Van nekem egy derék magyar harcostársam, aki gyengénlátó. Ezen ok is közrejátszott abban, hogy nemrégiben elvesztette a munkáját. Meg persze az a körülmény is sokat nyomott a latban, hogy nem titkoltan a Jobbik Magyarországért Mozgalom tagjaként tevékenykedik, igen szorgalmasan.

Nos, ez a harcostársam a karácsony közeledtével levélírásra ragadtatta magát. Levélben fordult a Kárpátia zenekar emblematikus egyéniségéhez, Petrás Jánoshoz, azt kérdezve, hogy vajon mi módon lenne lehetséges a postadíj és egyéb járulékos költségek kikerülése az új hanghordozójuk megrendelése során, merthogy ő nehéz körülmények között él, és minden forint számít neki.

Pár nap elteltével egyszer csak csengetett a postás. Olyan küldeményt hozott, ami nem fért bele a levélszekrénybe. "Itt kell aláírni" - mondta hivatalos hangon és szenvtelenül a kézbesítő, az én barátom meg eközben gyanakodva tapogatta a borítékot, aminek feladójaként Petrás János, a Kárpátia zenekar vezetője szerepelt. "Mennyit kell érte fizetni?" - kérdezte a barátom, felkészülve a legrosszabbra, ám legnagyobb meglepetésére kiderült, hogy semmit, mert a küldemény nem utánvételes, a kézbesítés díját a feladó már kifizette, pusztán egy aláírás az átvétel "ára", és erre az aktusra is pusztán azért kell sort keríteni, mert a küldemény nem volt elhelyezhető a levélszekrényben.

Naná, hogy nem volt elhelyezhető. Hiszen ott lapult benne a Kárpátia zenekar összes eddig megjelent hanghordozója, eredeti minőségben, celofánba burkolva.

Nem sok mindenen szokott meghatódni az én barátom, mert nem az a fajta, de ezt a küldeményt megkönnyezte, mert olyan hamar jött el neki a karácsony, és olyan váratlanul érte, hogy egyszeriben rászakadt az az érzés, hogy mégsem vagyunk egyedül, érdemes hinni az ősi erényben, és várhat még ránk valami ezen az ezerszer elátkozott sárgolyón.

Mindig várhat ránk valami, és néha a legváratlanabb helyről jön az Üzenet, ami megerősíti a hitünket, hogy soha nem szabad feladni.

(szebb.jövö.hu alapján szerk.)