SZABAD HÍREK

2011/06/02 Közélet
Már megérkezése napján elkezdtem kitölteni a SZOCIÁLIS 2011KONZULTÁCIÓ című nyomtatványt. Nem sikerült, a hatodik pontnál elakadtam. A kérdőív feladója a boríték alapján maga a miniszterelnök. Erre illik válaszolni – viszont több, mint egy hete nem sikerül. Mégis megpróbálom – HALLGASSUK MEG EGYMÁST!

„6.] Vannak, akik szerint a deviza alapú lakáshitellel rendelkezőknek állami segítséget kell nyújtani, hogy ne kerüljenek az utcára. Mások szerint az államnak nem kell segítséget nyújtani senkinek, aki nem tudja fizetni az adósságát. Ön mit gondol?

- A deviza alapú lakáshitellel rendelkezőknek állami segítséget kell nyújtani, hogy ne kerüljenek az utcára.
- Az államnak nem kell segítséget nyújtani senkinek, aki nem tudja fizetni az adósságát.
- Nem tudom megítélni a kérdést.”

Ez a hatodik pont nem világos, még a kérdező szándékát sem lehet tisztán érteni. Mintha azt akarnák, hogy a deviza alapú lakáshitellel rendelkezők ne kerüljenek a híd alá, mert kevés a híd, s a hely kell azoknak, akik nem lakásvásárlásra vették fel a kölcsönt, de ugyanúgy a lakásukra terhelték azt. E két csoport annyiban tér el egymástól, hogy első esetben a kölcsön célja és fedezete a lakás, második esetben pedig más a cél, de ugyanúgy a lakás a fedezet. Az utcára kerülés egységes. A politika ezek között próbál ellentétet szítani?
Majd ki fog derülni, hogy mi a helyzet. Biztos, hogy ez nem így van. De akkor miért ezt kérdezik?
Arra a kérdésre, hogy én mit gondolok, mindössze annyit tudok válaszolni, hogy a kérdésnek nincs értelme. Sem százezrek, sem ezrek nem kerülhetnek a híd alá – sem most, sem néhány évvel később, sem folyamatosan, demokratikusan meghatározott százalékarányban.
Jól feltett kérdésekre lehet jól válaszolni. Pl. Vissza kell-e fizetni az adósságot? Természetesen. Mi az? Nyilván az az összeg, amit az adós kézhez kapott. Gyengébbek kedvéért: aki kért és kapott 10 millió forint kölcsönt, az 10 millió forint tőkével tartozik. Vissza kell fizesse.
Eddig az egész devizaalapú kölcsönökkel kapcsolatos „vita” inkább a bankok nyereségéről szólt, nem a kölcsön visszafizetéséről. A vita lényege az, hogy a bankok irreálisan magas nyereséget követelnek. Emiatt tönkremennek az adósok, elvesztik lakásukat. Sok adós egyidejű csődje következtében előbb-utóbb tönkremennek a bankok is, mert nemcsak a várt eredményt nem érik el, hanem az ingatlanárak esése következtében a tényleges kölcsön összegéhez sem jutnak hozzá, mert elértéktelenedik a fedezet. Ezt elkerülendő, szükséges a megegyezés a bankok és az állam között, mert ennek hiányában a bank és a lakosság egyaránt tönkremegy.
Ha az egész fordítva történt volna, azaz a magyar forint erősödött volna a svájci frankkal szemben, hasonlóan nagy baj lenne. Akkor a hitelesek talán fele akkora törlesztőrészletet fizetnének, valamint feleakkora összegért kiválthatnák a tartozásukat, mint ami az eredeti szerződésben szerepel. Tehetnék ezt a betétesek kárára. Akkor is a bankok mennének csődbe – és a betétesek.
Mindkét eset az inkorrekt szerződés következménye.

Ezzel a banki devizakölcsön szerződéssel kapcsolatban senki sem kérdez semmit. Úgy sejlik, tudják, hogy miért. Nem kérdik, volt-e megtévesztés, csalárd módon kötött szerződés, becsapás, csalás, nyomásgyakorlás, uzsora, stb. Még azt sem kérdi senki sem, hogy mindegyik svájci frank alapú szerződés mögött ott vannak-e a svájci frankkal kapcsolatos banki műveletek, s ez követhető-e a banki könyvelésben. Lehet, hogy forint kölcsönt folyósítottak svájci frankban papírozva?

Eddig minden banki „egyezség” arról szólt, hogy a bankok mi módon kaphatják meg az eredeti elképzelésük szerinti pénzüket: az irreálisan magas nyereséget, a másfél-kétszeres törlesztőrészleteket, az idő előtti megszakítás – előtörlesztés, ill. végrehajtás esetében a másfél-kétszeres tőkét. Közben tönkremennek az emberek, az önkormányzatok és az érintett cégek. Úgy látszik, a társadalmat teszik tönkre a bankok. Sok tönkrement család várja a svájci frank árfolyamának csökkenését. Az ifjúság pedig elmenekül: olyan helyre megy dolgozni az Unióban, ahol öt-tízszeres a fizetés, s tisztességesebbek - talán ugyanazok - a bankok. Itthon pedig lassan nem lesz, aki a lakosság depresszióját kezelje.

Folyamatosan sulykolják, hogy az adós is felelős helyzetéért. Idejében felhívták figyelmét a szerződés kockázatára. Pedig az adós fele ekkora terhet vállalt. Most kétszer annyit követelnek tőle, s szorult helyzetéből nem engedik kiszabadulni.
Viszont kapott három év könnyítést: addig nem rontják tovább helyzetét. 2015-től majd meglátjuk, mit eredményez a múlt, s mit tesz lehetővé a jövő. Addig a teljes kilátástalanság a magyar lakosság egyötöde számára. Nem felejtettük el a helyzet régebben javasolt egyéni megoldásának módját: „el lehet menni”. El is indult az ifjúság, hogy el tudja kezdeni az életét, s a középkorúak, hogy élni tudjanak. Mert Magyarországon a bankok tudnak igazán élni, azaz élősködni.

Ha valaki megkérdezné, hogy a devizahitelezés tárgyában mit gondolok, annak megmondanám, hogy nem lehet hagyni azt, hogy milliókat tönkretegyenek a bankok. Nem lehet egy ország lakosságának egyötödét a kilátástalanságba taszítani, s cinikusan azt mondani, hogy a becsapottak felelősek – miért hagyták magukat becsapni; nem szabad túlzottan kockázatos szerződéseket kötni.

A bankoknak is el lehetne magyarázni, hogy mi is az a kockázat. Például az, ha a megtévesztéssel és csalással megkötött óriási nyereséget hozó deviza alapú szerződéseiket csak nyereség nélkül tudnák realizálni. Annyit, amennyit a polgár megkapott forintban, azt visszakapnák a bankok, forintban. Ha nagyon ragaszkodnánk a devizában történő elszámoláshoz, tárgyalási alap lehet az eredeti szerződésben feltüntetett árfolyam.

A kölcsönök semmisségi alapon történő rendezését valamilyen módon garantálhatná az állam. Mert ebben az egészben az állam is felelős. Nem szabályozta, nem ellenőrizte kellően a polgári viszonyokat. S nemcsak a banki működés minőségi hibájáért felelős, hanem a mennyiségiért is. Évekig hagyta a devizahitelek felvételét, sőt a meglévő forinthitelek megváltoztatását – átkötését - devizaalapúra. Ezrek dolgoztak milliók megtévesztéséért, becsapásáért.

Végül is, nem tudom megítélni a kérdést. Túl bonyolult, teljes egészében talán át sem látható.
De a helyzetet meg tudom ítélni: egyszerű, világos – és tarthatatlan.

(Polgár Info)Kommentál Hinnél többen töltsük ki és küldjük vissza a "szociális konzultációt". Mert mindenkinek a véleménye számít. Kitöltőjétől most nem párt hovatartozást kérnek. Hanem a véleményét. Demokrácia nem épülhet az emberek véleménye nélkül.Szabad Hírek

Címkék: közélet