2011. május 19. Közélet

Ismét egy konferencián jártunk, ahol kiderült, Magyarországon tombol a homofóbia, ami természetesen a szélsőjobboldal erősödésének köszönhető. Megtudtuk azt is, hogy a melegek jobb szülők, mint a hetero párok, a homofób megjegyzéseket a magánéletben is korlátozni kellene, és jó lenne, ha a meleg barát tartalmak nem szorulnának ki a fősodratú médiából.

A héten liberálisék ismét villantottak. A jól ismert belpesti-belterjes kör összegyűlt, és ahogy azt megszokhattuk, újra mindent megkérdőjeleztek, aminek köze van gyökereinkhez, hagyományainkhoz. Most éppen a homofóbia és transzfóbia elleni küzdelem lehetőségeit keresték. Ez nem is lett volna meglepő, az viszont annál inkább felkeltette a figyelmet, hogy a konferenciát az MTA Szociológiai Kutatóintézete rendezte. (Nincs őstörténet kutatásunk, de van homoszexuális tanácskozás. A normális ember joggal kérdőjelezi meg ezt a fontossági sorrendet.)

A rendezvényen természetesen előadtak mindenféle melegszervezetek képviselői, a CEU sem maradhatott ki egy efféle kis gyülekezésből, de jelen voltak az MTA munkatársai is. A közönség sorai között nem volt hiány lányosan affektáló, gesztikuláló és a rövid hajú, minden kecsességet nélkülöző nőkből sem.

A konferencián végig azt hangoztatták: hagyni kell, hogy a homoszexuálisok szabadon éljék az életüket, miközben azon sajnálkoztak, hogy Magyarországon milyen magas a homofóbok aránya. Megtudhattuk, hogy a nők jobban elfogadják a homoszexuálisok jelenlétét, viszont minél idősebb, minél magasabb végzettsége van, minél vallásosabb, minél inkább jobboldali politikai nézeteket vall valaki, annál inkább elutasítóbb a melegekkel szemben. A többség az egynemű párok örökbefogadását is elutasítja. Azt a hihetetlen összefüggést is sikerült megállapítaniuk, hogy aki tart a cigányoktól és a bevándorlóktól, az tart a melegektől is. (Ez olyan logika: Aki tart a dinnyétől az nem eszik almát. szerk.)

Sikerült bebizonyítaniuk, hogy a leszbikus szülők gyerekeinek személyiségfejlődését nem érinti az, hogy két anyja van, sőt még jobb tanuló az iskolában, illetve sokkal toleránsabb lesz, mint a normál szülők gyerekei.  A meleg szülő-gyerek kapcsolatban állítólag kevesebb a konfliktus, a leszbikus anyák nyitottabbak gyerekeik felé a szexuális kérdésekben. (Kérdéses, vajon milyen tanácsokat oszthat heteroszexuális gyermekének egy homoszexuális szülő? -A nemzetközi gyermekjog szerint a gyermeknek alapvető joga családban, nő és férfi kapcsolatában felnőnie. Vagyis a liberálisok a gyermekek alapvető jogát vonják kétségbe.- a szerk.)

Megtudhattuk: a meleg párok számára borzasztó nehéz a gyermekvállalás, ezért van, hogy kialakulnak úgynevezett „lóhere” családok, ahol egy meleg és egy leszbikus pár összeáll, és négyen együtt nevelik a gyerekeket. Felhívták a figyelmet, hogy küzdeni kell a homofóbia ellen, mert ez az akadálya annak, hogy a homoszexuálisok szülőkké váljanak. Egy történész hölgy például azt bizonygatta, hogy a gyermekek számára nem káros, hogy egy leszbikus pár neveli fel. Elmondta: a II. világháború után is sokan nőttek fel női környezetben a sok halálozás miatt. (A hölgy könnyeden elsiklott afölött a nyilván jelentéktelen tény fölött, hogy a háború folyamán férjüket elvesztő nők nem álltak össze sem leszbikus, sem "lóhere" családokba. - a szerk.)

Kiderült az is, hogy az iskolákban sem a diákok, sem a tanárok nem elfogadóak a melegekkel szemben. Folyamatos a „cikizés”, ami akár az erőszakos cselekményekig terjed, amelyre nem megoldás a közoktatási törvény módosítása, mert a jelenség átterjedt a közösségi oldalakra.

Természetesen nem maradt el most sem a „szélsőjobbozás” és a „gyűlölet-bűncselekményezés”. Az egyik előadó felsorolta azokat a jogszabályokat, amelyekkel élhetnek a melegek, ha megtámadják őket. Hozzátette: a büntetőjog szándékosan manipulál, sokszor azzal „játsszák ki" a törvényeket, hogy azt mondják, nem lehet tudni, hogy ki cigány vagy meleg. Úgy gondolja a rendőrök egyáltalán nem hajlandóak foglalkozni a gyűlölet-bűncselekményekkel, ha nem magyarokról van szó.

Egy másik előadó a gyűlölet-bűncselekményeket a gyakorlatban vizsgálta. Többek között LMBT (leszbikus, meleg, biszexuális, transzszexuális) embereket kérdezett meg az őket ért szélsőjobboldali támadásokról. A homofóbia terjedését a felszólalók az utóbbi évek szélsőjobboldali erősödésének tudták be, és szándékosan összemosták a szélsőjobboldalt az erőszakkal. (Mi ez, ha nem előítélet vagy tudatos lejáratás?)

Volt, aki úgy gondolta, hogy nemcsak a közéletben, hanem a magánéletben is korlátozni kellene a homofób megjegyzéseket. (Ezek aztán liberális elvek a javából!), majd jött a megoldás: a meleg barát tartalmak ne szoruljanak ki a fősodratú médiából, így az emberek közelebb kerülhetnek a homoszexuálisokhoz. (És, ha nem akarnak közelebb kerülni, akkor majd erőszakkal közelebb visszük őket - csak úgy, liberális módon... - a szerk.)

A melegek folyton azért küzdenek, hogy elfogadják, és ugyanolyan embernek kezeljék őket, mint a heteroszexuálisokat. Szélsőséges részük mégis felvonul - nem is akárhogy, hiszen az ilyen alkalmak során lábbal tipornak mindent, amit egészséges közerkölcsnek hívhatunk -, provokatív, ócska közhelyekkel és primitív sztereotípiákkal agyonterhelt konferenciákat tart, és óriási „hőstettként” vallja be szexuális hovatartozását - melyet ma már úgysem üldöz a világon senki sem.

E harcias meleg jogi gladiátorok igazán elgondolkodhatnának már végre azon, vajon a többségi társadalom minden létező hagyományával és moralitásával szembeni hadjáratuk tényleg a homoszexuálisok  - egyébként már már rég megtörtént - elfogadását szolgálja-e? Mi meg azon, hogy vajon tényleg ez-e a céljuk, vagy valami egészen más? (Barikad.hu)

Szabad Hírek