A második világháború vége felé a jugoszláv partizánok úgy szállták meg ismét a Délvidéket, hogy közben közel 40 ezer ártatlan magyart mészároltak le. Ez volt Tito vérbosszúja. A Múlt-kor című műsor ezzel a témával foglalkozó adásában azok az áldozatok és hozzátartozók szólaltak meg, akik csodával határos módon túlélték a poklok poklát, és 60 éven keresztül őrizték azt a szörnyű emléket, ami 1944 telén történt velük. Helyenként megrázó képsorok a Múlt-kor 2. évfolyamának 23. adásában.

A magyar holokauszt. Egyszerűen csak így lehet leírni azokat a szenvedéseket és kínhalálokat amelyeken '44 telén a vajdasági magyarok végigmentek. A II. világháború elvesztésével egy időben Délvidéken egy kíméletlen vérontás vette kezdetét. Tito partizánjai ugyanis vérbosszúra esküdtek fel és megkezdték a délvidéki magyarság tömeges kivégzését.

"1944. október közepétől kezdődően másfél hónapon át, tombolt a halál Bácskában, Bánátban, Baranyában és a Szerémségben. A jogtalan cselekedetek valójában jól szervezett hidegvérrel végrehajtott tömeggyilkosságok voltak. Nem spontán népi akció, nem a 42-es hidegnapok miatti bosszú, hanem jó előre kitervelt és módszeres kíméletlenséggel végrehajtott népirtás, az őslakos vajdasági magyarság lefejezése. A megmaradt halállistákon a kivégzettek nemzetiségét is feltüntették. Egész települések magyar lakosságát vitték a kivégzőhelyre. Bűntelen emberek kerültek fel ezekre a szörnyű listákra. Semmi mást nem tudtak fölhozni ellenük, minthogy magyarok voltak." A falvakból összeszedett férfiakat és asszonyokat nem végezték ki azonnal. Haláluk előtt kíméletlenül összeverték, majd középkori kegyetlenséggel megkínozták őket.

Vicsek Rozália túlélő a következőképp emlékezett: "Az anyám kinn feküdt az utcán, össze volt verve, meg volt halva. Addig verték, míg meg nem halt. A kezeit az ajtónyílás közé rakták, a körmei le voltak szakítva, folyt a vér mindenfelé. Mikor hazamentem, azt hittem nem bírom túlélni." (sírás). Légvári Sándor túlélő elmondta, hogy "1944 őszén agyonverték apámat. Úgy verték agyon, hogy bevitték a földvári községháza tűzoltólaktanyára és mikor édesanyámat is bevitték, akkor már ő is össze-vissza volt verve. Beszólt a partizán: akarod látni a férjed? Persze, hogy akarta. Meg volt drótozva hatodmagával, egy parasztkocsin ült és a fejéről a bőr ide gyűrődött a homlokára. Csupa vér volt. Anyukám menj innen! - mondta. Ez volt."

A jugoszláv partizánok válogatás nélkül gyilkolták le a délvidéki magyarokat. A véres bosszú, ami végigsöpört Bácskán, végül Csurogon, Zsablyán és Mozsoron tetőzött. Csurognak 1910-ben több mint 10 ezer lakosa volt. A kíméletlen vérontás után azonban már csak 193 magyart mutatott ki a statisztika.

Ne feledjük el. Hazánkban a szovjet megszállókkal is érkeztek (magyarul beszélő) partizánok. Akik gyilkolták a polgári lakosságot "mint fasisztákat" megtorlásként. Ezen aljas gyilkosok most (akik élnek) magas nyugdíjakat kapnak a magyar államtól mint volt partizánok. Láthatjuk őket mint "antifasiszta" zavarkeltőeket. Nincs lelkiismeret furdalásuk ?

Még mindig a meghamisított történelmet tanítjuk gyermekeinknek. A magyar történelem be bizonyította, hogy a nácizmus és a kádárizmus egyenrangú egymással. Mind kettő ártatlan emberek gyilkolásával épít egy új társadalmat.

(Forrás: NemNemSoha - Múlt-kor.hu alapján)