2010/07/31 Közélet

Pénzt keres

Több mint húsz éve próbálják visszakapni Herzog Lipót gazdag zsidó bankár örökösei azokat az értékes festményeket, amik az 1944-es év vérzivataros utolsó hónapjaiban kerültek ki Magyarországról. Korábban nem perrel fenyegetőztek, hanem jó szóval akarták meggyőzni az egymást követő magyar kormányokat. A család kérését írásban is támogatta többek között a zsidók iránti elvtelen lekötelezettségéről hírhedt Chris Dodd, Hillary Clinton és Ed Kennedy amerikai szenátor. Végül hosszú évek vitája után két évvel ezelőtt egy magyar bíróság úgy döntött, hogy a magyar kormány nem köteles visszaszolgáltatni a Magyarországon jelenleg fellelhető volt Herzog-gyűjtemény darabjait.

2010 július 27.-én Herzog Lipót zsidó bankár családtagjai hosszú előkészületek után, gondosan megvárva, hogy az SZDSZ eltűnjön és az MSZP-t váltó új kormány elkezdje működését, ismét támadásba lendültek. E legújabb zsidó pumpolási kísérlet előtt pontosan egy héttel egyezett meg az osztrák Leopold Alapítvány - a híres bécsi Leopold Múzeum üzemeltetője - a bécsi zsidó Lea Bond Jaray örökös ügyvédeivel, hogy az alapítványnak nem kell vissza adnia egy II. világháborúban elkeveredett képet. Az ügyükben eljáró amerikai bíró úgy döntött, hogy Egon Schiele "Portrait of Wally" c. női arcképe a Leopold alapítvány és a múzeum tulajdonában maradhat, de 19 millió dollár váltságdíjat kell fizetni érte a zsidó nőnek. Tehát e fényes győzelem után, mikor egyetlen képért 19 millió dollárt zsebeltek be, a mi zsidóink egy hetet sem pihentek és a már is újabb pumpolási offenzívába lendültek Magyarország ellen és az amerikai fővárosban keresetet nyújtottak be a magyar állam és múzeumai ellen meghatározatlan számú és értékű műtárgy - köztük El Greco, Cranach, Zurbaran, Van Dyck, Renoir, Velazquez és Monet festmények - visszaszerzése érdekében.

Mivel maguk az örökösök sem tudják, hogy pontosan hány műtárgyat is kérnek vissza, és ebből kifolyólag fogalmuk sincsen, hogy ezeknek mennyi a jelenlegi értéke, ezért az amerikai zsidó Michael Hays és Daniel Prichard vezette ügyvédi iroda azzal a fifikás toldalékkal egészítette ki a többek közt a Magyar Nemzeti Galéria, a Műegyetem és a Szépművészeti Múzeum elleni keresetét, hogy ha ők már eddig nem tudták kideríteni, hogy pontosan hány műtárgyról van szó, akkor a leendő perben a magyar állam lépjen fel a saját érdekei ellen, helyettük leltározza össze és számolja meg, hogy mit is kell nekik visszaadni. Tehát nem csak a periratban felsorolt műtárgyakat, hanem az későbbiekben fellelt és utólag leltározott, a zsidók által eddig nem ismert vagy ismeretlen helyen tárolt darabokat is visszakérik - magyar állami segédlettel. Ilyenre még a sokat megélt amerikai igazságszolgáltatási gyakorlatban sem volt eddig példa.

"Ez számunkra igazából érzelmi kérdés... [vagyis az anyagiakhoz az égvilágon nincsen semmi köze] a magyar kormányok okozta évtizedes frusztráció után mi végre csak igazságot akarunk kapni... az ükapám az egyik leghíresebb európai műgyűjtő volt és mindenki tudta róla, hogy a művészetek szerelmese" - beszélt mellé a 44 éves Csepeli Dávid (aki David de Csepel röhejes művésznéven fut az USA-ban és főállásban Herzog dédunoka) aki két Olaszországban élő Herzoggal jegyzi a magyar állam elleni legújabb kárpótlási keresetet.

"Sok más ország együtt működött velünk a Herzog-gzűjtemény visszaszerzésében, de a magyarok nem, ők eddig mindig akadályozták a munkánkat" - panaszkodott Michael Shuster, Csepeli "de" Dávid egyik zsidó ügyvédje. "Hogy nem adjuk vissza a képeket, az nem a magyar kormány, hanem a független magyar bíróság döntése volt" - szabadkozott e vád hallatán eléggé ügyetlen módon Földvári Gábor New York-i konzulhelyettes.

Csepeli úr és csapata nem csak hazánkban kutakodik. A Commission for Art Recovery nevű zsidó ügynökségen keresztül - amit 1997-ben New Yorki-i zsidók csak és kizárólag azért hoztak létre, hogy az eddig nekik jutattott százmilliárdos kárpótlásokon túl a II. világháború alatt elkeveredett zsidó javakat is visszaszerezzék - már Oroszországban, Lengyelországban és Németországban is bejelentette igényét több ott fellelt értékes műtárgyra.

Shuster ügyvéd szavaiból kiderült, hogy azért nem csak a magyarokkal van probléma, hanem a nem mindig tiszta úton megszerzett javaikhoz görcsösen ragaszkodó oroszokkal is: velük még egy tizenegy évvel ezelőtt indított hasonló perben sem tudtak zöldágra vergődni, ottani ügyük orosz medve módjára mélyen alszik és eddig Moszkvában még semmilyen hajlandóság nem mutatkozott "a probléma megoldására."

Hazánkhoz hasonlóan izraeli gyarmatként és végtelenségig pumpálható agymosott barmokként használt németekkel azonban már könnyebb dolguk volt: két fesményt és egy műtárgyat a Merkel-kormány az idén visszaadott, amit a családi javakhoz oly' mélyen ragaszkodó zsidó család a londoni Christie's ügynökséggel azonnal elárvereztetett. Csak ezért a három műtárgyért 8 és fél millió dollárt kaptak, amit a zsidók a még nagyobb jövőbeni bevétel reményében teljes egészében ügyvédekre és a jelenleg folyó pereikre fordítottak. Csepeli úr és amerikai és magyarországi ügyvédei csak Magyarországról min. 100 millió dollár értékű festmény és műtárgy visszaszerzésében reménykednek.

"15 évvel ezelőtt már megpróbáltunk egyezkedni a magyarokkal, és felajánlottuk nekik, hogy fele-fele arányban osztozzunk a műtárgyakon, de a ők visszautasítottak minket (...) a németek és az osztrákok elfogadták az ugyanilyen tartalmú ajánlatunkat, de a magyarok nem, ők egyszerűen visszautasítják, hogy bármiért felelősséget vállaljanak (...) Magyarország útszéli, otromba és nemtörődöm viselkedése, hogy nem akarja visszaadni a jogtalanul magánál tartott műtárgyakat, egyszerűen példátlan. Magyarország ez ügyben tanúsított szándékos tétlensége egész Európa szégyene" - jelentette ki a zsidó Charles Goldstein, aki Shuster mellett a magát a holokauszt utolsó túszának nevező Csepeli család és a Commission for Art Recovery másik ügyvédje.

Az angol nyelvű keresetlevél itt található (.pdf)
http://hungarylootedart.com/wp-content/uploads/2010/07/Herzog_Complaint.pdf

Az üggyel foglalkozó angol nyelvű zsidó szélsőséges honlap ezen a sokat mondó címen olvasható:
http://www.hungarylootedart.com/

A kuruc.info összefoglalója:

Washingtonban beperelték a magyar államot Herczog Mór Lipót néhai bankár örökösei. 1944-ben elrabolt műkincsgyűjteményének Magyarországon található darabjait akarják visszakapni. A per több évig tarthat. A keresetet kedden nyújtották be az örökösök Washingtonban, hivatalosan Magyarországra pedig valamikor csak hónapok múlva érkezhet meg.

Az ügy teljességéhez hozzátartozik, hogy érdekes módon a Lipót-famíliának olyankor jut eszébe perelni hazánkat, amikor az SZDSZ nincs kormányon. Az első keresetet hazánk, illetve a Szépművészeti Múzeum és a Magyar Nemzeti Galéria ellen 1999-ben nyújtotta be Martha Nierenberg, a Főváros Bíróság ebben a perben tíz képről mondta azt, hogy azok a zsidó báró unokájának örökségét képezik, ezt az ítéletet később a másodfokú eljárásban hatályon kívül helyezték.

Most újra felfedezte a térképen piciny hazánkat a zsidószármazék és mivel Konrád György barátai már nincsenek kormányon, sőt, a Parlamentben sem, így elérkezettnek látta az időt, hogy ismét megpróbáljon szert tenni arra a vagyon, aminek hovatartozása igencsak vitatható.

Először is azt kell tisztázni, hogy az amerikai bíróságnak van-e joghatósága, a per érdemi szakaszában pedig az lehet érdekes, hogy lehet-e egyáltalán ebben az ügyben az államot perelni egy az 1970-es években kötött megállapodás miatt – mondja az ELTE adjunktusa.

Ha egy amerikai állampolgárnak a magyar állammal szemben valamilyen igénye van, például azért, mert 1941 és ’73 között elvette a vagyonát, akkor ezt az amerikai állam fogja valamilyen módon kártérítéssel rendezni. Ezen megállapodás alapján Magyarország mintegy húszmillió dollárt fizetett 1973-ban és azt követően egy-két évvel az Egyesült Államoknak, az Egyesült Államok pedig kárpótlást fizetett a saját állampolgárainak. Azaz, Martha Nierenbergnek kétszer fizetnénk, amennyiben megnyerné a pert.

Érdekes adalék továbbá, hogy 2000-ben azért helyezték hatályon kívül a zsidó számára pozitív ítéletet, mert nem bizonyítható az, hogy valóban őt illetné a teljes vagyon. (A bíróság elutasító indoklásában ekkor még nem szerepelt a kárpótlásról szóló amerikai–magyar egyezmény.)

A gyűjteményt alapító Herzog Mór Lipót – és felesége – halála után a tekintélyes vagyonnak is beillő kollekciót három gyermeke örökölte, ám a hagyaték felosztására vonatkozóan semmilyen értékelhető adat, bizonyíték, végrendelet vagy végzés nem állt a bíróság rendelkezésére. A másodszor megtartott elsőfokú tárgyalás bírája először a családfát akarta tisztázni, mivel szerinte a néhai Herzog Erzsébet (Herzog Mór Lipót lányának) egyik gyermeke, 1997-ben elhunyt fia nem végrendelkezett.

Martha jogi képviselője ekkor bizonyítékként benyújtotta az ismertetése szerint időközben előkerült, 1929-ben Herzog Mór Lipót megbízásából készült végrendelet szövegét, valamint a műgyűjtő halála után tartott hagyatéki eljárás dokumentumát. Érdekes, hogy az akár perdöntő bizonyítéknak is vehető dokumentumok akkor kerültek elő, amikor a zsidó vénasszony ügye veszni látszott.

Az ügyvéd ismertetése szerint Herzog Mór Lipót végakaratának megfelelően a gyűjteményhez tartozó műkincseken – halála és felesége halála után – három gyermekének egyenlő arányban kellett osztoznia. Ha az örökösök nem tudtak volna megegyezni, akkor egy – Herzog Mór Lipót által megjelölt – választott bíróságnak kellett volna dönteni. A felperesi jogi képviselő tudomása szerint választott bírósági eljárást nem kellett tartani.

Amerikában egyébként népszerűnek tűnik Magyarországot perelgetni: néhány magyar bankot és a MÁV-ot is beperelték már. A vasúttársaság ellen a holokamu áldozatainak örökösei februárban adták be keresetüket Chicagóban. Zajlottak már perek nemzetközi választott bíróságok előtt is gazdasági jellegű ügyekben Magyarország ellen. Egy külföldi távközlési cég például veszített, míg egy másik esetben a Ferihegyi repülőtér egyik termináljának üzemeltetője pedig nyert a magyar állam ellen.

Amit nagyjából biztosan lehet tudni a Herzog-családról és a műkincsek sorsáról:

Herzog Mór 1934-ben bekövetkezett halálakor a műtárgyakról összeírást készítettek. A fontosabbak bekerültek a Műkincsek Törzskönyvébe, amely a Magyarországon fellelhető művészettörténeti értékek nyilvántartása volt. Egy 1949-es rendőrségi jegyzőkönyv szerint: „Báró csetei" (sic) Herzog Mór Lipót 1934-ben meghalt és vagyonát özvegye örökölte. Az özvegy halála után (" hatvani" Deutsch Janka, meghalt: 1940) a Herzog-vagyon a három gyermek közt olyképpen lett szétosztva, hogy – ez csak a műtárgyakra vonatkozik – három egyenlő értékű csoport lett összeállítva, melyet az érdekeltek maguk közt sorsolás útján osztottak szét.

A három testvér:

1./ Herzog András
2./ Herzog Erzsébet, férjezett „báró" csepeli Weiss Alfonsné,
3,/ Herzog István

Herzog András 1939-ben vált el feleségétől „gróf" Parravicini Mária Izabellától, aki később ifj. „gróf" Bethlen István (a miniszterelnök fia – a szerk.) felesége lett. Herzog András ezen házasságából két gyermek született: Angéla és Júlia. Herzog Andrást 1942-ben munkaszolgálatra hívták be. Ekkor vagyonának gondnokságával és intézésével sógorát Weiss Alfonzot bízta meg, akit egyben gyermekei gondnokául is kijelölt. Herzog András a munkaszolgálatról nem tért vissza, holttá nyilvánítása még nem történt meg. Volt felesége – ifj. gróf Bethlen Istvánné – 1948. szeptember 3-án „K" útlevéllel férjével és Herzog Andrástól származó két gyermekével: Angélával és Júliával Olaszországba távozott.

1944-ben Weiss Alfonz is elhagyta az országot és azóta sem tért vissza. Weiss Alfonz dr. Oppler Emil ügyvédnek adott megbízást Herzog András ügyeinek intézésére. 1943 őszén a Herzog-család kincseinek egy részét Budafokra vitték, majd 1944 májusában Herzog Istvánné rokonához, Kovács Endrénéhez Sirokra szállították a műkincsek további részét. A szállítást Kiss István, volt detektív intézte. Bejelentés alapján azonban a Zsidó Vagyonokat Kutató Bizottság felfedezte az elrejtett értékeket és azokat Hain Péter főhadiszállására szállították. A műkincseket innen részben a Szépművészeti Múzeumnak adták át, részben Nyugatra hurcolták. Azaz, az elrablás vádja igencsak vitatható, akárcsak a Herzog-kollekciómegszerzésének tisztességes mivolta is.

A Herzog-család tagjai nem épp a becsület mintaképeként vonultak be a korabeli budai arisztokraták és kozmopolita művészek tudatába.

Thomas Mann, az 1936-ban hazánkban járt író Hatvany Lajoséknál vendégeskedett, így emlékezik meg Herzogékről naplójában: „Délelőtt ülés a Parlamentben. Intimebb terem, hosszú asztal. Fölszólalásom nagy hatású. Onnan Hatvanyékkal, akik beszédemet egy óra múlva már Az Est-ben olvassák, Herzogék házába: roppant nagy értékű képtár, Grecók, olaszok, Goya. Degenerált fiúk, kleptomániások (István, – a szerk.) és szerencsejátékosok (András – a szerk.). Túl elegáns meny: olasz grófnő. (a már említett Parravicini Mária Izabella, aki később elvált Andrástól, ám a házasságukból született gyerekek is örökösöknek tekinthetőek, hisz szintén Lipót-unokák – a szerk.)

Ennél valamivel bővebben Szepes Mária emlékezik meg róluk, mint „a magyar Varázshegy" (a Kékes Szálló) vendégeiről: „A nagy étteremben a társaság „krémje" ült hosszú asztaloknál. Az egész Dréher család, asztalfőn a vörhenyes arcú, testes pátriárka apával. Egy másik, ugyanilyen méretű asztalt a báró Herczog család foglalt el. Az apa ott is valahogy emberi mértéken túlemelkedő módon magasodott ki családtagjai közül. Ő teremtette meg vagyonát, és kormányozta vállalatait, birtokait. Fiai, a második generáció már csak költekezni tudott. Botrányaikat a család alig győzte eltussolni. A fiatal Herczog-bárók között voltak kleptomániások is, akiknek keze alatt márkás festmények, ékszerek tűntek el. Herczog Erzsi báró Weiss Alfonz feleségeként nekem jó barátnőm lett. Ikerkutató orvos, négy gyermek anyja és éppen harmincöt éves volt, amikor megismertem."

Nos, ők próbálják most megfosztani hazánkat attól, ami minket jogosan illet meg.

Az Országos Levéltárban eddig megtalált – és igencsak zsidópárti alapon keresett – iratok azt bizonyítják, hogy a szempontunkból érdekes művet tartalmazó ládát, amelyet a becsomagoláskor „VIII. Gauguin csendélet br Herzog A." jelzéssel láttak el és amelyben egy török szőnyeg is volt, hogy védje a képet, 1944. május 20-án adta át az Állambiztonsági Rendőrség a Szépművészeti Múzeumnak.

1948. VII. 8-án az akkor még Budapesten tartózkodott ifj. gróf Bethlen Istvánné, (Herzog András elvált felesége) aki átvett a Szépművészeti Múzeumtól – dr. Oppler Emil ügyvéd közbenjárásával, aki Herzog András ügyeinek intézésével lett megbízva – egy db Gauguin „Csendélet" című festményt. A festmény Donáth műkereskedőhöz került, illetve az ő közbeiktatásával került eladásra. Donáth műkereskedő 1948 szeptemberében hagyta el az országot. Értesülésünk szerint a képet Zürichben eladásra kínálják és az igen nagy értéket képvisel.

A korabeli kaotikus hivatali viszonyoknak köszönhetően a már visszaszolgáltatott képek külföldre csempészésének ügyében nyomozást folytató rendőrség sem értesült arról, hogy a Herzog András örökségéhez tartozó Gauguin-kép magas körök közbenjárásának jóvoltából már régen megkapta a kiviteli engedélyt, s valójában legálisan hagyta el – a Herzogból a Bethlen családba került régi tulajdonosaival szinte egyidősen – az országot.

Útjának következő állomásai egyelőre még homályban maradtak. 1938 júliusában még Herzog-tulajdonként szerepelt Amszterdamban, a Stedelijk Múzeum Francia művészet című kiállításán (122. tétel). Ezután 1940-ben Budapesten volt látható az Ernst-Múzeum épületében – ami akkor Gróf Almásy Teleki Éva Művészeti Intézete néven működött – a német befolyás elleni demonstrációval is felérő, hangsúlyozottan „magyar" magántulajdonban lévő francia művészeti alkotások kiállításán.

A háború után először 1952 augusztusában jelent meg a nemzetközi nyilvánosság előtt, East Hamptonban, a Guildhall-beli XIX. századi hatások a francia festészetben című kiállítás 18. tételeként. 1984-ben a detroiti Ford-gyűjtemény darabjaként tesznek róla említést, majd a Josefowitz-gyűjteménybe kerül, s innen ajándékozás útján Indianapolisba, az ottani múzeumba, a Gauguint és a körülötte kialakult ún. pont-aveni iskola 1886—1895 közötti működését bemutató állandó szárnyba, ahol ma is látható.

Igaz, ez csak a Herzog-gyűjtemény egyik darabjának a kalandos útja, ám ennyi is elég, hogy beláthassa mindenki: az elrablás vádja, finoman szólva nem állja meg a helyét.
Magyarán megmondva: hazugság, aljas és zsidó vagyonosodási szándékból elkövetett rágalom.

MÁV „holokauszt kárpótlási” támadás után egy újabb támadás a magyar adófizetők pénze iránt. Mazsihisz tapsikol örömében a magyar-zsidó békés együttélés jegyében.

Itt jön, hogy kedves arany barátaink iránt okádhatnéka van a tisztességes embernek. Ne feledjük a gyűlölet gyengévé tesz...Ebből van a hatalmunk a zsidóknak.
(JOBBIK GONDOLAT)