2010-07-18 Közélet

Balliberális oligarchia örül a markába

Orbán Viktor visszatért és az 53% alapján a nemzet érdekében meghirdette a forradalmat. A Nemzeti Együttműködés 2. pontja a rendről és az elszámoltatásról szól. Egyelőre se rend, se elszámoltatás. Van továbbra is cigány és zsidó bűnözés, politikusbűnözés, maffia stílusú kilakoltatás, sokszor rendőri segítséggel és politikai tisztogatás. Ez utóbbi még rendben is lenne, viszont nagyon úgy látszik, hogy a kirúgott szoclib vezetők a közpénzek lenyúlásából származó, offshore cégekbe kimentett vagyonukat tovább élvezik. ( A becslések szerint a jelenlegi hiányunk 50%-át tették magán számlákra. Szerk.) A nemzet jobbik fele napról-napra csalódik az alkotmányos diktatúrát bevezető forradalmi gárdában, akik húsz éve még az SZDSZ oldalán kergették a labdát, öregfiúkként pedig nemzeti mezben lépnek a már lyukakkal teli gondozatlan pályára. Nagy kérdés, hogy magára nézve mennyire fogja a rendcsinálást végigvinni a kormányzat. Mert az elszámoltató is elszámoltatható kell, hogy legyen. Minden jel arra mutat, hogy részükről nincs erre akarat. Törvénnyel visszaszerezni a magánvagyonokból az ellopott pénzeket. Még akkor is ha ez antiszemitizmusnak tünik.

Az elmúlt hetekben egyre több jelét lehet látni annak, hogy Orbánék forradalma egyoldalú lesz. Ha így megy tovább a törvénykezés, akkor az SZDSZ-hez hasonlóan ők lesznek az egyenlők között az egyenlőbbek. Vagyis semmi sem változik. Intő jelek bőven vannak. Kezdve az alkotmánybírák választása körüli anomáliától, a régi kommunista rendőri vezetők előtérbe helyezéséig. Az Állami Számvevőszék vezetőjének egy fideszest tesznek, a helyettes pedig szocialista pártpolitikus. Ezek szerint van mit fedezni az elmúlt nyolc év közös üzletei miatt. Újabb kétszáz katona megy Afganisztánba védeni hazánkat. Alig telt még el néhány hét és annyit dolgoztak az „öregfiúk”, hogy akarva-akaratlanul van mit bírálni. Persze jó lenne dicsérni is, de ha a kiskeresetű közalkalmazottakat, vagy az adót fizető és önzetlenül segítő, könnygázzal lefújt gárdistákat látva nem az együttműködés jut az érző és a gondolkodó ember eszébe.

Míg a jobbikos képviselők, ha bármilyen eljárás indul ellenük, önként lemondanak mentelmi jogukról, addig a 2/3-os forradalmárok közül senki nem mond le, ha valamely hatóság vizsgálja dolgaikat. Ha nincs mitől félniük, akkor miért kell pártjuknak fedezni őket? Legutóbb az esztergomi fideszes polgármestert és képviselőjelöltet és a mohácsi polgármestert és országgyűlési képviselőt védte meg a forradalmi erő. A forradalom vezetőinek tudniuk kell, hogy vannak más, zavaros ügyekkel bíró frakciótársaik, akik azon kívül, hogy élnek a Jobbik által elítélt álláshalmozás lehetőségével, a Fidesz Halálcsillagának energiapajzsai mögé bújva élik korántsem a gárdistához hasonló életüket.

Előbb-utóbb róluk is kiderül, hogy nem felelnek meg a Nemzeti Együttműködés Tanának, melyet minden hivatal falára kifüggesztenek. Elég lenne a Tízparancsolat is. Az ő helyzetük speciális. Szegény fejük nem tudhatta, hogy saját pártjuk forradalmat akar, rendet, elszámoltatást. Átvették a „mutyi tudást” a néhai állampárt embereitől, sokszor kéz a kézben. A helyi politika színterén közös érdekek mentén összefogtak, a saját érdekükben. Most pedig főhet a fejük.

Egyetlen szerencséjük, hogy képviselőként védi őket a mentelmi jog. Ez a forradalom így eléggé öncélú. Feltételezhető, hogy a Fidesz frakciójában sok olyan jó magyar ember is ül, aki egyelőre be van injekciózva a forradalom eszmeiségével és automatikusan nyomogatja a gombokat, anélkül, hogy körülnézne. Közben pedig a szocialista padsorokban elfekszik egy kajánul vigyorgó figura, aki túlélte az öszödi igazmondást, és túl fogja a forradalmat is, ha az így megy tovább. Vagyis a show folytatódik.
(barikad.hu alapján JOBBIK GONDOLAT)