2012. március 5. Közélet

Eleddig még a létéről sem tudtam, pedig évek óta működik: Kanadai Magyar Hírlap a neve. Internetes újság, tehát nyomtatott verziója nincs. Főnöke egy bizonyos Christopher Adam. A lap munkatársai között szerepelnek olyan nagyágyúk, mint például Szemenyei-Kiss Tamás. Aki nem ismerné az életútját, annak eláruljuk: egykoron hungarista hírszolgálatot működtetett, aztán alámerült, s kis idő múltán megszületett egy másik, a „demokrata” lelkű Szemenyei-Kiss.

Március 4-én, vasárnap jelent meg a hír a Kanadai Magyar Hírlapban, hogy Kertész Ákos „Kanadába menekült”. Christopher Adam főszerkesztő rövid írásának csupán az első bekezdését idézem:

„Kanadába menekült Kertész Ákos Kossuth-díjas író, miután a magyarországi antiszemita jobboldal kegyetlen gyűlöletkampányt indított ellene. Bár a magyar hatóságok eddig bagatellizálták a Magyarországról érkező menekülthullámot, egy Kossuth-díjas író menekült-kérelmén komolyan elgondolkodhat a kanadai kormány.”

Adamunk írásához vasárnap estig mintegy száz hozzászólás érkezett. Vitáznak-anyáznak a szemben álló felek, van, aki Kertészt gyalázza, mások Magyarországot, annak kormányát, vezető pártját és annak fejét. Istenem, ilyen a demokrácia.

Az első hozzászóló Kopácsi Judith volt. Nem melléütés, hehezetes a mi Juditunk. Teljes nevén: Judith Kopacsi-Gelberger. Annak a Kopácsi Sándornak a lányáról van szó, aki 1956-ban Budapest rendőrfőkapitánya volt, s akit a Nagy Imre-perben életfogytiglani börtönre ítéltek. Kopácsi Sándor a hatvanas évek elején, a nagy amnesztiával szabadult, a 70-es években legálisan - tehát a pártállam jóváhagyásával - elhagyta az országot, s Kanadában telepedett le. Itt élt ugyanis a lánya - már 1965 óta. Kopácsi Sándor az ún. „ rendszerváltozás” hajnalán feleségével együtt hazatért. Az egykori budapesti rendőrfőnököt előléptették, s egy szerény óbudai lakást is kapott az idős házaspár. Tényleg szerény volt a lakás, tudom, mert jártam ott: ismertem Kopácsi Sándort, annak idején többször is készítettem vele interjút. Mit mondjak róla? Csöndes, mosolygós ember volt. Soha nem láttam haragot az arcán. Tiszteltem, becsültem, mert soha nem magát helyezte előtérbe. Nemcsak az óbudai lakás volt szerény, Kopácsi Sándor is az volt. A 90-es évek derekától már nem találkoztam vele. Aztán 2000-ben a Kopácsi-házaspár visszaköltözött Kanadába, s az egykori főrendőr, az ’56-os forradalom emblematikus alakja néhány hónap múltán követte egykori harcostársait az égi vadászmezőkre.

Judith Kopacsi-Gelberger tehát egy jeles történelmi személyiség lánya, számos írás, könyv szerzője. A Kertész „ menekülését” hírül adó cikk első hozzászólójaként ezt pötyögte a gépbe:

„Na, ennek lesz nemzetközi visszhangja.” (Zsidó tematika: "Le nácizom a hazugság vádjával, és lásd csodát a vádlott mint a csiga visszahúzódik házába. Meg van a zsidó élettér. szerk.)

Örül tehát a mi hehezetes Juditunk, aki egyébként - fészbukos oldalán olvasom - az Egymillióan a magyar sajtószabadságért nevű csoportozat lelkes tagja. Vagyis nem kedveli napjaink Magyarországát. Sebaj, ettől még megtanulhatná, hogy nem csak VISZ a hang, hanem hoz is, s ez lenne a VISSZhang. Juditunk egyébként a Kanadai Magyar Hírlap egyik állandó szerzője, tehát az exhungarista Szemenyei-Kiss kollégája. Jó kis csapat.

Tényleg, milyen szellemiségű is ez a kanadai portál? Az egyik rajongó hozzászólót idézem (az ékezeteket én pótoltam a könnyebb érthetőség kedvéért):

„Ennek az innternetes (sic!) újságnak célja a mai kormány megdöntése.”

Tehát nem a kormány leváltása a következő választáson - hanem megdöntése. Értjük.

Az igazsághoz hozzátartozik, hogy a hozzászólók jelentős hányada nem osztja a lap szélsőbalos szellemiségét. Kertész Ákos „menekülése” miatt sem sokan szomorkodtak. Csak két egyszerű véleményt idézek:

„Felvilágosítana valaki, hogy mennyi fizetséget lehet kérni manapság bérrettegésért?”

„Egy olyan ’ember’, aki a Hazáját szóban, tettben elárulja, nem méltó arra, hogy annak állampolgára legyen. Kertész most is ezt teszi, hisz ne gondolja senki, ő Kanadában akar hosszabb távon élni. Undorító, amit tett, és amit most is tesz.”

Vasárnap délután újabb cikkel jelentkezett Christopher Adam főszerkesztő. Címe: „Kertész Ákos Kanadában – Hazafiasságnak számít menekülésre kényszeríteni egy 80 éves írót?” Érdemes teljes terjedelmében (és betűhíven) idézni a szöveget:

„Vajon hány olyan Európai Uniós ország van még Orbán Viktor Magyarországán kívül, ahonnan a legmagasabb állami kitüntetéseket és díjakat elnyerő írók, művészek és értelmiségiek Kanadába menekülnek, mivel elviselhetetlenné válik számukra az állandó megfélemlítés és a bizonytalanság érzése? Nincsen annál lejjebb, mint amikor egy idős ember a fizikai bántalmazás veszélye, a folyamatos fenyegetések árnyékában tölti élete utolsó éveit. Kertész Ákos 80 évesen is így töltötte az utóbbi hónapokat, miután egy vitatott cikket írt az Amerikai Népszavának és emiatt a legdurvább antiszemita támadások áldozata lett, a Fidesz pedig a Kossuth-díjtól való megfosztásával fenyegette a szerzőt. De a Kanadába menekült Kossuth-díjas író nincsen egyedül. A 82 éves Heller Ágnes is fenyegető telefonhívásokat kapott mobilján, miután a kritikus megjegyzéseket engedett meg magának a Fidesz-kormánnyal szemben nyugat-európai előadásain. Az nem újdonság, hogy a Fidesz-kormány és annak elvakult támogatói nem tűrnek semmilyen ellenvéleményt és kritikát. És talán az sem újszerű, hogy a jobboldalnak nem kell tíz milliós Magyarország, sokkal inkább valamilyen törpeország, ahol csak ők maradnak, ahonnan mindenki mást elkergettek. Ha ez valóban így van, akkor Orbánék fantasztikusan haladnak előre.

Kertész Ákos nem az első magyar értelmiségi aki Kanadába távozott. Mohácsi Viktória, az Európai Parlament egykori szabad demokrata képviselője tavaly adta be menekültkérelmét, úgy szintén a kereszténydemokrata Kamarás István, aki a KDNP roma-ügyi tanácsadója volt. Orosz József Pulitzer-díjas újságíró pedig 2010 tavaszán emigrált Kanadába és azóta is itt él. Az utóbbi két évtizedben teljesen példanélküli kivándorlási-hullám indult el Magyarországról, melynek Kanada a legfontosabb célállomása. És ezt aligha lehet azzal elmagyarázni, hogy a gazdasági nehézségek miatt hagyják el ilyen sokan Magyarországot, különösen hogy ha valaki elfogadja a Fidesz egykori érvelését, miszerint a szocialisták népnyúzást végeztek 2002 és 2010 között.

Ahogy egyre növekszik azok száma akik Kanadába emigrálnak – vagy esetleg menekülnek – mivel az Óhazában elviselhetetlenné vált a pártpolitikai megfélemlítés, a jóízlés azt diktálná, hogy az itteni Orbán-rajongók talán kicsi óvatosabban fogalmaznának amikor “magyarellenesnek” és “hazaárulónak” titulálnak bárkit, akinek esetleg más a politikai véleménye. Radnóti Sándor Széchenyi-díjas irodalomtörténész szerint a nemzeti fejlettség teszte, hogy mennyire tűri a más politikai véleményeket, világnézeteket és akár a nemzettel szembeni kritikát. “Egy nemzeti kultúrának el kell tudnia viselnie, sőt, méltányolni kell tudnia azokat a nagy alakjait is, akik megvetéssel vagy semmibevevéssel fordulnak szembe vele. A Swifteket, Lichtenbergeket, Thomas Bernhardokat. Érettségének tesztje ez. „Wenn ich dich lieb habe, was geht’s dich an?”, „ha szeretlek, mi közöd hozzá?”–idézte Radnóti Johann Wolfgang von Goethe-t, a Nobel-díjas Kertész Imrével kapcsolatos publicisztikájában.

A magyar nemzet talán van annyira érett, hogy elviseli azt, amikor legnagyobb kortárs írói kritikával illetik az ország kormányát és a magyar társadalom hangadóit. A mai magyarországi, illetve kanadai magyar jobboldal viszont fényévnyi távolságra áll ettől.”

Tehát a mai magyar kormány törpeországot épít, s elkergeti az óriásokat. Például Kertész Ákost, a 80 éves - nem is óriást, hanem - fároszt. Ami pedig a „magyar nemzet talán van annyira érett” szövegrészt illeti, ehhez a kioktató hanghoz nagyon nagy pofa kell. Szerencsétlen Adamunk ifjú ember még, helyesen cselekedne, ha a magyar nemzet érettségének vizsgálata helyett előbb megtanulna tisztességesen magyarul….

Előző írásomban föltettem a kérdést: kik finanszírozzák Kertész Ákos, a „ törékeny kis madárka” röpülését és kanadai fészekrakását? Christopher Adamék. Remélem, jól érzi majd magát a száműzetésben Kertész Ákos - balján a volt hungarista Szemenyei-Kissel, jobbján a „viszhangos”, hehezetes Judittal. Apropó, Judit: nagyobb összeget tennék rá, hogy „ennek” NEM „lesz nemzetközi viszhangja”. Hiába próbálkoznak. Kertész Ákos nem oly’ jelentős író. Ráadásul kicsit már hibbant is szegény, azt regélik….

U.i.: Befejezvén a fenti sorok körmölését, ellátogattam az Amerikai Népszavát szerkesztő Bartus László fészbukoldalára. Persze ott is vezető hír a kertészi röppenés. Az egyik hozzászóló - Zsuzsanna Angyal Papp - ezt írja: „Elkezdődött hát… mint annak idején… Nagyon szomorú…” Tessék kitalálni, mire utal a „mint annak idején”? Igen, arra.    ( Hunhír.info)

Szabad Hirek