2012. április 19. Közélet

A KNDP az elmúlt két évben egy törvény esetében sem jutott el a tiltakozás azon fokáig, hogy szembemenve a nagyobbik kormányzópárttal a parlament üléstermében testületileg rátenyereljen a NEM gombra. Pedig lett volna rá okuk, nem is kevés…

Fellázadt a Fidesz ellen a KDNP! Ettől a hírtől volt hangos múlt héten a hazai sajtó, miután a Kereszténydemokrata Néppárt 37 fős frakciójából 30-an leszavazták a Fidesz kétharmados többséget igénylő indítványát, amely korlátozta a politikusok álláshalmozását. A kisebbik testvérpárt zendülését azonban hamar leszerelték, így hétfőre helyreállt a rend: a végszavazás értelmében 2014-től országgyűlési képviselőnek semmilyen mellékállása (sem politikai, sem szakmai) nem lehet, illetve ilyen tevékenységért javadalmazást nem fogadhat el.

Hosszasan lehetne vitatkozni azon, hogy a szakmai – pl. orvosi, ügyvédi, oktatói – tevékenység tiltása mennyire igazságos. (A kereszténydemokraták többek között azzal az indokkal utasították el első körben a javaslat támogatását, hogy az megítélésük szerint „kontraszelektált” politikusokkal teletömött parlamenthez fog vezetni.) De ebből a szempontból mindegy is, hogy a módosított törvény jó-e vagy sem. Sokkal fontosabb a jelenség, ami mögötte van, és amely megvilágítja, hogy a Prohászka Ottokár és Barankovics István nevével fémjelzett kereszténydemokrata mozgalom mai örökösei milyen politikai tábor szekértolóivá szegődtek.

A KNDP az elmúlt két évben egy törvény esetében sem jutott el a tiltakozás azon fokáig, hogy szembemenve a nagyobbik kormányzópárttal a parlament üléstermében testületileg rátenyereljen a NEM gombra. Pedig lett volna rá okuk, nem is kevés…

Semjén Zsolt frakciója csendes zúgolódással tűrte, hogy lesöpörjék az asztalról a vasárnapi munkaszüneti napra vonatkozó indítványukat, asszisztált a keresztény író ikonok indexen tartásához a nemzeti alaptanterv elkészítésénél, meghátrált az új alaptörvény szellemiségének megfelelő abortusztörvény kidolgozásától és az egyházat is súlyosan érintő ügynöklisták nyilvánosságra hozatalától. A KDNP leszavazta a Hit Gyülekezete állami támogatását megszüntető jobbikos indítványt, sőt, támogatta, hogy az új törvényben a történelmi egyházakkal egyenrangúnak ismerték el a cionista biznisz szektát. Ellenvetés nélkül, cinkos hallgatással szavazta meg a Széll Kálmán nevével csúfolt megszorító csomagot és az alacsony keresetűeket hátrányosan érintő családi adózást is.

A keresztény alapelvek politikai aprópénzre cserélésénél azonban számomra sokkal kiábrándítóbb az, amilyen képet a hazai kereszténydemokrácia mutat magáról, amilyen szellemiséget közvetít. Az, hogy egy magát kereszténynek beállító kormánykoalíció regnálása idején Mindszenty helyett Wallenberg emlékévétől hangos a sajtó; hogy miközben a jelek szerint a Klubrádió nemzetközi nyomásra meg fogja tudni tartani szabálytalanul meghosszabbított frekvenciáját, a katolikus rádió hosszú kálvária után tudott csak országos lefedettséghez jutni; hogy a ki tudja hangosabban elítélni az antiszemitizmust c. vetélkedőre önként bejelentkező Erdő Péter szó nélkül hagyta Tóta W. Árpád primitív, nyíltan keresztényellenes húsvéti cikkét. Hogy a magyar kereszténydemokratáknak kormányzati pozícióból és forrásokból egy mindannapi.hu színvonalú honlapot sikerült összehozniuk, ráadásul támogatás híján februárban az islehúzta a rolót. Hogy KDNP elnöke Gyurcsány Ferenc helyett a húsz grammos kismadarak kilövésére terjeszt be törvénymódosító javaslatot.

A Semjén Zsolt vezette Kereszténydemokrata Néppárt jelen állapotában ahhoz a lakájhoz hasonlít, aki morgolódik ugyan, amikor a gazdája prostituáltakat visz fel magával éjszaka, és a falikárpiton nyomja el a szivart, de készséggel nekiáll újra suvickolni, ha cserébe a hó végén két pengővel több üti markát.

Bencsik János (barikad.hu)

Szabad Hirek