2010. december 7.

(Egy lustaságban fogant rövid vélekedés)

Forradalom itt, lázadás ott, s a népek tűzben égve csak dobálóznak e két szóval. Érdemes azonban tisztázni egynéhány szemantikai fegyvertényt, hiszen mint oly’ sokszor, ez esetben is káosz uralkodik a fejekben, noha igen fontos kérdéskör. Mellőzvén hát a csűrést, meg a csavarást, szögezzük le:

Lázadás

- A lázadás ösztönös, spontán, az elviselhetetlenség érzéséből fakad, és valamihez vissza akar térni, valamit az új helyére akar visszaállítani. Az ösztönösség és spontaneitás idővel tudatos, szervezett cselekvéssé alakulhat át. A forradalom tudatos, szervezett, manipulált, romboló és minden esetben újat építő.

- A lázadást a jogos elégedetlenség, a forradalmat a tudatos, manipulált elégedetlenség szüli.

- A lázadás a Rend utáni igényből fakad, a forradalom valami mást, eddig nem létező, új rendet akar.

- A lázadás fenntartani akar, megmenteni, a forradalom rombolni és “teremteni”.

- A lázadás a fennálló jog biztosítására törekszik, a forradalom új jogi helyzetet akar.

- A lázadás a hagyományos erkölcs védelmében lép fel és cselekszik, a forradalom kívülről támad, absztrakt, emocionális és tervezett.

- A lázadás elkeseredett, a forradalom rajongó és gyűlölködő.

- A lázadást a helyzet hozza, a forradalomhoz utópia, vízió kell.

- A lázadó veszélyben látja addigi helyét, a forradalmár keresi a helyét.

- A lázadás jogát a magyarság számára az Aranybulla ellenállási záradéka is biztosította.

- A forradalmár mindenkor csak a haladás, a változás szükségességére hivatkozhat.

- Lázadáskor, idővel, előfordulhatnak forradalmi vonások.

- A forradalmárok kiindulási pontja lehet egy-egy lázadás.

- A magyar karakter része a lázadás, a forradalmat “importáltuk”.

- Lázadó volt például: Koppány, Vata, Bánk Bán, Vitéz János, Bocskay István, Zrínyi Péter és Frangepán Ferenc, Thököly Imre, II. Rákóczi Ferenc, Batthyány Lajos és az aradi vértanúk, Horthy Miklós és a Nemzeti Hadsereg, Prónay Pál, az 56-os felkelők, vagy a CPg.

- Forradalmárok voltak többek között: I. István, Budai Nagy Antal, Dózsa György, Karácsony György, Martinovics Ignác és társai, Kossuth Lajos és a márciusi ifjak, Károlyi Mihály, Kun Béla, Szálasi Ferenc, Rákosi Mátyás, Kádár János, a hetvenes-nyolcvanas évek Demokratikus Ellenzéke.

- Minden forradalom győzelme után szinte törvényszerűen terror, nyomor, hanyatlás, beszűkülés következik be. A forradalom mindig kevesebbet teljesít, mint amit ígér.

- A lázadások győzelme viszont energiákat szabadít fel, és megnyugvást hoz, noha a teljes restauráció lehetetlen.

- A lázadás konzervatív, a forradalom haladó tett.

- Csak a lázadásnak van mártírja, a forradalomnak csak tettese, balekja.

- Korunkban, az emberek gyökértelensége, nihilizálódása folytán egyre több a forradalmár és egyre kevesebb a lázadó.

- A lázadás gyakran nevezhető ellenforradalomnak is.

- A lázadás szinonim szavai: felkelés, zendülés, szabadságharc.

- A forradalom szinonim szavai: felforgatás, bujtogatás, izgatás.

Pont.

A témával kapcsolatos kiegészítésként lásd:

 ( ellenkultura.info)

JOBBIK GONDOLAT