2009. november 23. Közélet

Tisztelt Gárda és pártoló Társaim, Tisztelt Nemzettestvéreim!

Emlékezni hívott bennünket tegnap a választók bizalmából remélhetően az ország második legerősebb politikai erejeként parlamentbe készülő Jobbik Magyarországért Mozgalom. Emlékezni arra, hogy november 16-án volt 90 éve, hogy Vitéz Nagybányai Horthy Miklós a nemzeti hadsereg élén bevonult a Gellért térre, hogy Károlyiék és a vörös terror (náci vezér Kun Béla) tombolása után a “vörösbe öltözött” Székes fővárost újra a magyar nemzet tulajdonába vegye. Természetes, hogy szétlopott szenvedő hazánkért önzetlenül azonnali cselekvésre kész, valódi nemzeti programot előkészítő és nemzetben gondolkodó fiatal politikai erőnek fontos és sajnos csak egyedül neki fontos erről a jeles történelmi eseményről megemlékezni.

Foto oskar (képgaléria: klikk ide)

Fontos, mert csak ő tudja, hogy eljövendő és feltehetően javarészt rá háruló leendő nemzetépítésben kihagyhatatlan a trianoni nemzetvesztés sokkja és a vörösök pusztító országlása utáni, a Kormányzó vezette sikeres országépítés tapasztalatainak korunkra adaptálható átvétele. Szívesen időztem volna Horthy Miklós Kormányzó emlékének jelenünkben példát állítva, de a város “vörös rongyai”, ahogy a Kormányzó aznap, bevonulásakor emlegette ismét megakadályozták felhőtlen megemlékezésünket.

Szerettük volna szimbolikusan fehér lovon ülő huszárok kíséretében végigjárni az útvonalat a Feneketlen tó mellől a Gellért szállóig és ott rövid beszédeket meghallgatva emlékezni, de a jelenlegi, végét érző hatalom, újra bevetette nehéz vasba öltöztetett fogdmegjeit az emlékező tömeg ellen. Nem tehetek és nem is teszek különbséget az ünneplő tömegbe természetesen beleértem a nemzetmegmentő Új Magyar Gárda Mozgalom ünneplő tagjait is.

A több ezerre dagadó tömeg együtt a sokszáz gárdistával már indulni készült a meghirdetett időben a természetesen bejelentett rendezvény ünnepi programja szerint, amikor hírnök jött az kirendelt vasvitézek erre a napra kinevezett parancsnokától, hogy a “civilek ” indulhatnak , ennek nincs akadálya, de a “fasiszták” – elnézést -, a gárdisták nem, majd csak később és nem alakzatban, szólt a parancs.

A jóhiszemű tömeg elindult a Gellért tér felé, amikor a környező mellékutcákból kiözönlő, nehéz vasba öltözött porkolábok két oldalt lezárták a főútvonalat közéjük zárva a sok száz gárdistát és a velük maradó néhány szimpatizáns pártolót, köztük jómagamat is. A megemlékezés jórészt sajnos nélkülünk zajlott le, ahogy a stratégiai parancsnok szárnysegédeivel ezt a vörös rongyok utasítására megálmodta. Szerencsére a történet kölcsönösen dokumentált lett, a politikai utasítást végrehajtó ravasz és szószegő helyszíni parancsnok nem tudott mit kezdeni a tetteiket folyamatosan megörökítő fotósok és kamerások tömegeivel. Egyik pártoló társunk egyszerre több helyre is üzent az örökké árnyékban tartózkodóknak, amikor sárga csillaggal a keblén, gárdistaként lökdösték a verőlegények. Az egyébként érdektelen tudósítók hivatásos félreértőként, majd eltaposták egymást, hogy megörökítsék társunkat.

A két oldalról bezárt Új Magyar Gárda Mozgalom tagjait folyamatosan igazoltató porkolábok többeket kiemeltek és elvittek kihallgatásra. Elvitelükkor ismét égig hangzott a szolidáris kiáltás: Adjon az Isten Szebb Jövőt! Szörnyű volt látni hogy a szakporkolábok célirányosan idomított vérebekkel kíséreltek meg a régi bolsevik módszerek reinkarnációjaként félelmet kelteni, eredménytelenül.

Okvetlenül fel kell idézzek egy tanulságos eseményt. A két oldalról bekerített, és a megdöbbent fotósok és gárdisták között egy öklömnyi kisfiút kísért át négy, vasba öltözött porkoláb.

Azt hittük először, hogy talán beteg vagy eltévedt, de nem: kérdésre egyik vasvitéz álságosan azt válaszolta, hogy “egyedül félt hazamenni mert megijedt a feketeruhás gárdistáktól, ezért kért kíséretet”. Maradjon ez a cinikus jelenet örök mementó! Elvitték ismét tőrbe csalva budapesti kapitányunkat is, akinek azt hazudták, hogy csupán rövid beszélgetésre hívják. Amikor kilépett társai közül  – mert fegyelmezett ,udvarias ember – körbefogták és elszállították.

A vád alapjául ismét a törvénytelenül meghozott bírósági politikai döntés szolgált, vagyis a gyülekezési törvény most már folyamatos megsértése alapos gyanújának bűntette, ráadásul visszaesőként, mert kapitányunkat már negyedszer vitték be a fogdmegek. A gyorskocsi utcai fogdába hat,  a XI kerületi kapitányság zárkáiba hét társunkat zárták be minden törvényi alapot mellőzve ismét.

Hála az ismét jelenlevő Nemzeti Jogvédő Szolgálat felkészült képviselőinek a jogtalanul elhurcolt társaink nem maradtak jogi védelem nélkül. Ennek is köszönhető, hogy budapesti kapitányunk, már elsőnek kiszabadult és írásom pillanataiban, éjfélkor érkezett a hír, hogy utolsóként egyik fehér-megyei rajparancsnok szabadult ki a XI. kerületi fogdából. A Gyorskocsi utcából is perceken belül szabadulnak társaink, írásos határozattal a kezükben, tájékoztatott éjfélkor a jogvédőktől delegált Dr. Kún Judit, aki Dr. Balsai Szabolccsal és több jogvédő társával azonnal követte az eseményeket ártatlan gárdistáink érdekei védelmében.

Beszámolómat azzal zárom, amivel kezdtem. A Kormányzó Úrra emlékezni 90 év után is veszélyes a haláltusáját vívó diktatúra szemében. De nincs esélyük, mert hiába a megfélemlítés, a Gárdisták a Jövő letéteményeseiként nem félnek!

Adjon az Isten végre Szebb Jövőt Drága Hazánknak,Nemzetünknek!

Budapest 2009. november 23.

Reiner Péter, az Új Magyar Gárda pártoló tagja

  Forrás: internetfigyelo.wordpress.com