SZABAD HÍREK

A FELTÁMADÁS ÜZENETE

2010. március 31. szerda, Közélet

Eredeti tartalmát tekintve, Húsvét az egyik legszebb ünnepünk. Krisztus feltámadásának üzenetét rejti magában, ami az újjászületés és megújulás magasztos reményét nyújtja: hitet és az isteni rend érvényesülését az eltévelyedett emberiség számára.

Az ünnep meghittsége kínálja az alkalmat, hogy számvetést készítsünk őszintén és józan előrelátással, hogy a jelenünkben épülő új világrend hazugságdömpingjének mocsárvidékére kergetett emberiség számára nyílik-e egyáltalán ki-és visszaút?

Utunk egyre járhatatlanabb és a nihilbe, a pusztulásba vezet. A tömegek pedig esdeklőn és kétségbeesetten keresik a Fényhozót, aki az eljövendő békés és biztonságos élet ligeteibe vezetné őket. A tömegek élén feltünedező önjelöltekből nincs hiány. Csakhogy ahányan vannak, annyi felé terelik a nyájat és általában túl későn derül ki róluk, hogy korántsem fáklyavivők ők, hanem a mocsárvidék kísértetjelenségei.

Pedig mindhiába, az ideális (Istennek tetsző) életnek egy útja van, az a bizonyos keskeny út, ahová kevésbé hallatszanak a lélekmérgezők csábos megafonhangjai.

S mit látunk: a nevelés eszközei a befolyásolás, de pontosabb vagyok ha azt írom: a félrevezetés eszközeivé váltak. Nem az embert, nem az életet szolgálják többé, hanem a pusztulás urát, a sátánt. Egy futólagos áttekintés is igazolja: a filmek és videók a képernyőkön keresztül fertőzik otthonainkat és gyermekeinket a lélek és tudat pestisbacilusával, amit a hollywoodi kultúrgengszterek bűnbarlangjaiban tenyésztenek ki. Ehhez asszisztál a televízió és a sajtó 95 százaléka, sajátos tehetséggel, amely kifejezetten nem égi tehetség. Tébolyult őrjöngést idéznek éjt nappallá téve, szörnyszülöttek pokoltáncát, (az Oscar-díjas „színészen” és a buzi ripacson keresztül a műsorvezetőig), igyekezvén életstílussá tenni a vérben gázoló, fegyverrel hadonászó dúvadak viselkedését – nem kevés sikerrel. Ezen előkészítés főpróbája zajlik Irakban és Afganisztánban.

És a maga ridegségével és könyörtelenségével mutatkozik meg a valóság: Ha az oktatás és nevelés intézményrendszere az ember ellen fordul, akkor nem marad más, mint a család. Ólomsúlyként jelentkezik ez a feladat, az erkölcsi, ideológiai, filozófiai és tárgyi ismeretek szülőkre háruló átadásának kötelessége. Riadt tekintettel keressük a segítséget, a támaszt, a példát. És tegyük fel magunknak a kérdést: Mi volt jobb? Nádpálca a tanító kezében, vagy csőre töltött hétlövetű revolver egy kilenc éves éretlen suttyó zsebében? Egy bizonyos: apáink álmukból felriasztva is elsorolták királyainkat (ma ilyen kérdést nem mernék feltenni középiskolás diákjainknak sem), és nem tévesztették össze Budapestet Bukaresttel, ahogy Amerikában szokás – jobb esetben!

Apáink tanítóinak azonban még nem kötötték meg a kezét, nem béklyózták akaratukat sanda szándékú rendeletek, nemzetgyilkos áltanok és kötelezővé tett hazugságok. Ellenkezőleg: irányításuk mellett, a palatáblákon meg-megcsikorduló palavessző nyomán tudásról és emberi tartásról szóló igazságokká formálódtak az ákombák betűk, az ifjak tudatában pedig történelmi rendben sorakoztak fel nemzeti hőseink, akik saját példáikon keresztül nemesítették az ifjak lelkét és tudatát, mert az akkori tanítók és rektor bácsik így akarták, így látták jónak. Mint ahogy azt is, hogy a gondjukra bízott csemeték birtokába jussanak az ősi rendnek és értékeknek. Nem hiszem, hogy központi utasításra cselekedtek volna, amikor ízlésre, rendszeretetre, szorgalomra, egymás megbecsülésére nevelték az emberpalántákat – a lelkiismeretükre, azaz Isten szavára hallgatva.Aki még nem járt a pokol irányítószáma alá tartozó nagyvárosi szurdokokban, mondjuk a Queen Street-en, ahol egymást érik a kékre-zöldre mázolt, rongyokban fetrengő, kosztól bűzlő és drogoktól féhülyévé züllött véglények, az talán el sem hiszi, hogy a züllesztés programszerűen történik. Korunk „Robin Hoodjai” úgy „harcolnak” a kábítószer-élvezet ellen, hogy ingyen osztogatják a steril injekciós tűket, „nehogy a drogosok megfertőzzék” egymást, mondjuk tavaszi influenzávan!.. Ja kérem, ha a drogozásba belehülyülnek vagy belehalnak – az nem baj – korunk „Robin Hoodjai” szerint! Hát annyira nem baj, mint a korai szexuális élet, amely problémát ingyenes kondomokkal vélik megoldani korunk álhumanistái, megkerülve, sőt támogatva az alapvető bajt: a gyerekek idejekorán felszított szexuális vágyát, amit egyaránt elősegít a televízió, a művészeteknek hazudott destruáló mozgalom, s a társadalmat átható libertinizmus. Az iskolában „szexnevelés” folyik, ahelyett, hogy tartást kölcsönöznének a gyerekeknek, ráirányítanák figyelmüket az igazi értékekre és testet-lelket építő ismeretekkel, tudással és példákkal tarisznyáznák fel őket útravalóul, hogy tudják és akarják keresni Istennek és Isten Fiának igazságait, amelyek többet kínálnak mindennél... – így azonban jöhet az új generáció, a tanítóikat és osztáytársaikat lemészároló, gyermekkorú bestia fattyakká klónozott szörnyetegek – a liberális-kozmopolita antiszellem neveltjei. Nem igen kell félniük, mert ott áll mögöttük a bűnpártoló „igazságszolgáltatás”, s a tömeg-félretájékoztatás minden eszköze.

Ott tartunk, hogy az emberi épülés fórumainak hiányában a honi tanítókhoz, pedagógusokhoz kell fordulnunk, kérve őket, hogy lássák be, a családon kívül és a családon túl rajtuk áll, milyen útravalót kapnak utódaink. Ha lesz elég erejük és elszántságuk ahhoz, hogy az előírt tanterv mellett az életre nevelés programját is megvalósítsák, akkor elképzelhető a feltámadás – beteljesülhet Húsvét ígérete!

Örök idealistaként, néha arról álmodok, hogy az emberek mosolya mögött immár nem létezik álnokság, számítás és tőrbe csaló szándék...
„Járj közöttünk, drága Isten-Ember,
Tavasz van, nőnek a gazok
S kevesek az igaz igazok.”

(Ady Endre)
(Kárpáti harsona alapján szerk.)

Címkék: közélet