2010. március 8. Közélet

A Fidesz nem biztos, hogy nem fog kétharmaddal kormányozni az országgyűlésben, de vajon képes lesz-e, akar-e szabadulni az MSZP-től, akivel nemzetstratégiai kérdésekben sorra együtt szavazott nemzete ellen, az elmúlt 8 évben is...

Képzelje el azt, hogy családjával el akar költözni arról a helyről, ahol eddig lakott, mert az önt körülvevő szomszédok valamelyike (vagy akár több is) állandóan meglopta, hazudott önnek, életkörülményeit ellehetetlenítette. És képzelje el azt, hogy több szomszédja is tudja ki a tettes, de betyárbecsületből, hasonlóságból, háttérben megbúvó összefonódások miatt ezt eltitkolják ön elől. Teszik ezt azért, mert hasonlóak, és ugyebár most már Bajnai Gordon óta tudjuk, hogy Magyarországon hasonló örül a hasonlónak. Ön ebbe mégis képtelen beletörődni, és eldönti hogy saját költségéből bekameráztatja a lépcsőházukat, hogy megláthassa, ki(k) az(ok), aki(k) megrövidítik önt. Közli a közös képviselőjükkel a tervét, de az határozottan megtiltja önnek, hiszen mielőtt ön a családjával ebbe a társasházba költözött volna, született az addig ott lakók között egy megállapodás, miszerint tilos kamerákat elhelyezni az épület közösségi helyiségeiben, mert az személyiségi jogokat sért. Ön hagyná, hogy a szomszédok legnagyobb összefogása mellett tovább is meglophassák, míg ön becsületes munkával, távol otthonától küzd családja fenntartásáért? Én biztosan nem.

Politikai elhallgatás

Mint ahogy nem kérek abból a Meggyes Tamásból nevű polgármesterből sem, akit az esztergomi FIDESZ-esek vallási hevülettel vesznek körül, és istenítenek. Az ok egyszerű. Ő is, mint a FIDESZ-esek nagy része (vagy talán az egésze?) valószínűleg együtt szavazott 2009. év végén arról, hogy a titkosítási törvények feloldását szigorítsák, mielőtt a JOBBIK bejut a parlamentbe, és fényt deríthetne az elmúlt 20 év politikai, gazdasági üzérkedéseket levezénylő jelenlegi parlamenti „elitünk" tetteire. A kétharmados törvényt 332 igennel fogadta el a 386 férőhelyes parlament és 2010. április 1-vel helyezi hatályba. A törvény elfogadásával nem csak a nemzetbiztonsági ügyekhez való hozzáférést szigorították meg, hanem a közpénzekhez kapcsolódóakat is! Kiszavazták a törvényjavaslatból azt a bővítést is, hogy a jövőben bármely állampolgár kezdeményezhesse egy titkosítás feloldását! Szabadságvesztés veszélye fenyegeti azt a személyt, aki közérdekből hoz nyilvánosságra titkosított adatot, bár az információ nyilvánossá tétele lehet fontosabb lenne, mint annak titkossága, például ha segítségével akár több milliárdos, korrupciós ügyeket akarnak leleplezni! Megszavazták, hogy egy titkosított dokumentum akkor se hozható nyilvánosságra, ha később kiderül róla hogy jogtalanul titkosították, pl. bűncselekmények takargatására! Így biztosította be magát a két „nagypárt" (és a két, herényire zsugorodott, most már mindenhova csak párban járó pártocska), hogy az elmúlt 20 évben a politika színpadán, az előadáson nagy ősi ellenségeket eljátszva, de az előadás végén, a függöny legördülése után, a közös művészöltözőkben együtt osszák szét egymás között a sztár-gázsit. És ha revizort kapnak, közös összefogással, kéz kezet mos alapon nehezítik meg annak dolgát.

Ennél csak szebb jövő jöhet!

Nem ezen pártok szavazóival van a baj, hanem ezen pártok vezetőivel, akik saját választóikat megtévesztve, a háttérben gazdasági összefonódásaikat takargatva akarják az emberekkel elhitetni, hogy elszámoltatásra készülnek. Most komolyan: hogyan akarhat elszámoltatást a FIDESZ, ha olyan törvényt szavaz meg az MSZP-vel karöltve, amely az elszámoltatás elé gördít nem kis akadályokat? Milyen elszámoltatást akar az a FIDESZ, akinek egyik emblematikus figurája, a volt titkosszolgálatokat felügyelő tárca nélküli minisztere, a közelmúltban Esztergomban járt Kövér László? Az a Kövér László, aki néhány évtizede még a MISZOT berkein belül, a legnagyobb egyetértésben tudott együtt dolgozni, többek között Gyurcsány Ferenccel. De látni kell, hogy nem egy személyről, hanem egy jelenségről van szó. Fodor Gábor is náluk kezdte, aki végül az egyik „esküdt" ellenségnél, az SZDSZ-nél lett meghatározó figura. Ja és ekkor még liberális, radikális és alternatív erőként definiálták önmagukat az ős-FIDESZ-esek! Hogyan lesz akkor ebből elszámoltatás? És tulajdonképpen mi a baj a radikalizmussal?

A hitelesség és a szavahihetőség kérdése

Vannak dolgok, amelyek gondolkodó választópolgárként érthetetlenek számomra. Az elvileg független Hídlap miért hozza le hetek óta a FIDESZ-es Knapp János Pál, JOBBIK-ot lejáratni próbáló cikksorozatát, és teszi lehetetlenné a JOBBIK-nak az abban megjelent valótlanságokra, csúsztatásokra, rágalmakra való válaszlehetőséget? Egyáltalán ki ez a Knapp János Pál, aki ilyen jól ismerni véli a JOBBIK-ot? Én még egyetlen lakossági fórumunkon sem láttam, talán csak nem a Népszabadságból, vagy az RTL klubból szerzi be, megdönthetetlen információit? A politikai hazudozás elutasítása azonban demokratikus kötelesség, nem arcbőr vastagság kérdése. A Knapp-féle notórius hazudozóktól a FIDESZ-nek el kellene határolódnia. A FIDESZ szavazói között ugyanis szerintem többségében jó, hazaszerető, nemzetféltő emberek vannak túlsúlyban, akik elutasítják az ilyen gyurcsányi értékeket. Akik nem hazudnának tele egy regionális lapot csak azért, hogy párjukat kormányra segítség, mint tették azt azok is, akik hasonlónak nevezték őket (tényleg nagy a hasonlóság!). És a FIDESZ szavazóinak nagy része ki is kérné azt magának, ha egy MSZP-s ilyet mondana őróla. Vezetőik viszont némán hallgattak. Az ő számukra ez nem volt sértő. Ugye értik, hogy miért nem? Mert hasonlóak. Nem, ugyanolyanok!

Rosszul teszi az az orgazda, aki pártolja, fedezi, bújtatja a tolvajokat, mert felbátorodnak és mindenkit meglopnak válogatás nélkül... még az orgazdát is.

Balog János
(a szerző a JOBBIK Magyarországért Mozgalom Sárisápi Alapszervezetének elnöke, Komárom-Esztergom megye 5-ös számú választókerületének országgyűlési képviselő-jelöltje)

( szebbjovo.jobbikdebrecen.hu alapján szerk)