2010. augusztus 16. Közélet

A legújabb politikaimarketing-kommunikációs kampány messze túlmegy a magyar baloldali politika szokásos, piszkos kommunikációs háborúján.

A magyar baloldali-liberális rezsimek erős összefonódása izraeli, amerikai-izraeli érdekeltségekkel, cégekkel („megbonthatatlan barátságuk” a Microsoft felbonthatatlan szerződéseiben, a General Electric soha el nem évülő, de mára a korábbi foglalkoztatási arányok ötödére zsugorodó nemzetgazdasági súlyával stb.) a bűnös baloldali múlt miatti politikai túlalkalmazkodás miatt érthető. Az viszont nem, amit a mostani piszkos kampányban, Orbán belerángatási kísérletként tapasztalunk a Sukoró-ügylet jogi felelősségre vonási szakaszba érkezésekor. Ez olyan arcátlanság, amit nem lehet szó nélkül hagyni.

Aki á-t mond, az b-t is mond

Vagyis nem lehet direkt állításokat közreadni anélkül, hogy közvetve nem üzennénk valami mást is. A sukorói ingatlanügyek kettős üzenete a magyar baloldali-liberális politikai és gazdasági kurzusok egyik legnyilvánvalóbb panamájáról szól.

Amikor Orbánt egy lobbista találkozó kapcsán össze akarják mosni a piszkos ügyleteket felvállaló és politikai súlyukkal amellett kiálló magyar politikusok felelősségével, akkor egyfelől bűnpártolók és csalók lesznek, másfelől pedig a magyar terepen működő izraeli érdekeltségek rámenősségét áttolják a baloldali antiszemitizmus tartományába társadalmi hangulatkeltés céljával.

Emlékezzünk egy vezető izraeli személyiség kijelentésére, aki szerint a magyarokat és Magyarországot meg lehet venni kilóra. E kijelentés hatalmas visszhangot váltott ki Magyarországon, magyar zsidó személyiség ítélték el ezt a megnyilatkozást, amit a magyar médiafőirány fórumai egyöntetű elhallgatással kezeltek. Majd a magyar ultrák válaszul küldött megnyilatkozásait a magyar liberális média mint antiszemita szövegeket vette lajstromba.

Disztingválni kötelező, de a baloldali pártsajtó nem tud

Hogy  a Lauder-ügy (mert ezzel a botrányos akciózással a sukorói telekpanama ilyen címen kerül tárgyalásra) megszületik most, az kizárólag annak köszönhető, hogy baloldali médiakampány Gyurcsány és Bajnai felmentésére Orbán felelősségét próbálja felvetni azért, mert Lauder üzletember, minden magyar politikai tényezőt megkörnyékező akciózásával Orbánhoz is bekopogtatott. Ez egy dolog.

Az pedig egy másik, hogy politikai felelősség a telekpanamáért kizárólag Gyurcsányt és Bajnait terheli. Ami vitán felüli. Így felvetődik a kérdés, hogy mi a kampány célja akkor.

A kampány célja lehet a Lauder-ügy is, de akkor egy lobbibotrányt kell tárgyalni (esetleg más izraeli-magyar vállalkozási botrányok is felvethetők az elmúlt évekből, ha nagyon rámenősek akarnak lenni a baloldali médiakampány megrendelői).

És ha lobbibotrány, akkor Laudert, és Orbánt is meg kell idézni (Gyurcsány és Bajnai bírósági tárgyalásán), hogy vajon Lauder mit ígért Orbánnak. De valószínűleg nem erről volt szó, amikor a kampányt kiagyalták.

A kampány inkább egy távlatos társadalmi hangulatkeltést célzott meg. Egy antiszemita gerjesztés akart lenni, amelyben olyan távlatos politikai megfontolások munkálnak, hogy a várható szélsőjobb, jobb oldali reakciók sokkal több gondot okoznak a jobbközép kormánynak, mint a baloldali liberálisoknak az erkölcsileg és intellektuálisan lepusztult Gyurcsány elvesztése.

A könnyen provokálható jobboldali holdudvarokban mindig találni olyan tollforgatókat, akik ilyen átlátszó akciókkal is rávehetők zavaros megnyilatkozásokra, amelyek azután szöveggyűjtemények és panelek formájában térnek vissza megfelelő pillanatokban a baloldali médiában itthon és külföldön.

(gondola.hu alapján JOBBIK GONDOLAT)