2012. december 18. Közélet

A tandíj bevezetése kapcsán furcsa módon egyetlen egy kérdést nem tettek még fel: a mérteit.

Pedig érdemes rajta elgondolkodni, nem mindegy ugyanis, miért ragaszkodik a kormány egy olyan megszorításhoz, ami óriási presztízsveszteséggel, de minimális költségvetési haszonnal, sőt, hosszabb távon inkább hátránnyal jár.

A tandíj és a keretszám-szűkítés körüli botrányban viszonylag kevesebb figyelmet kapott a diákhitel 2, pedig szorosan kapcsolódik hozzá, ugyanis a megoldást, a miértet valószínűleg itt kell keresnünk.

A lényeg most jön, mindenki jól figyeljen a következő sorokra: a Diákhitel Központ a diákhitel 2 szükséges forrásait a pénz- és tőkepiacról vonja be, állami kezességvállalás mellett.

Magyarul állambácsi a finanszírozáshoz szükséges forrásokat hitelek és kölcsönök formájában kereskedelmi bankoktól veszi fel, illetve magyar és nemzetközi speciális finanszírozó intézményektől, valamint nyilvános kötvénykibocsátásokon keresztül a közvetlenül tőkepiacról szerzi.

Feltehetjük a kérdést, miért próbálja az állam mindenáron bevonni a hazai pénzintézeteket a felsőoktatási hitelezésébe?

A válasz talán kicsit meglepő, de valójában roppant egyszerű: a bankadó miatt.

Az Orbán-kormány ugyanis nincs abban a helyzetben, hogy kivezesse a bankadót és a pénzügyi tranzakciós illetéket (amit ráadásul még ki is bővített). Jól emlékezhetünk a bankrendszer szűkölésére a különadó ideiglenes bevezetésekor, világvégét, de legalábbis gazdasági összeomlást, a hitelezés teljes leállását vetítve előre.

Beszédes a csend

Ehhez képest a különadó véglegesítése már jóval kisebb tiltakozást váltott ki, mondhatnánk úgyis, hogy szinte gyanúsan együttműködővé vált a hazai bankrendszer.

Több száz év "fejlődését" megcáfolva a bankszektor immáron szívesen járulna hozzá az állami költségvetés egyensúlyba hozásához? Aligha.

Sokkal inkább valószínű az, hogy egy háttéralkuval a hitelintézeteket – legalább részben – kompenzálják a felsőoktatási hitelezés felpörgetésével. Idén a kormány 80, jövőre 144 milliárdot vár a bankadóból, viszont egyértelmű volt, hogy valamivel ellentételezni kell őket.

A megoldást a kereskedelmi pénzintézetek felsőoktatásra eresztésében látták. A bankok számára óriási üzletet jelent az egyes számítások szerint évente 70–80, felfutása esetén összességében több ezermilliárdos piac, különösen úgy, hogy a kilenc százalékos kamatból hetet az állam áll, tehát a diákhitel 1-nél már megtapasztalt, eleve rekord magas fizetési morál még biztosabb lábakon áll.

Tuti biznisz, nekik a bankoknak.

A következmény viszont egyértelmű ránk nézve: a költségvetésre évek alatt rakodó óriási terhet, és az újra növekedő államadósságot mindenki fizeti majd, nem csak a diákok.
Persze az már 2014 után lesz csak probléma.

(jobbegyenes.blog.hu)

Szabad Hirek