2010-06-03

KözéletJó nagy közhely, hogy a világ urai már régen nem a demokratikusan választott vezetők, hanem a globalizált pénzvilág, a multinacionális vállalatok pókszerű hálózatának cézárjai. Az elmúlt évtizedekben ők döntöttek a világgazdaság alapjairól, az elszámolás szabályairól, a munka, az emberek, az áruk, sőt a föld, a víz és az élőlények értékéről is. A világ kormányai - beleértve a megvett demokratákat és a puha diktatúrák korrupt tök­fejeit - készséggel kiszolgálták a bolygót gyarmatosító erők akaratát. Szép lassan mindent eluralt a technokrata szemlélet, az államok levedlették maradék immunrendszerüket, és polgárjogot adtak az agyatlan és hazug neoliberalizmusnak. Az úgymond önszabályozó piacnak és a multivilág akaratához illő deviáns gyökértelenségnek.

Éppen túljutottunk a neoliberalizmus első súlyos válságán. Kiderült, hogy az önszabályozó piac nem működik, a legvagyonosabb szereplők lazán visszaélnek erőfölényükkel. Az amerikai befektetési csalók bukása megrengette a törékeny, spekulációra és vesztegetésre épített világgazdaságot az egész világon. Most, az egyik utórengéseként éppen tönkretette az eurót, és vele hosszú évekre elvette a gyarapodás lehetőségét Európa gyengébb gazdaságaitól.

Ezzel párhuzamosan az Egyesült Államok története talán legnagyobb ökológiai katasztrófáját éli át. Egy olajmulti, név szerint a British Petrol becsvágya, kapzsisága és felelőtlensége miatt néhány hét leforgása alatt kicsúszott a talaj a Mexikói-öböl sokmilliós lakosságának a lába alól. Vége a halászatnak a turizmusnak a floridai híres fehér homokon, és vége az élhető életnek. Veszélybe került Amerika egyik legféltettebb rezervátuma, a Mississippi deltája, hiszen az olaj mindent elpusztít, amire rátapad. A napokban Barack Obama amerikai elnök is világossá tette, hogy bizonyítékaik vannak a BP és társvállalkozásai büntetőfelelősségét illetően, a nyomozás és a kártérítési perek előkészítése már meg is kezdődött.

A kérdés csak az, hogy ebben a harcban lehet-e győzni? Jól jellemzi az óriáscégek vagyonát a világban, hogy Obama bejelentésének hatására 17 milliárd dollárral zuhant a BP részvényeinek értéke, annyi pénzzel, ami megközelítőleg az éves magyar állami költségvetés harmada. Az olajmulti tehát lazán a veszteséglistájára tudott írni egy európai kormány összes „zsebpénzének” harmadával megegyező összeget. A katasztrófa előzménye, hogy hiába figyelmeztetett minden józan gondolkodó a mélytengeri olajfúrások vállalhatatlan kockázataira, az Egyesült Államok kormánya mégis hozzájárult azokhoz. Vajon miért? És ha az amerikai kormány megvesztegethető, akkor mit várjunk Bajnai Gordontól és Hagyó Miklóstól? Lássuk be, egyre nő a demokratikus játéktéren kívülálló, adót alig fizető, de a közhatalmat állandóan befolyásoló oligarchák köre a világban. Akiknek - úgy tűnik - mindent szabad. Ahogyan például egy felelőtlen és kapzsi ausztrál-izraeli cég szabadon, következmény nélkül évekre kipusztíthatta a Tisza csaknem teljes élővilágát.
Két kiváló német újságíró egy bő évtizede írta meg A globalizáció csapdája című korszakalkotó könyvét. A mű - beszédesen - a Támadás a demokrácia és a jólét ellen alcímet kapta. A bevezetőben mindjárt felidézik, hogy 1995-ben San Francisco legelegánsabb hoteljében, a Fairmontban összegyűltek a világ legbefolyásosabb emberei egy konferenciára. Az öreg Bush, Thatcher asszony, Gorbacsov és mások a cégvilág leghatalmasabb vezetői­nek adtak randevút. Itt hangzik el a Sun óriásvállalat vezetőjének a véleménye, miszerint a világ ezentúl arról szól majd, hogy „te eszel, vagy téged fognak megenni”. Majd egy amerikai írófejedelem prognózisát, miszerint a jövőben az egyre professzionálisabb termelés miatt a világ lakosságának mindössze húsz százaléka jut csak munkához, és „az alsó nyolcvan százalékának rettenetes gondjai lesznek”, szinte mindenki egyetértéssel fogadja. A beszélgetést folytatva Zbiegniew Brzezinski, Carter elnök volt tanácsadója hozzáteszi, hogy ideje bevezetni a „tittytainment” fogalmát, amely magyarul talán ciciztetést, az anya mellén szórakozó gyermeket jelent. Szerinte ez a kulcsa annak, hogy ez céltalan, frusztrált nyolcvan százalék kellően kábító szórakozáshoz és elégséges táplálékhoz jusson: azaz ne lázadjon fel. És ez a lényeg: a világ senki által meg nem választott urai a bolygó lakosságának nyolcvan százalékát leírták. Hát ne hagyjuk! Talán még nem késő, hiszen ha nem engedjük, hogy a hatalmasságok korrumpálják a politikusainkat, ha kézbe vesszük a jövőnket, akkor még feltartóztathatjuk őket. A játékszabályokat - egyelőre - a népfelség alakítja. Lázadjunk fel! Magunkért, gyerekeinkért és a bolygóért.

Isten áldja meg  Magyarországot
 (magyarhirlap.hu alapján szerk.)