2010. október 5. Közélet

Nem szeretem az MSZP-t. Sőt, utálom őket, mert minden mézes-mázos (demokráciát és szociális érzékenységet emlegető) szavuk hazugság, félrevezetés.

“Összeomlott a szocialista párt” – mondja Szili Katalin. Bármennyire szomorú is ez az Ő számára, én nem fakadok könnyekre, ellenkezőleg, az efféle szavak óvatosságra intenek. Az MSZMP-MSZP alakulat bebizonyította – hiszen többször hatalomra kerülve (már 1918-tól kezdve) ezt tapasztaljuk -, hogy a demokráciát és a szociális törődést csak szájjal műveli, s a valóságban mindig is diktatúra és zűrzavar, sanyargatás és fenyegetés kísérte kormányzásukat! A kádári néhány engedékenyebbnek látszó évben is kemény (de ügyesen bújtatott) erőszak jellemezte őket, s azt a néhány évet (talán 1968-1978 közötti pár évet, majd a ’80-as évek némi “puhaságát”) leszámítva durván sanyargató volt ténykedésük; a “lazaságuk” levét pedig mi ittuk meg, s nyögjük ma is terheit. Ez ’90 után sem változott, sőt, az a viselkedésük, ahogyan a ’80-as évek végén – látva, hogy hatalmuk tovább úgy nem tartható, s bukásuk biztos – “a lovak közé dobták a gyeplőt”, ugyancsak azt mutatja, hogy a hatalom átmeneti elvesztése a későbbi visszatérés reményében azt is megérte nekik, hogy mi hatalmas árat fizettünk (s fizetünk mind a mai napig) érte. Ennek a következménye az a rablóprivatizációt követő elmúlt húsz év (minden elképesztő nyomorával, keserűségével, hazugságával együtt), aminek terheit ma mi, a széles tömegek (az ú.n. NÉP) viseljük!

A bolsevik bagázs – bármi áron – a hatalom visszaszerzésére törekszik, s demokráciáról, szociális érzékenységről papolás ide vagy oda, nekik nem számít, hogy mi milyen árat nyögünk ki érte (értük, hatalmukért).

Ezt igazolja Szili Katalin nyilatkozata, véleménye, értékelése is, amit a választások után tettek közzé. Már világosan látszik, kik és milyen irányba képzelik el a “nagy visszatérést”. Az MSZP (vagy már ők sem tudják, minek is nevezzék magukat!) újra elővette a varázsszavakat (demokrácia, szociális érzékenység, nemzeti értékek megőrzése, hazafiasság) – melyeket természetesen minden más párt is ugyanígy elő-elő vesz, ha bajba kerül, ha ránk, tömegekre van szüksége -, s zászlajukra ezeket írva kezdik el soraik rendezését.

De a patás mégis patás marad, bármilyen maskarába bújik is!

Abban igaza van a Nagyasszonynak, hogy az elmúlt nyolc évben az MSZP már semmilyen értelemben nem volt sem magyar, sem szocialista! Ideológiai alapjukat réges-rég elveszítették, éppen ellenkező irányt képviseltek, mint az elődpártjuk, s már csak egy újgazdag, vadkapitalista kajmán-fészekként működött a párt. Ragadozó, mindenféle maffia és globalista kapcsolatokkal terhelt, dúsgazdag, könyörtelen terroristák gyülekezetévé vált a nevében még magát magyarnak és szocialistának hazudó bűnszövetkezet. S bárhogy próbál most valami Új Messiás szerepre, valami igazságkereső-kimondó Hős képére váltani Szili Katalin, bizony, keményen ott maradt a bandában akkor, amikor pedig világosan látnia kellett volna, hogy ez a párt sem nem magyar, sem nem szocialista, csak egy vérengző hüllő! De neki is meg kell élnie, ugyebár,… Szóval a koncért, a munka nélkül (ne nevezzük munkának a teremtő érték nélküli hobbi-tevékenységet!), a felelősség legkisebb terhe nélkül mégis jobb élni, még megalkudva is, mint kiszállni abból az aljasságból, amivel állítólag nem ért egyet. Ha már volt MSZMP-seket nézek, sokkal elfogadhatóbb nála Pozsgay, aki ki mert lépni abból a bandából, amelyikben csalódott, ahol meghasonlott önmagával, s új irányt vett! De az, aki – már bocsánat a hasonlatért – a saját tányérjába piszkít, nem elfogadható számomra, még akkor sem, ha kimond bizonyos részigazságokat! S bárhogy szépíti is szerepét, Szili éppen olyan ragadozó maradt, mint fészek-testvérei! “A krokodilok viselkedése sokkal összetettebb, mint a többi hüllőé; képesek megjegyezni nevelőjüket – akit így nem is bántanak, sőt engedik, hogy simogassa őket –, névre is hallgatnak (Wikipédia)”. Vigyázat, mert azért ezek a lények vérengző, kegyetlen hidegvérű fenevadak maradnak!

Szili Katalin – miközben a jól bevált és megtanult módszer szerint “önkritikát” gyakorolt pártja nevében -, már a “hogyan tovább ?”-on gondolkodik, bár most úgy tűnik, hogy könnyezik a krokodil. Hogy miért? Elpocsékolt éveiért, parlamenti tisztségéért, pártjáért, pozíciójáért? Nem tudom, de az biztos, hogy nem értünk, kisemmizett, meglopott, becsapott, nyomorba döntött magyar polgárokért! Mert tudjuk, hogy mit jelent a krokodil könnye: már eszi áldozatát!

ISTEN ÓVJA MAGYARORSZÁGOT!
(Forrás: internetfigyelo.wordpress.com)

Szili Katalin milliomos lett a balliberális politikai bizniszből. Most „be nyelik-e az emberek mint a baloldali új program megalkotója”? Vagy „populisták” lesznek és elutasítják a régi elitet, akármilyen új farsangi ruhába bújik. A választ a nép hozza, remélem bölcsen...

JOBBIK GONDOLAT