Nem, egyáltalán nem. Hollande voltaképpen akaratán és képességein kívül vált elnökké, mert a szocialisták igazi jelöltje, Dominique Strauss-Kahn New Yorkban gyakorlatilag felszámolta magát a szexbotrányával. Hollande azért győzhetett csak, mert mindenki elutasította Sarkozyt.

Európában mégis pozitívan fogadják Hollande-ot, és azt remélik, hogy majd ő töri meg Merkel egyeduralmát.

Az a szigorú spóroláson alapuló politika, amit a németek diktálnak, joggal népszerűtlen Európában, de egyben megmutatja annak a gyengeségeit és veszélyeit, amely felé Európa sajnos halad: azaz egy egységes, föderatív államiságéit. Görögország eközben sodródik a polgárháború felé, amely persze a nemzetközi tőkés bűnözői csoportok érdeke lenne, mert így még jobban tudnának a görög vagyonra spekulálni. Görögország az Európai Unió és a pénzsóvár nemzetközi tőkés körök áldozata.

Önök elutasítják az egységes Európát. Alain de Benoist, jobboldali francia filozófus lapunknak nyilatkozva viszont éppen azt állította, hogy Marine Le Pen nacionalizmusa félrekezeli és félreérti a válságot. Ráadásul a francia fasiszta és szélsőjobboldali körök hagyományosan páneurópaiak, és nem nacionalisták voltak. Önök miért váltottak?

Először is leszögezném, hogy nekünk semmi közünk a francia fasiszta vagy más szélsőjobboldali körökhöz. Alain de Benoist sem hozzájuk tartozik amúgy. Mindazonáltal e körök egyfajta európai, hellén-római birodalomról álmodoznak, de ez megvalósíthatatlan, és a Nemzeti Front nem is foglalkozik e nézetekkel.

Mi akkor az Önök Európa-képe?

Mi a „száz zászló Európájában" hiszünk, ahol minden közösség megélheti saját kultúráját, és Európa népei nincsenek alávetve egy mindenható brüsszeli Bizottságnak. Az Európai Bizottság amúgy is egy antidemokratikus szervezet, senki sem választotta őket, de sajnos az Európai Parlament tagjai kilencven százalékban mindig rábólintanak a Bizottság javaslataira. Szerintünk Európában nem egy új hierarchiára, hanem horizontális együttműködésre van szükség - a népek szabadságát tiszteletben tartva. Vannak kérdések, ahol szükséges, hogy együttműködjünk, de ez még nem jelenti azt, hogy meg kéne teremteni egy senki által sem akart egységes európai államot. Egy konföderális, laza szerkezetű, nem hierarchikus Európában hiszünk tehát. Elvetjük az Európai Bizottság hatalmát, és azt szeretnénk, hogy a saját sorsukról maguk az európai népek és nemzetek dönthessenek újra. Legyen szó akár a schengeni övezet fenntartásáról, netán megszüntetéséről, vagy az euró jövőjéről.

A parlamenti választások vasárnapi első fordulójában a baloldali pártok szerepeltek jobban, de a meccs még nincs lefutva. A tét, hogy a baloldal a Nemzetgyűlésben is többséget szerez-e, vagy a jobboldal az elnökválasztási kudarc után revansot vesz. A Nemzeti Front érdekelt a jobboldal győzelmében?

A Nemzeti Front nem zárja be magát a jobboldalra. Pártunk egy nemzeti, szociális és népi tömörülés, amely egyszerre tűnhet baloldalinak és jobboldalinak. E jelzők azonban eleve már érvényüket vesztették, és egy letűnt kort jellemeztek csak. Mi ezért nem ilyen kategóriákban gondolkodunk, hanem a népet képviseljük, védjük. Ezért harcolunk a globalizmus ellen, ezért utasítjuk el az európai föderáció gondolatát vagy a baloldali kozmopolita eszméket. Amúgy a két nagy párt, a konzervatív UMP és a Szocialista Párt (PS) e kérdésekben sokszor azonos állásponton van: globalisták és euróföderalisták mindketten. Így e két pártnak - amely egyazon elit két arca csak - mi vagyunk az egyetlen ellenzéke. Mi vagyunk tehát a valódi rendszerkritika.

Számos körzetben egy UMP-s és egy szocialista maradt csak talpon. A Nemzeti Frontból nem bújik mégiscsak elő a jobboldali énje, és nem fogja végül az UMP jelöltjét támogatni?

Nem, semmiképpen sem. Esetről esetre döntünk majd, hogy - amennyiben nem jutnának tovább jelöltjeink - kit és miért ajánlunk szavazóink figyelmébe. A politikai ideológia mellett az emberi tényező, a jelölt személyisége is számítani fog. De előre és pláne általánosságban nem támogatunk egyetlen másik pártot sem. Mindazonáltal már az botrányos és mutatja a francia választási rendszer antidemokratikus mivoltát, hogy hiába szavazott májusban majdnem hét millió francia Marine Le Penre, a Nemzeti Frontnak eddig egyetlen képviselője sem lehetett a párizsi parlamentben, mert a többi párt így rakta össze a választási törvényt. A jelenlegi rendszer alkalmatlan tehát arra, hogy megjelenítse valóban a nemzetet, és csak arra jó, hogy a szocialisták és a konzervatívok megőrizhessék jól fizetett állásaikat. Ezt a rendszert azonban a második fordulóra megtörhetjük.

Jól értem tehát, hogy a Nemzeti Frontnak nem célja a baloldali győzelem megakadályozása?

A francia jobb- és baloldal évtizedek óta ugyanazt a politikát folytatja, amely - amint látjuk - katasztrófához vezetett. Sarkozyék részéről arcpirító képmutatás bennünket vádolni azzal, hogy hatalomra segítjük a baloldalt. Tudja, miért juthat hatalomra a baloldal? Mert Nicolas Sarkozy, aki vagy tíz évig volt fontos állami pozíciókban, egyetlen ígéretét sem tartotta be, és kiszolgáltatta a legszegényebb rétegeket a globalizációnak, nem védte meg hazánkat az Európai Unióval szemben. Ezért fordultak el tőle, és szavaztak sokan a baloldalra. Sarkozy nem oldotta meg a bevándorlás, a bűnözés, az iszlamizáció problémáját, és nem védte rendesen a francia nemzeti érdekeket, a köztársasági eszményeket, például a laicizmust.

Lát arra esélyt, hogy Önök legyenek a francia jobboldal új gyűjtőpártja?

Nem jobboldali gyűjtőpártra van igény, hanem patrióta és szociális erőre, és ezt ígéri Marine Le Pen. Nem véletlen, hogy a vasárnapi választásokon az elnök-asszony a saját körzetében majdnem a szavazatok felét szerezte meg. Egy tipikus, észak-francia munkáskörzetben sikerült az első helyre befutnia! Marine Le Penre egykori jobboldaliak és baloldaliak egyaránt szavaztak. A Nemzeti Front ugyanis azokat képviseli, akiket elárultak a konzervatívok és a szocialisták. Sarkozy nem tartotta be ígéreteit, elnöksége alatt tovább romlott a közbiztonság, a bevándorlást nem állította meg, az iszlám terjedését nem akadályozta meg. A baloldal meg elárulta saját munkás- és kispolgári szavazóit, akik most a Nemzeti Frontot választják ezért. Marine Le Pen patrióta és szociális politikája az egyetlen alternatíva az egész jelenlegi rendszerrel szemben. Bal- és jobboldallal szemben egyaránt.

Marine Le Pen sikeresen alakította át a Nemzeti Frontot. Miben áll a párt új arculata?

Nagyon fontos elem a fiatalítás. Marine Le Pennek ezen kívül sikerült elérnie, hogy a közvélemény az egész programunkat, a gazdasági és szociális javaslatainkat is komolyan vegye, és ne csak a bevándorlás témájában szólalhassunk meg.

A nagy fiatalításban azonban a Nemzeti Front számos hívét elvesztette. A párt hagyományos körei, így például az ultrakatolikusok úgy érzik, hogy Önök már nem képviselik őket.

A Nemzeti Front mindig is az eszmeáramlatok nagy családja volt, és az is marad. Azzal azonban nem segítünk a franciákon, ha önmagunk karikatúrájává válunk, és bezárkózunk a múltba.

Pártjuk ma azonban leginkább az iszlámellenességről szól. Marine Le Pent egyesek egyenesen cionizmussal vádolják.

Lehet, hogy Magyarországról nem látszik, de az iszlamizáció Franciaországban egy hatalmas és létező veszély. Ma az iszlám Franciaország második legnagyobb vallása, és befolyása egyre jobban nő a bevándorló fiatalok között. A harmadik, negyedik generációban sem sikerült franciává válniuk a bevándorlóknak. A multikulturalizmus és a bevándorláspolitika tehát teljesen megbukott! Erre hívjuk fel egyedüliként a figyelmet. Ami a cionizmust illeti: nem, sem Marine Le Pen, sem a Nemzeti Front nem cionista. Marine Le Pen kifejezetten támogatja egy önálló palesztin állam létét. De persze Marine Le Pen Izraellel is szeretne jó kapcsolatokat fenntartani, és ezért siker, hogy Izrael és a Nemzeti Front viszonya mára békésnek nevezhető. Marine Le Pennel is megbékélt a zsidóság, és számos franciaországi, a hazáját szerető, igaz hazafi zsidó is őrá szavaz, mert mára Le Pen védi leginkább a köztársaság értékeit a lopakodó iszlamizációval szemben. Nagyon bízunk persze abban is, hogy azért vannak hazafi, jó francia, laikus muzulmánok, s az ő voksaikra szintén számítunk.

Ha ilyenek még nem is nagyon akadnak, pártjuk már most 15-20 százalékos népszerűségnek örvendhet. Európában általában a szélsőjobboldali pártok profitálnak a legtöbbet a válságból. Magyarországon például a Jobbik stabilan 20 százalék körüli népszerűséggel rendelkezik. Milyen a Nemzeti Front kapcsolata a Jobbikkal?

A szélsőjobboldali jelzőt hagyjuk! Ezt csak a baloldali és liberális médiák találták ki, hogy így feketítsék be a patrióta erőket. Egyértelmű, hogy Európában egyedül a patrióta pártok jósolták meg a jelenlegi válságot, ők figyelmeztettek kezdettől fogva a globalizáció, az Európai Unió vagy a bevándorlás veszélyeire. És lám, nekünk lett igazunk mindebben! A kormányzás előrelátást jelent, és az emberek érzékelik, hogy egyedül a patrióta pártok voltak képesek a jelenlegi válságot előrelátni. Jogos tehát, hogy mindenütt növekszik a nemzeti erők népszerűsége, mert a népek belátták, hogy csak ezen pártok képesek a nemzeti megújhodást, újjászületést elősegíteni. A Nemzeti Front és a Jobbik egykoron egymásnak szövetségesei voltak, bár kapcsolatunk inkább az Európai Parlamenten belüli udvarias, baráti viszonyra korlátozódott. Ma már azonban nem ez a helyzet. Marine Le Pen tagja a patrióta pártokat tömörítő Szövetség az Európai Szabadságért csoportosulásnak, a Jobbikot azonban nem fogadták be ide, így elváltak az útjaink.

Mi volt ennek az oka?

Számos kérdésben azért ma is hasonló állásponton vagyunk. A Jobbikhoz hasonlóan mi is elutasítjuk a globalizációt, az európai szuperállamot, a brüsszeli bürokráciát, vagy mindketten hívei vagyunk az Oroszországgal való szorosabb barátságnak. Azonban vannak olyan témák, ahol nagyon eltérő a véleményünk. A Jobbik például nem teljesen elutasító Törökország irányába, miközben mi, a Nemzeti Frontnál határozottan nemet mondunk Törökország esetleges EU-tagságára. Persze meg tudom érteni, hogy a Jobbik magyar pártként elkötelezett a turanizmus eszméje iránt, de a francia népnek semmiféle érdeke nem fűződik a törökökhöz. Még egyszer mondom: értem és elfogadom, hogy a magyarság számára a török kapcsolat nagyon fontos - és talán egyre fontosabb lesz -, de például az Európai Szabadságért Szövetség számára Törökország semmiképpen sem partner. A másik jelentős különbség az Izraelhez való viszony. Említette, hogy sokan cionizmussal vádolnak bennünket. Ez persze badarság, Marine Le Pen elkötelezett híve egy önálló palesztin államnak, de emellett Izraellel is jó kapcsolatokat szeretnék fenntartani. A Jobbik esetében viszont nagyon erős anticionizmust, arabpártiságot, egyoldalú palesztinpártiságot tapasztalok. Mi a békét támogatjuk, és nem egyoldalúan a palesztinokat, amint a Jobbik teszi. A Nemzeti Front szerint amint a palesztinoknak joguk van egy önálló államhoz, ugyanúgy joga van Izraelnek ahhoz, hogy megvédje magát a külső támadásokkal szemben. A Jobbik azonban csak a palesztinokat védelmezi. A jobbikos politikusokkal beszélgetve mindig az az érzésem, hogy ők Izraelt eleve elutasítják. Ráadásul nekünk a Nemzeti Frontnál arra is ügyelnünk kell, hogy számos zsidó szavazónk van. Persze nem a baloldali és globalista zsidó értelmiségre gondolunk, az ő véleményükkel nem foglakozunk, hanem a hazájukat valóban szerető, franciaországi zsidó polgárokra. Közülük sokan szavaznak a Nemzeti Frontra, márpedig az ő szemükben a Jobbikkal való hivatalos kapcsolat elfogadhatatlan lenne, éppen a Jobbik Izrael-ellenes nézetei miatt.

Ha a Jobbikkal el is váltak az útjaik, Orbán Viktort viszont felfedezték maguknak. Louis Alliot, Marine Le Pen élettársa és a Nemzeti Front egyik alelnöke hosszas rádióinterjúban vette védelmébe a magyar kormányt és az új Alaptörvényt. Mit gondol Ön Orbán Viktorról?

Louis Alliot egyszerűen azt hangsúlyozta, hogy Orbánnak joga van a saját politikáját megvalósítania. Elvégre a magyar nép azért szavazott rá nagy többségben, hogy Orbán kormányozhasson. Az Európai Uniónak tehát nincs joga kifogásolnia, ha a Fidesz él is ezzel a felhatalmazással. A baloldal persze ezt nehezen viseli el. Szerintük, ha egy országban nem a baloldal uralkodik, akkor ott vége van a demokráciának. Eddig terjed a baloldal oly híres toleranciája! Mi, francia hazafiak azonban nem feledjük 2006-ot, amikor az akkor még kormányzó magyar szocialisták brutálisan és véresen verték le a tüntetéseket. A baloldal a hatalomban legtöbbször meglehetősen durva. Persze az Európai Unió nagy „demokratái" 2006-ban hallgattak, és csak most hangoskodnak.