Amikor elolvastam a kabinet programját, hogy be kell vezetni a hit- vagy erkölcstan tanítását az iskolákban, arra gondoltam, hogy igen, ez jó ötlet, de alapozzuk meg már az óvodában, mondjuk egy kis illemtannal, tanítsuk meg a gyerekeket viselkedni! Kezdhetnénk rögtön a köszönéssel: ha valahová belépünk, illik köszönni akár ismerünk ott valakit, akár nem. Így kell ennek történnie az óvodában is. A szülőknek kell a gyereket nevelni, jó példával elöl járni, és nem csak nógatni a gyereket, hogy köszönjön. Nem fog, mert neki a szülő a minta, aki úgy csörtet végig az óvoda folyosóján, hogy elvárja, az ott levők és ott dolgozók köszönjenek előre. Ilyenek az apukák is.

Minket még úgy neveltek, ha belépünk valahová, köszönni kell a napszaknak, illetve a személynek megfelelően, és a férfi köszön előre a nőnek, az azonos neműek közül a fiatalabb az idősebbnek. Megszólítás: nem zavar bennünket, óvónőket, ha a gyerekek tegeznek, hiszen magázódva is lehet valaki tiszteletlen, és tegezve is megadhatja a tiszteletet. Az a legkevesebb, hogy amikor megszólít, ne azt mondja „hé, figyelj!”, és ne húzgálja a köpenyemet, mert nem tudja kivárni, amíg befejezem a mással való beszélgetést, vagy legalább azt a mondatomat, amit történetesen az ő anyukájának mondok. Étkezési kultúra: mostanában örülhetünk, ha a kiscsoportba kerülő gyermek a levest nem cumisüvegből kéri. Ez nem vicc! Sajnos előfordult már olyan gyerek, aki először az óvodában kapott a kezébe kanalat, ezért megfogni sem tudta. A szalvétát már az étkezés elején apró fecnikre tépkedik, és az asztalterítőt szinte naponta mossa utánuk a dajka. Ha levernek valamit, inkább átlépik, belebotlanak, de nem hajolnak le érte, mert erre sem látnak példát otthon. Nem láthatják, hogy apa valaha felsegíti anyára a kabátot, cipeli helyette a nehéz szatyrot, pláne nem, hogy előre engedi az ajtóban.

Kisgyermekkorban különösen fogékonyak a szülők és a felnőttek által adott mintákra, és általában a kedvességre. Van egy kisfiú a csoportomban, tetszik neki az egyik kislány, és egy nap így szólt hozzá: „Kriszti, te olyan szép, vagy mint egy rózsaszál”. A dajkával meghatottan néztünk össze. Kedves anyukák, apukák! Ha egy három- vagy ötéves, ilyet tapasztal, ezt adja tovább, és bearanyozza az egész napot. Az Önökét is?

Éva Júlia
a Jobbik Oktatási és Kulturális Kabinetének tagja

(szebb.jovo.hu alapján szerk.)