidók fenyegetést jelentenek mind a zsidó, mind az árja faj számára. A fajtisztaság követelménye a Betar cionista ifjúsági mozgalmat megalapító Zeev Zsabotyinszkij írásaiban is felfedezhető: „Az ember nem tud egy olyan néppel azonosulni, amelynek a vére különbözik az övétől. (…) Asszimiláció nem lehetséges. Nem fogjuk engedélyezni az olyan dolgokat, mint a vegyes házasság, mert nemzeti integritásunk megőrzése csak a fajtisztaság fenntartásával lehetséges, és ehhez rendelkezni fogunk azzal a területtel, amelyen népünk létrehozza a fajtiszta lakosságot.” Szavai magyarázatot adnak arra, hogy miért a Betar volt az egyedüli szervezet, amelynek a tagjai egyenruhában masírozhattak Berlin utcáin Hitler hatalomra kerülése után.

1935-ben a nürnbergi törvények megtiltják a zsidók és németek közötti nemi kapcsolatot és házasságot. A jogszabályokat jórészt megszövegező Julius Streicher elismeri, hogy a zsidó vallási törvényeket vette mintául. Válaszul egy újságcikkre, amely a zsidókat idegen kisebbségként említi, a Jüdische Rundschau német cionista lap így reagál: „Németország kielégíti a Zsidó Világkongresszus kéréseit, amikor kijelenti, hogy a Németországban élő zsidók egy nemzeti kisebbség.” Valójában a cionisták úgy vélték, hogy a zsidóság egy különálló faji entitást (Volksgemeinschaft) alkot, és nem része a német nemzetnek. Egyébként éppen ezért támogatták egyes hitlerista vezetők is a cionista tervet. Reinhardt Heydrich, akkor az SS biztonsági főnöke 1935-ben az SS hivatalos lapjában, a Das Schwarze Korpsban írja: „A zsidókat két kategóriára kell osztanunk: a cionistákra és a beolvadás híveire. A cionisták egy tisztán faji koncepciót képviselnek, és a Palesztinába való kivándorlással segítik felépíteni a saját zsidó államukat.” Alfred Rosenberg, a III. Birodalom főteoretikusa kijelenti: „A cionizmust erőteljesen támogatni kell, hogy a német zsidók évi kontingense Palesztinába távozzon.” Ez a kollaborációs politika 1941-ben fog tetőzni, amikor a cionista Stern terrorcsoport katonai szövetséget ajánl Németországnak. Az Abraham Stern és a későbbi izraeli miniszterelnök, Jichák Samir által aláírt és az ankarai német követnek eljuttatott dokumentumban ez olvasható: „Felfogás tekintetében azonosulunk önökkel. Miért ne működnénk együtt?”

Végül a cionistáknak 1948-ban sikerült megalapítaniuk egy zsidó államot Palesztinában. Rasszista, teokratikus, militarista és expanzionista államként Izrael azóta is a cionista ideológia tökéletes megtestesítője, a cionizmust elítélő ENSZ-határozatot viszont az USA nyomására 1991. december 16-án visszavonták.

(ellenkultura.info)

Szabad Hirek