Több éves előkészület után 2013. június 8-án Varsóban zászlót bontott a lengyel hazafiak közös mozgalma. Alább Robert Winnicki, a Nemzeti Mozgalom elnökének beszéde olvasható.

Kedves Vendégeink, Tisztelt Hölgyeim és Uraim,

Milyen jó dolog ennyi barátomat látni, mennyire jó dolog ma itt lenni Veletek. Még egyszer szeretnélek én is köszönteni Benneteket: köszöntelek Titeket, fiait és lányait ennek a hatalmas és szabadságra született lengyel nemzetnek!
Eljött az az idő, hogy meg kell válaszolnunk azt a kérdést, hogy mi a Ruch Narodowy szerepe a lengyel nemzet életében. El kell döntenünk, hogy mi a Ruch Narodowy hivatása a mai lengyel politikai és közéletben. És eljött az idő, hogy felvázoljuk azokat az alapvető elképzeléseket, amikre a mozgalmunk a jövőben építkezni tud.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Ha a Ruch Narodowy helyét szeretnénk megnevezni a jelenlegi lengyel politikai életben, akkor teljesen teljesen felesleges jobboldalról, jobbközépről, centrumról és baloldalról beszélnünk. Mert a Ruch Narodowy szemben áll a teljes mai politikai elittel. A III. Lengyel Köztársaság egész politikai garnitúrájával.

Már rég nem csak kizárólag egy ifjúsági mozgalom vagyunk. Az elmúlt időszakban rengetegen csatlakoztak sorainkba, akik hatalmas tudással és tapasztalattal rendelkeznek. Sokan, akik már láttak nagy dolgokat az életben. De tény: a Ruch Narodowy, fiatal, dinamikus, radikális és aktív mozgalom. És kimondjuk, hogy mi a fiatalokkal, a lengyel fiatalok nevében akarjuk kormányozni a Lengyel Köztársaságot. Szeretnénk megmondani a mostani politikai elitünknek, a kerekasztal szülötteinek: az időtök lejárt, a ti időtök a végéhez közeledik.

Mi már egy új nemzedék vagyunk, akit Ti teljesen elárultatok. Nem hiszünk a rendszeretekben, amit a mi országunkban építettetek. A miénkben, mert MI vagyunk a lengyelek, és nem pedig európaiak meg világpolgárok… és mi lengyelek is akarunk maradni.

Elvetjük az általatok épített identitásképet, megvetünk titeket a szolgalelkű, idegen érdekeket szolgáló politikátokért, az állandó csalásaitokért, az üres celebkedéseitekért. Már nagyon régóta hazudtok nekünk. A mi korosztályunk normális iskola helyett legfeljebb fűtött napközibe járt, kultúra helyett nyugati parasztságot (így!) adtatok. Ahhoz értetek, hogy emigrációba kényszerítetek minket vagy munkanélküliségbe. Haza helyett egy banánköztársaságban lakunk. És sokkal többet loptok, mint azt bárki gondolná, mert Ti a jövőnkből is folyamatosan loptok.

Ezért mi, a jövő generációja – a jövő generáció nevében – megismételjük a tavaly november 11.-én elhangzott jelszavunkat: döntsük meg a kerekasztal rendszerét.

Sokszor ér minket az a vád, hogy ez a jelszavunk egyenesen a káoszhoz vezet. Vagy hogy a mi mozgalmunk pont emiatt a jelszó miatt komolytalan. De épp ellenkezőről van szó: a Ruch Narodowy nem a káoszt akarja Lengyelországban, hanem pont, hogy a rendet akarja visszahozni.

Vissza kell hoznunk az állam rendjét, ezért lett a Ruch Narodowy elsősorban létrehozva.

A lengyel politika tele van óriási számú szörnyűséggel. Alapvető fundamentumok megváltoztatásával kell tehát kezdenünk munkánkat. A rendszer alapjait és az alkotmányt érintő változásokat akarunk. Követeljük és követelni fogjuk különösen az állam végrehajtó hatalmi ágának a teljes átalakítását; a végrehajtó hatalomnak kompetensnek és felelősnek kell már végre lennie. Vagyis olyan rendszert akarunk, amely vagy elnöki, vagy olyat, melyben a miniszterelnök felelős mindenért, azaz az ún. kancellári kormányzati rendszert. Elegünk van abból, hogy mióta élünk állandóan a miniszterelnök és az államfő közti egyet nem értésről és konfliktusukról hallunk. Ezt meg kell változtatnunk.

Ha a törvényhozó ágról beszélünk, még nagyobb paranoiát fedezünk fel. Azt látjuk, hogy a lengyel parlament minden évben tonnányi papíron gyárt jogszabályokat úgy, hogy azokat elolvasás nélkül, vakon szavazzák meg a Szejm képviselői. Azoknak jó ez a rendszer, akik a zavarosban tudnak halászni, akik befolyásolhatók annyira, hogy gazdasági érdekcsoportok számára hozzon jogszabályokat. Ennek az évtizedes kuplerájnak véget kell vetnünk és a törvényhozást vissza kell adnunk az embereknek.

Ha az igazságszolgáltatásról kell beszélnem, akkor a legnagyobb kritikával a bírói kar felső vezetését kell illetnem. Miattuk fordulnak elő ugyanis még ma is koncepciós perek, a jogtól elrugaszkodott ítéletek és évekig elhúzódó ügyek.

És már el is érkeztünk az állam erőszakszervezeteihez. A rendőrséget, a titkosszolgálatot nem lehet többé arra felhasználni, hogy a szervezett nemzeti mozgalmat és a szurkolói társadalmat megfélemlítse és terrorizálja. Nem ebből a célból lettek ugyanis létrehozva.

A rendőrségnek, a speciális szolgálatoknak és a többi fegyveres alakulatnak az a feladata, hogy a nemzet érdekeit szolgálják és érvényesítsék, fenntartsák a rendet az országban és megvédjenek bennünket a külső fenyegetésektől.

Beszélnünk kell egyúttal a nemzeti kultúráról is. Ehhez viszont vissza kell mennünk az alapokhoz, a kollektív identitásunk kezdeteihez: a kereszténységhez, és a származásunkból adódó szlávizmushoz. Mert mindkettő a mi identitásunkat képezi és mindkettőt ápolnunk kell. Mindkettőt ápolnunk kell a maga ősi, hagyományos értelmében és új, modern gondolatokat is hozzá kell tennünk ezekhez.

Emellett közösen kell harcolnunk a történelmi igazságért. A történelemkönyvünket oldalról oldalra kell mi magunknak visszaszereznünk. Beleértve a legújabb kori történelmünket: a kommunizmushoz való viszonyunkat. Nem lehet az, hogy az SLD (Sojuz Lewicowy Demokracycznej – a lengyel MSZP) a vörös gyilkos Jaruzelski 90. születésnapját a Szejmben ünnepelje meg. Ha a kommunisták úgy döntenek, hogy ezt mégis megteszik, a Ruch Narodowy odamegy a Szejmhez és elállja minden bejáratát és megakadályozza ezt a gyalázatos ünnepséget.

Ha a saját közös nemzeti öntudatunkról beszélünk, nem feledkezhetünk meg a határon túli területekről és az ott élő lengyelek ügyéről. Pont most, pont idén, a 70 évvel ezelőtti keleti népirtás évfordulóján, amit az ukrán soviniszták követtek el több ezer honfitársunk ellen. A Ruch Narodowy úgy kezeli a határon túli lengyelség kérdését, mint a saját, magától értetődő ügyét.

Ezért is szeretném különösen köszönteni azokat a vendégeinket, akik a határon túlról érkeztek. Nem csak a Belarussziából érkezőket, akiknek hihetetlen nehézségekbe ütközött, hogy ma itt lehessenek. Aminek az oka nem csak az, hogy milyen helyzet uralkodik Belarussziában, de az is, amilyen a miénkben. De túljártunk az eszükön és ma itt vannak. Ugyancsak köszöntöm a Litvániából érkező vendégeinket, akik ugyancsak itt vannak ma velünk, de mi kértük meg őket, hogy ma ne szólaljanak fel, mert tudjuk, hogy a lengyel Külügyminisztérium mit tenne velük ellenkező esetben. Sajnos ez ma a helyzet hazánkban, ilyen ma a hivatalos határon túli politikája Lengyelországnak. A Ruch Narodowy ezen változtatni akar. A Ruch Narodowy első intézkedése az lesz, hogy egy hatalmas múzeumot és intézményt állít fel a határon túl élő lengyeleknek – legalább akkorát, mint amekkora a Varsói Felkelés Múzeuma.

Már ma meghívlak mindannyitokat július 11.-ére, a volhíniai mészárlás (1943-1945) 70. évfordulójára szervezett Határon Túli Lengyelek Felvonulására ide Varsóba, mely nem csak azok számára lehet fontos, akik, vagy akiknek a szülei ezekről a területekről származnak, hanem minden lengyel számára, mert a határon túli keleti területek a mi közös örökségünk.

Hölgyeim és Uraim! Menjünk tovább. Oktatás: teljesen lerombolták az elmúlt húsz évben. Lerombolták az egészet, mert a lengyel iskola ma nem ad sem nevelést, sem tudást sem gyakorlati ismereteket. Mi megfordítjuk ezt a tendenciát.

A lengyel iskolának nevelnie kell, mindenekelőtt az értékekre és azok tiszteletére. A lengyel iskolának gyakorlati ismeretet kell adnia, ezért fel kell építenünk újra a szakoktatást.

Meg kell reformálni a felsőoktatást, hogy ne munkanélkülieket árasztó gyár legyen belőlük.

De a munkanélküliségért, a neveletlenségért és a gyakorlati tudás hiányáért nem csak az iskolarendszer felelős. Ez mindenekelőtt gazdasági probléma. Folyamatosan megy a vita arról, hogy túl nagy az állam és azért rossz a gazdaság, mások azt mondják, hogy kicsi és gyenge az állam és azért rossz a gazdaság. Én azt mondom mindkettő: egyszerre túl nagy és egyszerre túl kicsi az állam szerepe a gazdaságban. Kicsi az állam, mert nem foglalkozik kellően a lengyel gazdaság stratégiájával, a lengyel érdekek nemzetközi kijárásában. Erre legjobb példa a nemrég napvilágot látott Gazprom-ügy*, mely megmutatta azt, hogy a lengyel államnak nincsen semmiféle távlati elképzelése stratégiai fontosságú állami szektorról. Úgyhogy itt az államnak nagyobbnak kell lennie. De az államnak sokkal kisebbnek kell lennie ott, ahol a kis- és középvállalkozások megfulladnak a bürokráciától és az adótól. Mert a lengyel cégeket ma agyon adóztatják, magas járulékokat fizettetnek velük az alkalmazottak után és még jól el is lehetetlenítik őket mindenféle bürokratikus szabályokkal. Ezek mind a munkanélküliség fő okai. A nemzeti szolidaritás számunkra azt jelenti, hogy olyan körülményeket teremtünk a lengyel munkaadóknak, melyben eltüntetjük ezeket az akadályokat.

A fatális gazdasági teljesítménynek az egyenes következménye a fatális családi élet. Mi, fiatal lengyelek szeretnénk családot alapítani, itt, Lengyelországban szeretnénk élni és dolgozni, nem akarunk emigrálni.

Ma az állam gyakran diszkriminálja azokat, akik hagyományos értékeket vallanak magukénak, ennek véget kell vetnünk, ebben a kérdésben a végsőkig kell elmennünk. Ez az egyik legjobb terepünk a harchoz: a család szerepe a kulturális, a társadalmi és a gazdasági életben.

Ennek harcnak az első állomása: el kell törölnünk az Esélyegyenlőségi Hivatalt (mely Lengyelországban az antidiszkriminációs tevékenységet, faji, vallási, etnikai stb. megkülönböztetés ellen harcol, tevékenysége botrányos) A gyermekek jogai helyett a családok jogait akarjuk támogatni, mert gyermek csak családban tud egészségesen felnőni.

Szeretnénk családot, szeretnénk normálisan élni, annak ellenére, hogy mi ömlik ránk a kultúrának nevezett mocsokból, milyen szemetet látunk a tévében, milyen hazugságokat tanítanak nekünk az iskolában. Mert ma amit látunk, az a baloldali, anarchista, szélsőséges ideológiák inváziója, ami elöntötte egész Lengyelországot. A hullám nyugatról jön, melynek fő képviselői 1968 gyermekei. Úgyhogy én itt most nyíltan kimondom: a lengyel baloldal, beleértve Palikot Mozgalmát és az SLD-t is, ma olyan ideológiát, olyan eszméket terjeszt, melynek a valódi lengyelséghez semmi köze nincsen.

Ezek olyan agresszív ideológiák, amiket gyökerestül kell kitépnünk, úgy ahogy eltöröltük a bolsevizmust, eltöröltük a kommunizmust. Vagy ők, vagy mi – ez háború!

Palikot Mozgalmát, az SLD-t a politika margójára kell tennünk és a Ruch Narodowy ezeket a mozgalmakat oda is fogja juttatni.

Ennek a baloldali ideológiának egy másik gyümölcse is van, ami főleg Nyugat-Európában terjed: ez pedig a multikulti. Ez ma még csak a Nyugat problémája és legyen az ő problémájuk, de nagyon hamar a mi problémánk is lesz. Úgyhogy ezért szeretnénk nagyon határozottan mondani és különösen kihangsúlyozni: Lengyelországban nem akarunk semmiféle multikulturalizmust.

A Lengyelországban több száz éve élő kisebbségek léte teljesen természetes, abban nincsen semmi új. Nekünk a mérték a fontos. Függetlenül attól, hogy a milyen vallású valaki – lehet ugyanúgy katolikus, mint mi, de lehetnek tatárok is, akik évszázadok óta lojálisak Lengyelországhoz. De nagyon világosan szeretném ma elmondani: nem jöhetnek az országba arab bevándorlók milliói; Lengyelországban nem lesz arab negyed egyetlen városban sem!

Lengyelország keresztény és szláv ország, és az is kell hogy maradjon!

Hölgyeim és Uraim! A Ruch Narodowy előtt nagyon nagy, de ambiciózus feladat áll. Fel kell tennünk a kérdést: kik, ha nem mi? Mikor, ha nem most? Mi egy társadalmi-politikai szervezet vagyunk, amely mikor elkezdte útját, akkor tudta, hogy nagyon nagy menetelésnek néz elébe. Menetelés, amelynek az uticélja Lengyelország elfoglalása. Úgyhogy nem kerülhetjük meg a kérdést, már csak azért sem, mert nem sok időnk maradt gondolkodnunk rajta: a választáson való részvétel ügye. Részt veszünk-e a közelgő választásokon? Erre a kérdésre ősszel fogunk válaszolni. Méghozzá együtt: a Ruch Narodowyn belül referendumot írunk ki erről a kérdésről. És a kérdést ti döntitek el: az ország 16 régiójából érkezett küldöttek. Mert ez nem lehet csak az én döntésem, vagy valamelyikünké a vezetőségből, hiszen ez közös felelősségünk, így a döntést is közösen fogjuk meghozni.

Egyelőre ez a kérdés a vajdaságok szintjén van. Most állnak fel a vajdaságokban azok a bizottságok, akik előkészítik a választás lebonyolítását. Egy, legfeljebb két hónapon belül érünk a következő fázishoz és Lengyelország minden járásában is készek leszünk megszervezni a szavazást.

Függetlenül attól, hogy mi lesz ennek a referendumnak a végeredménye, egy biztos, hogy eddigi feladatunk, a lengyel identitás, a történelmünk ápolása, szabadságunk és szuverenitásunk védelme ugyanúgy a feladatunk marad. Így vagy úgy, de meg fogunk maradni egy hadseregnek, amelyik szemben áll a politikai elittel. Minden nap harcolni fogunk a nemzetért, a nemzettel karöltve, a nemzet nevében. Úgyhogy a jelszavaink a következő egy-két hónapra a következő: szervezett, rendezett, fegyelmezett, hatékony és következetes mozgalom.

Czołem Wielkiej Polsce!

Szabad Hirek