A dél-szlovákiai zsidók memoranduma
2011. október 6. Külföld

"A dél-szlovákiai zsidók memoranduma

Mi, a Csehszlovákiához csatolt dél-szlovákiai zsidók képviselői, megállapíthatjuk, hogy lelkiismereti kérdésünk állást foglalnunk a világ előtt. Feltárjuk szomorú helyzetünket, látván elkerülhetetlen szükségességét annak, hogy őszintén beszéljünk, egyrészt mivel nem egyeztünk bele, másrészt mert elterjednek a mende-mondák, amelyek alkalmasak arra, hogy becsapják a nagyhatalmakat, kik illetékesek sorsunk felett határozni.

Mi Csehszlovákiában az igazi helyzet? Elegendő idéznünk Ferdinand Peroutkának, a kiváló cseh írónak 1945 októberében, a Hlas oslobodenych-ben megjelent egyik cikkét, ahol a szerző javíthatatlan antiszemita elnyomást említve megállapítja, hogy a szlovákiai partizánlázadásban a zsidók 20-22%-ban szerepelnek, míg abban az időben, a nagy összeomlás után, a zsidóknak az aránya nem volt több, mint az összlakosság 0.3 százaléka. A százalék nem emelkedett, mert a német és szlovák katonák 1941-42-es harcában ugyanazok aszlovák katonák, akik ócsárolták a zsidók erőfeszítéseit, megölték, kínozták s elhurcolták őket, a zsidó asszonyokon pedig a legkíméletlenebb erőszakosságokat követték el.

Peroutka megjegyzi, hogy zsidókból állt a csehszlovák hadsereg 95%-a Oroszországban, 85%-a Angliában és 85%-a Olaszországban. Az oroszországi csehszlovák hadseregnél főleg magyar zsidókról van szó, akiket a magyar hatóságok mint munkásokat a határon foglalkoztattak, így a magyarok megadták nekik a lehetőséget, hogy a határon átszökjenek, míg a Szlovákiából deportált zsidókat a német és szlovák katonák könyörtelenül megölték közvetlenül a frontra való érkezésük után. A nagy duklai csatában, s a Beszkidekben két majdnem teljesen magyar zsidókból álló partizáncsapat semmisült meg. A politikai érdekből őrízetbe vett foglyok nagy része zsidó volt. A Németország elleni ellenállási mozgalomban a zsidók nagyobb szerepet játszottak, mint számarányuk után várható lett volna.

A zsidóknak mindezen érdemei alátámasztották a szlovák állam tekintélyét, és a szlovákok erőfeszítése most mégis arra irányul, hogy a zsidók katonai áldozatait a szlovák népnek sajátítsák ki. Nem rettennek vissza attól sem, hogy az 1944-es szlovák partizánok tevékenységét szlovák érdemnek követeljék. Valójában azonban a 40000 partizán túlnyomó része magyar, lengyel és osztrák származású szökött zsidó hadifoglyokból tevődött össze. Ma Szlovákiában 150000 szlovák “ex-partizán” szerepel, akiknek legnagyobb része soha nem harcolt a németek ellen; hivatkozva a partizánmozgalomra, terrorizálja a gyenge kisebbségeket: a zsidókat és magyarokat. Meggyanúsítja a zsidókat, hogy magyarul beszélnek, azazhogy provokálják a szlovákokat magyar beszédükkel. Elegendő azt a számadatot idéznünk, mely szerint csak 40-45%-ban szlovákok és 55-60%-ban más nemzetiségűek (főleg zsidók és magyarok) azok, akiket most az ún. partizán-szlovákok kínoznak. A 40000 partizán 70%-a elesett, tehát ma Szlovákiában 4-5000 szlovák partizánról lehet beszélni.

Nem szabad elfelejtenünk, hogy a szlovák nemzetiségű partizánok 95%-a hamis hírek hatására vonódott be a háborúba. Azt mondták nekik, hogy a szlovák fasiszta vezetőiket: Tukát, Tisót és Machot elfogták a németek, harcolniuk kell tehát, hogy kiszabadítsák őket. Néhányan pedig látták, hogy a németek már elvesztették a háborút, ismerték azokat a nagy érdemeket, amelyekről a zsidók tanúságot tettek a németek elleni háborúban, ezért hogy megakadályozzák azt, hogy a zsidók uralkodhassanak – áldozataik árán – a szlovákokon, s hogy maguknak előnyösebb helyzetet teremtsenek, néhány szlovák elhatározta, hogy látszólag harcolni fog a németek ellen germanofil érzelmei ellenére. A szlovák partizánok tevékenysége majdnem mindig – nem a német hadsereg, hanem a szlovákiai civil lakosság ellen irányult. Ezen a vidéken a teljesen védtelen lakosság, különösen a gazdagok és a nők lettek szerencsétlen szenvedő alanyai azoknak a fosztogatásoknak, erőszakoskodásoknak és mészárlásoknak, melyeket a szlovák partizánok követtek el.

Annak ellenére, hogy a 40000 partizánnak 70%-a – melynek csak 45%-a volt szlovák – elesett, ma a Szlovák Partizánok Társaságának 120000 tagja van, és ezek kizárólag csak szlovákok. Más nemzetiségű partizánok nem lehetnek ennek tagjai, bármilyen hősiesen harcoltak is a szlovákok mellett. Ma már senki sem beszél a fasiszta szervezetekről, mint pl. a Rodobranna vagy a POHG, sem a katonai alakulatokról, melyek az utolsó pillanatig harcoltak az oroszok és a partizánok ellen. Ezek a szervezetek tisztán szlovákok voltak, és a szlovák ifjúság uralkodó többsége itt egyesült.

Nem szabad elfelejtenünk, hogy a szlovák SS, a Hlinka-gárda milyen híres volt kegyetlenségéről, brutalitásáról, tömeggyilkosságairól, s hogy cseh becslések szerint ez az előfasiszta szervezet 90%-ban szlovákokból létesült. Ennek a szervezetnek az élére egy rendőrcsoportot állítottak, kiknek hatalmukban állt, sőt áll ma is – saját felelősségükre, minden különösebb jogalap vagy egyezmény nélkül – elfogni és becsukni mindenkit – még a híres partizánokat is -, ha ezek zsidók. Még mai is felügyeletük mellett rendeznek pogromokat, sőt vezető szerepet játszanak ezekben a kegyetlenkedésekben.

Idézhetnénk még sok hasonló nagyságot is ezekből a fasiszta társaságokból. Ezek a szégyenteljes cselekmények nem valósulhattak volna meg, ha a szlovák nép nem lett volna telítve annyira a fasiszta ideológiával, hogy szinte vádolhatnánk és elítélhetnénk őket, mint háborús bűnösöket. Sem Tisó, sem Mach, sem Tuka nincsenek még megbüntetve. Pozsonyban a fasiszta megnyilatkozások ismétlődnek. Néhány nappal ezelőtt összetörték a kirakatokat, ahol a háborús bűnösök képei voltak kiállítva, anélkül, hogy a rendőrség vagy a hatóságok közbeléptek volna. Ha nézzük ezt a faji gyűlöletet, amely Szlovákiát jellemzi, megértjük, hogy az egész háború folyamán miért voltak kénytelenek az antifasiszta elemek elhagyni hegyvidéki menedékhelyeiket és a magyar Alföldre menekülni, ahol elrejtették és segítették őket egész 1944-ig, mikor is a németek bevonulásakor Magyarország elvesztette függetlenségét.

Ha összehasonlítjuk a zsidók helyzetét Magyarországon és Szlovákiában, a következőket kell megállapítanunk: Szlovákiában a zsidók 2.7 százalékos aránya és korlátozott gazdasági befolyása megdönt minden zsidóellenes érvelést. A szlovákiai zsidók mégis a világ zsidóinak Lázárjai. Magyarországon nemcsak a bankok, a nagy gyárak, a trösztök és legfontosabb ipartelepek voltak zsidók kezén, kik a lakosság 7.8%-át tették ki, hanem a termőföldek nagy része is. Nem volt kellőképpen kiküszöbölhető, hogy a zsidók fényűző élete irigység tárgya ne legyen. Szlovákiában a zsidókérdést deportálással oldották meg, és a fasiszták következetesen nem érintették többé ezt a kérdést. Magyarországon ezzel szemben nem tapasztalhatunk ilyen bánásmódot. Volt bizonyos tagadhatatlan feszültség zsidó és nem zsidó között, és a fasiszták Németország javára befolyásolták a magyar népet – amely nem volt sem angol-, sem orosz párti – a fent említett feszültség kirobbantására. De a magyar nép nem volt soha annyira telítve a nácizmussal, mint a szlovák. A “Heil Hitler!” köszöntés Szlovákiában oly általános lett, hogy még a lakosságcsere-bizottság ügynökei és katonái is, kik Magyarországon a propagandát terjesztették, használták ezt a náci üdvözlést, úgyhogy az orosz hatóságoknak kellett eljárást indítaniuk a szlovák tényezők ellen.

Sok fiatal magyar embert megöltek és megkínoztak azért, mert elrejtették fiainkat és minket segítettek. A szlovák zsidók 80%-a, mely túlélte az üldöztetést, úgy mentette meg az életét, hogy Magyarországra menekült. A maradék 20% pedig partizán volt, vagy a koncentrációs táborból jött vissza. Mindenki tisztán láthatta, hogy a szlovák partizánmozgalom – tisztelet néhány kivételnek – nem volt őszinte együttműködés, hanem az volt a célja, hogy alibit kovácsoljon a szlovák népnek, és hogy csökkentse a zsidók érdemeit. Tehát minden lehetőt elkövettek, hogy a zsidókat elnyomják. Mindeddig már sok híres antifasiszta zsidó volt kénytelen elhagyni hazáját. A szlovákok örülnek, ha egy-egy zsidót fogságba ejthetnek. Megakadályozzák a zsidó partizánok szökését, még akkor is, ha orosz háborús kitüntetéseket hordanak. Úgy kezelnek minket, mint magyarokat, azaz mint harmadik rangosztályba tartozókat. Az élelmiszerek szétosztása tekintetében is szégyenletes helyzetben vagyunk. Élelmiszerünket – jegyre – csak a szlovákok után kapjuk meg. Mindegyik szlovák, aki fogságba került vagy elítélték fasiszta működése miatt, még ha háborús bűnös is, sokkal kedvezőbb helyzetben van, mint mi, kik annyi üldözést szenvedtünk és szenvedünk ma is.

Kik azok a szlovákok, akik fontos szerepet játszanak? Helyi vagy megyei bizottságok tagjai. Elegendő olvasni a szlovák lapokat, a Čast és a Pravdát, kölcsönösen vádoljál egymást, kiemelve a mai vezetőség fasiszta múltját, oly nagy pontossággal kifejtve, hogy míg a világ bármelyik országában már az illetékeseket megbüntették vagy távozni kényszerítették, addig Szlovákiában minden a régiben maradt. De mindezen ellentétek ellenére megegyeznek ezek az újságok abban, hogy a zsidókat üldözni kell. Ebben a kérdésben bizonyos megegyezés van a pártok között is. Kölcsönösen segítik egymást, mikor arról van szó, hogy megakadályozzák azt, hogy a deportálásból visszatért vagy csehszlovák háborúban megsebesült zsidók visszanyerjék régi gyáraikat, üzleteiket, melyeket időközben szlovákok igényeltek ki. A deportáltak hiába igyekeznek visszaszerezni vagyonukat, régi fasisztákat találnak vagyonuk birtokában, de most ezeket národní správcáknak hívják, azaz állami hivatalnokok, akiknek a garázdálkodása minden képzeletet felülmúl, sőt a szlovák hatóságok is támogatják őket. Következetesen nincsenek a zsidók még régi ingatlanaik telekkönyveibe visszavezetve.

Nem kerülhetnek vissza régi gyáraik birtokába, kinullázzák őket azzal az ürüggyel, hogy a birtokos megszakította vállalata vezetését több mit egy évre, s ez alatt az idő alatt engedélyük érvényét vesztette.

Természetesen ezek az urak, akik határoznak a különböző bizottságok ügyeiben, személyes anyagi érdekeket követvén, minden lehetőt elkövetnek, hogy meggátolják az új törvények érvényesülését. De mégis sok kegyetlenkedés van, amelyeknek semmiféle anyagi színezete nincs,  pl. a zsolnai, az eperjesi, homonnai és tapolcsányi pogromok. Miért ütik a szlovák katonák a mi zsidó bajtársainkat fényes nappal az utcán? Sok zsidó van, aki az amerikai szeretetet adományokból él. A szlovákok még ezeket az adományokat is fosztogatják, megrabolván jogos tulajdonunkat. Ma is azoknak a régi fasiszta állami tisztviselőknek a terrorja alatt kell élnünk, akik százával ölték meg azokat a bajtársainkat, akiknek nem sikerült Magyarországra szökniök, vagy a partizánokhoz csatlakozniuk. Fosztogatnak és ütnek minket annak ürügye alatt, hogy partizánok voltak. Mikor visszatértünk az idegenből a határra, elvették csomagjainkat, amiket az amerikaiaktól kaptunk. Sokszor megtörténik, hogy mikor a deportáltak Svédországból a szlovák határra érkeznek, a szlovák katonák megfosztják őket minden vagyonuktól, azzal a fenyegetéssel, hogyha nem írnak alá egy nyilatkozatot, hogy felajánlják holmijaikat a Köztársaság szegényeinek, újból internálva lesznek. Kiűznek saját házainkból és azokat “správcáknak” adják.

Csak egy kis fejezetet idéztünk szenvedéseinkből, mégis mindenki megértheti, hogy nem mi vagyunk a hibásak, mikor azt mondjuk, hogy nem akarunk tovább szlovák régime alatt élni. Eddig szó nélkül szenvedtünk, de most már nem tudjuk tovább elviselni ezt az örökös üldözést. Évszázadokon keresztül jó jó barátságban éltünk a magyar kormány alatt a dél-szlovákiai magyarokkal, akik feltétlen népi többséget alkotnak. Most a magyar kisebbséggel együtt tárgyai vagyunk az állandó üldözésnek, a közös sors egyesített minket velük. Teljesen lehetetlen tovább is így élnünk. A szlovák határokon belül azt óhajtjuk, hogy a békekonferencia minket is meghallgasson, s ünnepélyesen kijelentjük, hogy vissza óhajtunk térni Magyarországra; követeljük, hogy Dél-Szlovákiát, amelynek lakossága tisztán magyar és zsidó, csatolják vissza Magyarországhoz. Követeljük, hogy megkérdezzenek minket sorsunkról, követelünk vagy egyszerű csatolást, vagy népszavazást, hogy kívánságainkat kifejezhessük.

A szlovákiai zsidók képviseletében

Dr. Singer, Reismann

Grünvald, Dr. Bird, Ing. Steiner

Pozsony, 1946. május 10-én"

(Forrás: "Hívebb emlékezésül" c. gyűjtemény; Kalligramm K. Po. 1944.)

Szerkesztő megjegyzése: az 1944-es dátum irreális.

(index.hu)

Szabad Hírek