2011. január 30. Közélet

A lassan támogatók nélkül maradó magyarországi balliberálisok – az anorexiássá vált MSZP és a távcsővel is nehezen kivehető SZDSZ – az utóbbi hetekben hatalmas reményeket tápláltak: ha már a hazai pályán kikaptak, majd Európa a helyére teszi a kormányt. Azaz megbuktatja.

Mindent beleadtak – mégpedig sikerrel –, hogy segítsék azokat, akik már az elfogadott médiatörvény magyar szövegének véglegessé válása előtt Nyugat-Európa és Amerika lapjaiban kimondják az ítéletet: Magyarországon elhantolták a demokráciát, a lapokat cenzúrázzák, és ami történik, az Weimart, a fehérorosz és venezuelai diktátorokat idézi, míg a miniszterelnök maga a pusztai Putyin. Közben tévedhetetlen uniós szakértőkké váltak, és naponta cáfolták meg önmaguk tegnapi szakértelmét is: miközben bejelentették, hogy holnap érkezik meg az Európai Bizottsághoz (EB) a médiatörvény hivatalos angol fordítása, másnap kinevették azokat, akik azt hitték, Brüsszel elfogad egy pusztai angol változatot egy Chávez-kormánytól, hiszen a bizottság csak a saját fordítói gárdájának hisz. Miután még ez a technikai értelmezés se jött be, főcímekben, fölényesen cáfolták lapunknak a világsajtóban elsőként megjelenő azon értesülését, hogy az EB-nek nem lesznek lényegi kifogásai a médiatörvény ellen.

Azután a balliberálisoknak eljött szerdán Strasbourgban, az Európai Parlament teljes ülésén a nagy nap, a V-Day, a Győzelem Napja, amikor Európa megleckéztethette végre a pusztai Putyint, akinek csak ordítozásra futotta. Hogy ordítani inkább Martin Schulz, a szocialisták frakcióvezetője és Daniel Cohn-Bendit, a zöldek társelnöke ordított, míg a magyar miniszterelnök történetesen rekedt volt, az mellékes, hiszen tény. Sokkal érdekesebb volt az az ott elhangzott vád, miszerint Magyarország a totális diktatúra útjára lépett, de az már kevésbé, hogy a testület legnagyobb frakciója védelmébe vette Orbánt és a magyar kormányt. Pedig a szocialisták még a magyar elnökség programjának előadása és a médiatörvény vitájává alakult ülés idején is keményen dolgoztak: az pusztán a magyar televíziók szocialisták iránti megértésének tudható be, hogy nem láthatták a nézők, amint Herczog Edit szocialista képviselőnő fürgén futott Schulzhoz, valamit még a fülébe súgni.

A szerdai ülés utáni értelmezési háborúban a szocialisták különösen arra hegyezték ki érvelésüket, hogy támadják a magyar miniszterelnököt, aki kikérte magának, amiért Magyarországot sértegetik azzal, hogy nem tartják demokratikusnak. Majd egy füst alatt azt mondták, Orbán lejáratja Magyarországot. Csakhogy a két érv egyszerre nem lehet igaz: ha a miniszterelnök Magyarországot járatja le, akkor a „ lejárató” jogosan mosta össze demokratikus többséggel megválasztott önmagát az országgal.

Most azután kiderült, Európa olyan levelet küldött a magyar kormánynak, amely a médiatörvénynek csupán technikai jellegű tisztázására vár választ. A riadalom óriási. Jellemző erre a Pester Lloyd nevű német nyelvű lap, amely e címmel dühöng a szekuláris Európa Rómájának döntésén: „ A magyar kormánypárt a gyűlölet prédikátorát tünteti ki, az EU papírtigrist küld.” Áhá. Egyébként látjuk a jövőt. Gyurcsány Ferenc bukott miniszterelnök is, aki nyilvánosan dörzsölte a kezét: babazsúr lesz a médiatörvény külföldi sajtója ahhoz képest, ami majd az új magyar alkotmány ürügyén várható. Előre tudjuk: Weimar, Kádár és talán Csou En-laj.

A dörzsöltebb MSZP-esek azonban már visszahőköltek. Kovács László arról beszélt, hogy sértők a kormány rágalmai, melyek szerint az MSZP szervezi a kormány elleni támadásokat. Késő bánat. A billog már a marha nyakára égett. Eltávolításához két Brüsszel sem lesz elegendő.(mno.hu)

Kommentál

Mindez azért mer az új kormány jogosan a felhatalmazásra, nem kérdezi meg a balliberális elvtársaktól, hogyan is legyen? Meg nem biztosít nekik zsíros állásokat az unió kapcsán...

JOBBOLDALI GONDOLAT