Nem több, mint gesztus, egyfajta megkésett
igazságtétel – jelentette ki a Gulyás Gergely fideszes képviselő által
benyújtott, az emberiesség elleni bűncselekmények elévülhetetlenségét
kimondó törvénytervezet kapcsán az Antall-kormány idején felállított
Történelmi Tényfeltáró Bizottság egykori vezetője.
A ma bíróként dolgozó Kahler Frigyes szerint a
javaslatnak kevés gyakorlati haszna lehet, hiszen az 1956-ot követő
megtorlás felelősei közül alig néhányan élnek már. Inkább arról lehet
szó: ha üldözzük a nácik által elkövetett bűncselekményeket, a
kommunista rendszer jogsértései sem maradhatnak büntetlenül.
Nagyjából ezt mondta a napokban a parlamentben
Gulyás is, hangsúlyozva, hogy elutasítják a kettős mércét. Fontosnak
tartotta ugyanakkor elmondani, hogy az igazságtétel elmaradásáért nem
Antall József néhai miniszterelnököt, hanem az 1990-ben antikommunista
kampányt folytató, majd utóbb az MSZMP utódpártjával koalícióra lépett
SZDSZ-t kell inkább hibáztatni.
Tény viszont, hogy 1991 májusában nem az
Antall-kormány, hanem két MDF-es politikus – Zétényi Zsolt és Takács
Péter – kezdeményezte az igazságtételt. Tervezetük szerint a kommunista
rendszerben mindazon bűncselekmény – vagyis nem csak az 1956-os
jogsértések – miatt eljárást kellett volna indítani, amelyeket akkor
politikai okok miatt nem toroltak meg. A visszamenőleges hatály tilalmát
azzal kerülték volna meg, hogy kimondták: amíg az állam nem akarta
érvényesíteni a büntetőjogi igényét, az elévülés is „nyugodott”.
A parlament a törvényt elfogadta, de az ügy a
képviselőket is megosztotta, így csak két frakció szavazott egységesen:
az előterjesztést a KDNP valamennyi képviselője támogatta, a Fidesz
pedig – miután nem akartak bosszúhadjáratot – elutasította. A jogszabály
azonban nem lépett hatályba, mert a köztársasági elnök az
Alkotmánybíróságtól (AB) előzetes normakontrollt kért, s a testület a
törvényt alkotmányellenesnek találta. De azt is kimondta, hogy a háborús
bűncselekmények több nemzetközi egyezmény alapján sem évülnek el, így
azok üldözhetők. Egyébként készült még egy igazságtételi törvény, amely
ugyanilyen sorsra jutott.
Ennek ellenére az 1956-os sortüzek felelősei ellen
– akik fegyvertelen tömegbe lövettek a katonákkal – mégis indult
negyven körüli per, ám még tíz ítélet sem született, a többi ügy,
részben bizonyítottság hiánya okán, felmentéssel végződött –
emlékeztetett Kahler Frigyes. Ezekben az esetekben a háborús és
emberiesség elleni bűncselekmények elévülhetetlenségét kimondó
egyezmények alapján – tehát a visszamenőleges hatály megsértése nélkül –
jártak el.
Ennél Kahler szerint tovább lehetett volna menni,
hiszen az egyezmények nemcsak háborús cselekményekre – beleértve a nem
nemzetközi fegyveres konfliktusokat – vonatkoznak, hanem a későbbi
felelősségre vonásra is. Ezzel kapcsolatban utalt rá, hogy a
Boross-kormány idején a parlament elfogadott egy olyan törvényt, amely
nyomatékosította: a kommunista rendszer bűneinek vizsgálatakor a
nemzetközi jogot kell alkalmazni.
Tehát azokat is felelősségre vonhatták volna, akik
a törvénysértő eljárásokra utasítást adtak, illetve akik közreműködtek
emberek jogellenes fogva tartásában, bántalmazásában, internálásában
vagy a koncepciós ítéletek meghozatalában. Ám az igazságszolgáltatás
szereplői ódzkodtak ettől, így az érintettek zöme elkerülte a büntetést.
A történész bíró úgy véli, a megtorlásokért részben felelős Biszku Béla
egykori belügyminiszter mellett – aki a „lex Biszkuként” emlegetett
Gulyásféle előterjesztés első számú célpontja – a számos halálos ítélet
kiszabásában közreműködő volt legfelsőbb bírósági bíró, Mátyás Miklós,
esetleg néhány második, harmadik vonalbeli állami vagy pártvezető jöhet
szóba.
Súlyos értelmezési problémákat okozhat ugyanakkor,
hogy a hatályos Btk. emberiség elleni bűncselekmények címet viselő
fejezete köszönő viszonyban sincs a genfi és más egyezményekben
meghatározott emberiesség elleni bűncselekmények meghatározással –
figyelmeztetett már több tanulmányában is Lattmann Tamás nemzetközi
jogász. A hazai jogban tulajdonképpen csak a háborús bűncselekmények
szerepelnek, amelyek elsősorban a hadijog megsértését jelentik.
Az emberiesség elleni deliktumok köre viszont
ennél jóval tágabb, s –függetlenül attól, hogy van-e háborús helyzet –
kiterjed egyes csoportok alapvető jogainak durva megsértésére, a
megalázó vagy embertelen bánásmód, a politikai üldöztetés, a
kényszermunka vagy deportálás tilalmára. (Erre hivatkozással a
megtorlások felelőseit már eddig is bíróság elé állíthatták volna.) A
Gulyás-féle javaslat alkalmat kínálna rá, hogy e tekintetben is rendet
tegyenek, ám a jogalkotó ezt valószínűleg ismét elmulasztja. Ami
egyébként a nemzetközi kapcsolatokban is problémát jelenthetne, ha
emberiesség elleni bűntett felelősének kiadatását kérnék
Magyarországtól.(NOL)
Szabad Hírek
Kapcsolódó hírek:
A felsőrendű zsidó, aki nem vallásos, nem tud héberül, és nem Izraelben él, kicsoda, micsoda?
"Társadalmi méretű gazemberség és félrevezetés" - szakjogász a Kúria döntéséről
35 évet kapott egy pedofil brit zenész - Lan Watkins, semmi jel a megbánásra
Balogh István "nem emlékszik", mennyiért vette a házát