|
Cenzúrát!
Cenzúrát! Cenzúrát! – ezt követelte a köztelevízió tegnap reggeli
adásában Tamás Gáspár Miklós. Az egykori SZDSZ-es honatya, filozófus az
elmúlt években megszokott gyakorlat szerinti túlzott lazasággal és
magabiztossággal huppant le a hófehér kanapéra, hogy feketén-fehéren
megmondja: kinek van és kinek nincs helye a televízió képernyőjén. Az
elvtársi hátba veregetés, a jól megmondtad, Gazsi azonban elmaradt…
A
szabadelvű gondolkodónak beállított baloldali filozófus a következőket
találta mondani a tágra nyílt szemmel, szemüvege felett pislogó Betlen
Jánosnak: az adófizetők pénzéből fenntartott köztelevízió ne terjessze
a szélsőséges nézeteket. Majd hozzátette, minden magyar állampolgárnak
joga van nézeteinek kifejtésére; ám nincs minden állampolgárnak joga,
hogy akárhol kifejtse a nézeteit, az csak egy lehetőség. A szelekciót
különféle intézmények és különféle személyek végzik.
Tamás
Gáspár Miklós szerint ezek a szelektáló különféle intézmények már nem
jók, ahogy már a szelektáló különféle személyek sem… Ők csupán addig
voltak jók, amíg csak a szociálliberális közegnek tetsző
véleményformálók jelenhettek meg a képernyőn. A liberalizmus határai
addig terjednek, ahol azt a liberálisok meghúzzák. Akik azon kívül
vannak, azok a szélsőségesek, a rasszisták. Utóbbiak különös
ismertetőjegye az is, hogy élesen bírálják a politikai elitet, a
korrupciót és az úgynevezett politikailag korrekt beszédet. Bírálják
azokat a bizonyos finom melléfogalmazásokat, amelyek csak egyvalamire
alkalmasak, arra, hogy a lényegről tereljék el a figyelmet.
Tegnap
reggel Tamás Gáspár Miklós kiesett a liberális gondolkodó szerepéből.
Szerencsésebb történelmi helyzetű országokban utóbbiak különös
ismertetőjegye, hogy olyan eszmerendszerben hisznek, amely a gondolatok
széles spektrumának befogadására képes, de elveik egy ponton
találkoznak, az egyén szabadságának mindenekfelettiségében. Tamás
Gáspár Miklós éppen ezt az alapvetést kérdőjelezte meg… Kinek van és
kinek nincs joga szerepelni az adófizetők által fenntartott
köztelevízióban? A filozófus szerint az adófizetők majd 15 százaléka
által támogatott Jobbiknak például nincs, a közvélemény-kutatások
szerint mérhetetlen SZDSZ-nek, vagy az adófizetők alig tíz százaléka
által támogatott MSZP-nek viszont igen. Vonáéknak TGM szerint arra van
joguk, hogy saját zsebükből fizetett röplapokon jelenhessenek meg.
Betlen János láthatóan zavartan szemlélte a filozófus fejtegetését,
majd megkérdezte, milyen joga van egy tévének, hogy egy 14,5 százalékos
pártot kihagyjon a műsorból? Tamás azonnal visszalőtt: „Nem joga,
kötelessége.” A liberalizmus nevében mondta ki ítéletét, nincs helye a
körétől eltérő különvéleménynek.
Tamás Gáspár Miklós tegnap
még csak egy, a társadalom tizenöt százalékának támogatását maga mögött
tudó politikai erő kitiltását követelte a képernyőről. De mi lesz ma és
holnap? Kivel folytatódik a sor? Szijjártó Péterrel? Netán Lendvai
Ildikóval? Ha előszedjük Tamás Gáspár Miklós értékelését, amelyet az
európai parlamenti választások után adott, akkor a Fidesz szóvivőjének
és az egykori cenzor, ma MSZP-elnök Lendvai Ildikónak sincs helye a
képernyőn.
A filozófus a júniusi csúfos SZDSZ–MSZP EP-választási
bukta után mondta: sértőnek érzi, hogy mit művelnek itt ezek a figurák.
Politikai vezető rétegünk immár nem képes titkolni a maga silányságát.
A silányság okát is megragadta a filozófus, amikor egykori pártjáról
beszélt: az SZDSZ-ről mindenki tudja, hogy cigányvédő, buzivédő,
füvező, „nyugatos” zsidópárt. Ezt „tudja” a közönség, és ezt szavazták
le. Bírálta a kormány népnyúzó, megszorító politikáját is.
Vannak
azonban olyan helyzetek, amikor a liberális be- és elfogadás
határtalanná válik. Legnagyobb nemzeti ünnepünkön, október 23-án –
amikor még vannak, akik arra emlékeznek, hogy a magyar nép fellázadt
elnyomói ellen, de ellenállásukat Kádár János a szovjet csapatok
hazánkra uszításával vérbe fojtotta, és a különvéleményt
megfogalmazókat brutális kegyetlenséggel megtorolta – Tamás Gáspár
Miklós kitüntetést kapott a kormányfőtől. Olyan emberek társaságában
parolázhatott, mint a silány politikai elit túlélésének megágyazó Nyers
Rezső, vagy éppen az MSZMP KB hajdani tagja, Ormos Mária. Ilyenkor
elnémulnak a kritikus hangok, csak a mosoly ül az arcokon. A hazai
liberálisok liberalizmusa addig tart, amíg az érdekeiket szolgálja.
Amikor a silány politikai elit hatalma és jövője meginogni látszik,
kiabálni kell, hogy időben rekesszük ki azokat, akik bennünket
rekesztenének ki… Ez a valódi magyarországi liberalizmus.
(Magyar Hírlap alapján szerk.)
|
|
Kapcsolódó hírek:
A felsőrendű zsidó, aki nem vallásos, nem tud héberül, és nem Izraelben él, kicsoda, micsoda?
"Társadalmi méretű gazemberség és félrevezetés" - szakjogász a Kúria döntéséről
35 évet kapott egy pedofil brit zenész - Lan Watkins, semmi jel a megbánásra
Balogh István "nem emlékszik", mennyiért vette a házát