Ez azért nehéz feladat, mert ketten kormányozzák Magyarországot úgy, hogy életre-halálra birkóznak egymással. Az egyik fél – a gyengébb – az a látható közhatalom, míg a másik fél – az erősebb – az a magát sikeresen letagadó, és ezért csak következményeiben látható szervezett magánhatalom. E két hatalom minden döntését egymásnak feszülve hozza meg. Mindig felteszem a kérdést, hogy az adott konkrét döntésnél ki volt a kezdeményező, ki gáncsolta el, hogyan mentek a pengeváltások. Miközben a közhatalom, vagyis a magyar nemzetállam erőfeszítéseket tesz arra, hogy újjászervezze sorait, növelje a rendelkezésére álló cselekvési szabadságot, aközben a szervezett magánhatalom a leghatározottabban ellenzi és eszközeit nem kímélve akadályozza a magyar nemzetállam újjáépítését.

Az Európai Unió, amely az államok feletti szervezett magánhatalom intézménye, egyre erőszakosabban veszi el a tagállamoktól a döntési hatásköröket. Ezzel számolja fel azt a közhatalmat, amely még tartozik politikai felelősséggel a magyaroknak. És miközben a magyar nemzetállam újjáépítésén fáradozó kormányzat ellenáll ennek a nemzetközi szervezett magánhatalomnak, egyidejűleg gondosan ügyelnie kell arra, hogy betartsa a rákényszerített játékszabályokat azért, hogy szankciókkal és minden egyébbel ne korlátozzák maradék cselekvőképességét. Azaz egyszerre kell mindig balra indexelni és jobbra hajtani. Tüntetően betartani a kötelező szabályokat, és mégis lazítani rajtuk a magyar nép érdekeit képviselő közhatalom nagyobb cselekvési szabadsága érdekében.

Én Orbán Viktorban a XXI. század Martinuzzi Fráter Györgyét látom, aki a Mohács utáni tragikus idők kimagasló magyar politikusa volt. Életével fizetett, mert a hozzá képest törpének bizonyult kortársai nem ismerték fel, miként kell a magyar érdekeket védelmezni a terjeszkedők Habsburg és oszmán birodalom közé ékelődve.

Szemeim előtt tehát a kormány úgy jelenik meg, mint két egymásnak feszült birkózó, akiknek együtt kell dönteni méghozzá úgy, hogy az egyik minden tettével felel, mert látszik, a másik meg semmiért nem felel és nem is vonható felelősségre azért, mert nem látszik.

Ez nem azt jelenti, hogy a látható közhatalom minden döntésével egyetértek, de mindig felteszem a kérdést, hogy ebből mennyi az, amit a nem látható szervezett magánhatalom kizsarolt a közhatalomból, és mennyi az, ahol a közhatalom esetleg alul teljesített. Hogy világosabb legyek, megtévesztő azt állítani, hogy a jelenlegi pénzügyi és gazdasági helyzetért ez a kormány felel. A szorongatott helyzet valódi oka a teljesen elhibázott kamatmechanizmussal működtetett hitelpénzrendszer. Ebből fakad az összes, a magyar társadalmat fojtogató probléma. Ezért megy el a magyar gazdaság teljes hozama adósságszolgálatra, plusz még hiteleket is kell minden évben erre a célra felvenni. Ezért nincs elég pénz az egészségügy, az oktatásügy és a rendfenntartó szervezetek finanszírozására. Az, hogy ezeket a problémákat – például munka törvénykönyve újraszabályozása, sztrájk-jog korlátozása, a lakáshitelesek megsegítése – optimálisan kezeli-e ez a kormány vagy se, az sokszor bennem is kételyeket ébreszt. De mielőtt kialakítom álláspontom, mindig megnézem azt is, hogy ha a nemzetállam érdekei ellen cselekszik, akkor azt vajon hogyan kényszerítette ki belőle a szervezett magánhatalom.
Azok a bátor lépések – az IMF távol tartása, a Kína felé fordulás, nyitás az arab piac felé, kezdő lépések a cigányság munkába állítására és ehhez hasonlók – mégiscsak azt jelzik a számomra, hogy a nem látható szervezett magánhatalom minden ellenállását leküzdve mégiscsak jó irányba indult el a jelenlegi kormányzat. Még azt is figyelembe kell venni, hogy a magyar nemzetet sújtó problémák megoldása közül sok hosszabb időt igényel, és egy év alatt nem lehet elvárni azok megoldását. A közhatalmat képviselő kormányzat a szervezett magánhatalmat kiszolgáló hálózatok és struktúrák ellenszelében durva rágalmak és gyalázkodások közepette kénytelen cselekedni. Miközben a szervezett magánhatalom a haszonélvezője annak a rendszernek, amely az utolsó forintokat is kipréseli a magyar társadalomból, így például azt is, hogy legutóbb a gyógyszerek árát részben emelni kényszerült, aközben mindezért a politikai felelősséget egyedül viselő kormányt teszi felelőssé és gyalázkodva törpézik Orbán Viktort.

Kedves Olvasó, lehetne ezt tovább folytatni, összefoglalva csak annyit mondok, hogy bármilyen kritikusan is szemlélem ezt a kormányt, és tudnék nagyon sok kérdésben más megoldást ajánlani neki, mégiscsak azt tartom fontosnak, hogy ért el eredményeket a magyar nemzetállam erősítése terén. Meggyőződésem, hogy egy évvel e kormány részbeni hatalomra kerülését követően – a másik, az erősebb kormányzófél a nem látható szervezett magánhatalom – a magyar nemzet megmaradásának ügye jobban áll, mint korábban. Jobb helyzetből indulhatunk tovább a nemzetállam újjáépítése terén. Ezért nevezem ezt a kormányt nemzeti kormánynak. Nem azért, mert minden kérdésben hibátlan döntéseket hozna, vagy mindig megtalálná az adott bonyolult helyzetben az optimális megoldást. Ne feledjük, egészen más az, ami kívánatos és megint más az, ami lehetséges. Nem szabad számon kérni a kívánatosból mindazt, ami ma még számos okból nem lehetséges. De az egyik leglényegesebb ok az, hogy a szervezett magánhatalom erősebb, mint a nemzeti kormány, mert ő irányítja tulajdonosként a gazdaság nagy részét, teljesen övé a pénzügyi szektor, hegemóniája van a kulturális szférában, és megdönthetetlen fölénnyel rendelkezik a véleményt formáló tömegtájékoztatásban.

Tudom, nehéz nyomon követni annak a hatalomnak a tevékenységét, amelyet nem látunk. Jelenlétét azonban a hatásából fel tudjuk mérni. Ehhez nagyon fontos tudni, hogy melyek a magánhatalom struktúrái, hogyan működik, mik az alapvető érdekei és pénzügyi és gazdasági fölényét milyen eszközökkel konvertálja át politikai döntésekké.

Nehéz tudatosítani, hogy ne csak a közhatalom látható kormányát figyeljük, hanem tartsuk szemmel a nem látható szervezett magánhatalom kormányát is. A nemzetállamot pedig azért kell újraépíteni, mert egyedül a nemzetállam maradt meg eszközként a magyar nép számára, hogy saját alapvető szükségleteit, érdekeit és értékeit a magát letagadó, de könyörtelen diktatúrát gyakorló szervezett magánhatalommal védelmezni tudja.( Drábik János honlapja)

Szabad Hírek