2009. október 14.  Közélet

Hosszas csend után az elmúlt napokban végre információk jelentek meg a Fidesz gazdaságpolitikai elképzeléseit illetően. Eddig kínosan ügyeltek rá, hogy megnyilvánulásaikkal lehetőleg ne idegenítsenek el maguktól egyetlen választót sem, ezért inkább a populista ígéretek talaján maradtak.

Ehhez képest Varga Mihály, valószínűsíthetően a következő pénzügyminiszter meglepő nyíltsággal és határozottsággal lándzsát tört az egykulcsos adó mellett. Igaz, ezt később Orbán Viktor igyekezett annyival árnyalni, hogy még nincs döntés, a családi vagy az egykulcsos adózást támogassák, ami mondjuk nem zárná ki egymást. De ezt inkább a szokásos polgári ködösítésnek lehet megint tekinteni: ne kötelezzük el magunkat értékek mentén, nehogy lemorzsolódjon a fáradtságos aláírásgyűjtések és népszavazások során összekuporgatott posztkádári szavazóréteg! Nem felejtjük el soha, hogy Orbán volt az, aki a 2006-os választási vitán Gyurcsánnyal szemben már a 14. havi nyugdíjat is megígérte. Ez sem volt elég akkor. Meglátjuk, hogy a tőke felé tett egyértelmű gesztusuk most berepíti-e őket a hatalomba. 

Ha nem egyértelmű azonnal mindenki számára első pillantásra, hogy kinek kedvez az egykulcsos adó, akkor vegyük végig a következményeket! Az egykulcsos adó kizárólag a legjobban keresők érdeke, mondhatjuk úgy, hogy a gazdagoké, csak ennek osztályharcos íze lenne, és a Jobbik egyáltalán nem ellensége a vagyonosoknak. Feltéve, hogy tisztességes eszközökkel szerezték azt, és hogy eleget tesznek közteherviselési kötelezettségeiknek. A Fidesz, úgy látszik, nem ilyen válogatós, mert ez a javaslat mindenről szól, csak nem az arányos közteherviselésről. Abban ugyanis minden botcsinálta adópolitikus is egyetért, hogy az egykulcsos vagy lineáris adózás minden esetben a jövedelemkülönbségek növekedéséhez vezet, teljesen szétszakítva amúgy is mély válságban lévő társadalmunk kohéziós szöveteit. Ugyanis, ha a többet kereső bármekkora jövedelme után is csak a legalacsonyabb kulccsal adózik, akkor nyilvánvalóan több marad neki, ami persze neki nagyon jó. S itt motoszkál az emberben a gyanú, hogy a fideszes politikusok nem a saját pénztárcájukat nézik, amikor ilyen javaslatot tesznek!? Ha már adózni kell a költségtérítés után, akkor nehogy már 36%-os kulccsal…

Ezt persze így nem lehetne felvállalni, helyette nézzük meg a szakmai érveket, amikkel az egykulcsos adózás hívei alá szokták támasztani javaslatukat:

• A többkulcsos, progresszív adózás túl bonyolult, az egyszerűség miatt van szükség egykulcsos adózásra.
• A nagyarányú adóelkerülés, ami kiküszöbölhető lenne, mert alacsonyabb adónál javul az adómorál, szívesebben fizetik meg az emberek.
• A gyermeknevelés támogatása nem valósítható meg a progresszív adózás keretei között. 

Azt is tudni kell, hogy az egykulcsos adó mellett minden korábban létező adókedvezményt eltörölnek, tehát a csökkentett adót mindenkinek – egyéni körülményeire tekintet nélkül – ugyanúgy meg kell fizetni. Itt persze rögtön felmerül, hogy a családi adókedvezményt akkor miként lehet beépíteni a rendszerbe, és miért ne lehetne a többkulcsos rendszerbe? Elfogadható válasz nem is érkezik. Ahogy arra sem, hogy miért lenne bonyolult művelet adóbevallást készítő emberek számára, hogy meghatározott jövedelemhatárig egy kulcs szerint osszák el a két számot, ezen összeg fölött pedig egy másik szerint. Persze van egy olyan gyanúm, hogy a lakosság nagy része amúgy sem töltött még ki semmiféle adóbevallást. A kulturált, polgári nemzetállamhoz azonban hozzátartozik ez a kötelesség, ezért legfeljebb technikai segítséget nyújthat az APEH a rászorulók részére. (Megjegyzem a jelenlegi kitöltőprogram használatával nem jelent ördöngösséget a bevallás.)

Nézzük az utolsó, talán legkomolyabb érvet a lineáris adózás mellett! Az adóelkerülés mérséklődése. A pénzügytan adópszichológiával foglalkozó szakembereinek véleménye erősen szóródik a kérdés megítélésében. Az adómorál sokkal inkább olyan kulturális tényezőktől függ, amelyek egy népbe sokszor évszázadok alatt ivódnak bele, illetve a szankciórendszer hatékonyságától. Empirikus módon azonban az eva bevezetése igazolta, hogy valamilyen minimál díjat a nyugodt alvásért hajlandó megfizetni, aki amúgy nem fizet. Figyelembe véve azt is, hogy az eva – egyéni vállalkozói adó – mértéke január elsejétől emelkedik 25-ről 30%-ra, de az adórendszerből való kivezetése is rendszeresen felmerül, mert legális kiskaput biztosít a többi vállalkozó által fizetendő adókötelezettségekből való kibújáshoz, azért ez sem tekinthető megnyugtató megoldásnak.

A Jobbik megoldása más. Mi szeretnénk végre – nem csak szavakban – megvalósítani az általános közteherviselést. Nem egyenlő mértékűt, hanem úgy, hogy mindenkinek lehetőségei és adottságai alapján kelljen hozzájárulnia a köz javához, érdekéhez. Azt akarjuk elérni, hogy az adófizetés kötelezettségét ne csupán az a kevesebb, mint kétmillió állampolgár érezze magáénak, akinek a munkahelye kötelezően levonja az adót. (A valamivel több, mint 800 ezer köztisztviselő és közalkalmazott speciális esetet képez, ugyanis az államtól kapják a fizetésüket). Az a célunk, hogy a társasági adót se csupán a sokszoros versenyhátrányból induló kis- és középvállalkozásoktól tudják bevasalni, hanem valóban fizessenek a multik is a tevékenység végzésének helyén. Ne a nemzetközi adótanácsadó cégeknél kilincseljenek, hogy lehetne eltüntetni a mérlegükből a profitot számviteli trükkök százaival, hanem viselkedjenek tisztességesen, ha már beengedjük őket az országba és fizessék meg a törvényes adókötelezettségüket. 

Valódi progresszív adózás révén nem növekedne banánköztársaság módjára a jövedelemkülönbség az országban, és a helyesen megállapított sávok segítenék a középosztály megerősödését, amely minden egészséges társadalom alapja. Ezt az alapot a Jobbik szélesíteni kívánja, amiben azt hittük, hogy a Fidesz egyetértésére is számíthatunk. Most úgy tűnik, jobban megéri számukra a felső tízezer támogatása, mint a dolgozó és adót fizető millióké. Mi hiszünk benne, hogy a társadalmi béke és igazságosság azáltal teremthető meg, ha valóban van a munkának értéke, ha az emberek dolgozni akarnak, és egyes etnikumok nem úgy nőnek fel, hogy a környezetükben soha nem láttak senkit dolgozni, de a segélyt minden hónap elején felveszik az önkormányzattól. Igenis mondjuk ki, a rendszert a balliberális kormányzat hozta létre a rá szavazó lumpenproletáriátus pórázon tartása érdekében, az alku részeként elnyerve ezen réteg többségének szavazatát. Nekik kiváló a rendszer: megadták a kenyérre valót, és az igénytelen kereskedelmi média a cirkuszról is gondoskodik nap mint nap. Miközben a tisztességgel boldogulni akarókkal fizettették meg az európai szinten is kiemelkedően magas, 50% feletti jövedelemelvonással a rendszer fenntartását. Akinek meg lett volna miből adózni, az inkább külföldre menekítette a vagyonát, vagy ügyes könyvelési eszközökkel tüntette el azt az APEH elől. Egy valóban a polgári középosztályt megerősíteni akaró erőnek a helyzet orvoslása kellene legyen a legfontosabb feladata. Lehet, hogy a Fideszt már más célok vezérelik. Esetleg valahonnan más iránymutatást kaptak, kérdés csak az, hogy Brüsszelből, Washingtonból vagy Tel-Avivból jött az ukáz? 

A Jobbik progresszív adózása a jelenleginél több sávot jelenthetne, elképzelhetőnek tartjuk a legkiemelkedőbb jövedelmek (évi 10 millió Ft felett) 45-50%-kal történő megadóztatását is. Aminek persze nem fog örülni ez a réteg, éppen ezért az eredményesség a szankciórendszer hatékonyságán múlik. Végre szeretnék olyan adóhatóságot látni, amely nem arra vadászik, hogy melyik cukrászda felejt el számlát adni két gombóc fagyi után, hanem a valóban komoly és adózatlan jövedelmek nyomába ered. Ezért tervezzük visszaállítani az 1998-2002 között működő adónyomozók rendszerét, egy külön adórendőrség (USA-ban már évek óta  működik,nem alkotmány ellenes)  keretei között, olyan jogosítványokkal felruházva, hogy a helyi kiskirályok ne tudják két telefonnal megakadályozni a feladatuk elvégzését: a bírságok megállapítását és behajtását! Erős társadalmi igény van erre és a megoldás is kézenfekvő. Meg lehet állítani közúti ellenőrzés során Sztojkáék E-osztályú Mercedesét és elkérni a korrekt kimutatást, hogy milyen adózott jövedelemből, mennyiért sikerült megvásárolni azt. Ja, hogy bodzázásból!? Akkor a slusszkulcsot és a forgalmit is elkérjük. Hasonló módon fel lehet keresni a salgótarjáni villában kucorgó Boldvai Lászlót, hogy ugyan már mutassa be, hogy milyen adózott jövedelemből sikerült megépíteni az alaphangon – ingatlanbecsléssel természetesen alátámasztott – pár száz milliót érő palotácskát? Ja, hogy a havi bruttó 412 ezer forint képviselői fizetésből!? No, akkor tessék pakolni, átköltözünk egy kicsit szűkösebb helyre, mondjuk Kolompár Orbán mellé a Csillagba!

A Jobbik következetesen kiáll a közteherviselés általánossá tétele mellett, és megsértőinek szigorú szankcionálását tartja szükségesnek, amely az okozott kár megtérítésén túl, erős vagyoni jellegű büntetést, de akár szabadságvesztés kiszabását is lehetővé tenné. Tökéletesen tisztában vagyunk vele, hogy ez rengeteg érdeket sért, köztük az alvilággal sokszor összefonódó politikai elitét is, ezért minden eszközt bevetnek a Jobbik elhallgattatására, befeketítésére. Mi persze nem hagyjuk magunkat, és reménykedünk, lesz annyi felelősség a választópolgárokban, hogy a teljes megtisztulásra szavazzanak!

Lenhardt Balázs
(a Jobbik gazdasági kabinet vezetője alapján szerk.)