2011. szeptember 15. Közélet

Orbán Viktor nem okozott csalódást. Már a TV2-nek adott múlt heti interjújában jelezte, hogy a devizahitelek ügyében újabb lépésre készül a kormány. Olyanra, amely a kármegosztás felől nézve igazságosabb.

A kilakoltatási moratórium kiterjesztése, majd a svájci frank 180 forintos befagyasztása túlzottan nem terhelte meg azt a bankrendszert, amely a devizaválság kialakításában nemcsak részes, de vétkes is volt. A brutálisan megnövekedett terhek továbbra is kizárólag a hitelfelvevők vállát nyomták, legfeljebb enyhített formában, időben jobban szétterítve.

Most azonban merőben új eszközhöz nyúl a kormány. Morális hivatkozással, törvénnyel ír át kétoldalú szerződéseket. Ismert alkotmányos módszer az USA Kongresszusa által. Ami háborús forma a bankoknak, békeidőben több mint szokatlan. Csakhogy most pénzügyi értelemben rendkívüli állapotok uralkodnak. Nemcsak azért, mert a kabinet háborút folytat a fojtogató, gúzsba kötő államadósság ellen, de azért is, mert százezrek veszítik el egzisztenciájukat, lakhatásukat és reményüket az újrakezdésre, társadalmi válság felé sodorva az országot.

Orbán Viktor kormánya múlt vasárnap arról döntött, hogy a svájcifrank-alapú hiteleket 180 forintos árfolyamon, egy összegben visszafizethetővé teszi. Amely határozatra ha a hitelfelvétel átlagban 140-160 forintos időpontjától tekintünk, a bankok frankonként 20-40 forintos nyereséget realizálhatnak. Ellenben ha mostantól, akkor 50-60 forintos veszteséget.

A piacok heves spekulációs reakciója arra utalt, hogy a bankok az ügyleteket nem a szerződéskötés felől vizsgálják, ezért nem a biztos nyereséget ünneplik, sokkal inkább durva veszteségeiket emlegetik fel. Amiből persze arra is következtetni lehet, hogy saját maguk hitelkibocsátását nem biztosították be elegendő mennyiségű, hosszú távra lekötött svájci frankkal, amelynek birtokában ma páholyból figyelhetnék az eseményeket...( Bankok azt hazudták külföldön, hogy 20 %-nyi hitelt kellett veszteségként jóváirniuk. Van Magyarországon olyan állampolgár akinek leirták a hitelét?)

A helyzet bonyolultságára utal, hogy a bankok részvétele a kár megosztásában ma még korántsem számszerűsíthető. Arra ugyanis meglehetősen keveseknek lehet reális esélyük, hogy egyösszegű törlesztéssel kivásárolják magukat a hitelekből. A túlnyomó többség bizonyosan rá fog szorulni a devizahitelt kiváltó kedvezményes kamatozású forintkölcsönre, amelyről viszont még nagyon keveset tudunk. Többek között annak a lényeges információnak sem vagyunk a birtokában, hogy a kamattámogatás mekkora mértékű lesz, és azt miből finanszírozza az állam. Az azonban biztos, hogy a forinthiteleket ugyancsak pénzintézeteknek kell kibocsátaniuk, s hogy azokból tisztes nyereséget remélhetnek...

És az sem kétséges, hogy az adósságállomány jelentős hányadának forintosítása - akárcsak az államadósság csökkentése - megerősíti az állam szuverenitását, önrendelkezési képességét, és enyhíti a kiszolgáltatottságát.

Szép fokozatosan megint a magunk urai lehetünk, s nem mások uralkodnak rajtunk.

Újabb huszárvágásnak vagyunk szemtanúi, ahogy a különadók bevezetése idején is. A piaci szereplők hevesen reagáltak a döntésre. Ahogy akkor is. A forint súlyosan gyengült. A tőzsde lefelé száguldott. (Most már növekszik.) Külföldi kormányfők hívogatják Orbánt, hogy felsorakozzanak országuk bankjai mögé.

Bonyolult időket élünk. Reményünk, hogy a szerencse a bátrakat szokta pártolni.


" Ez a javaslat butaság, nem azokon segít, akiken segíteni kéne, sokba is kerül, közvetve és közvetetten. Pláne, hogy az álmodott gazdasági növekedéshez már kellenének a bankok, a hitelezés felpörgése, ez az ötlet pedig inkább abban segít, hogy néhány pénzintézet lehúzza a rolót."
(Dudás Gergely, Index, szeptember 9.)

" Közvetlen gazdaságélénkítő hatása ennek a lépésnek nem lesz, hiszen a családi megtakarítás elmegy törlesztésre. Ami talán reményt keltő lehet, az ezeknek a családoknak a további sorsa. A bizonytalan összegű törlesztések végével megnő a mozgástér, beindulhat az elhalasztott fogyasztások bepótlása, beruházás, gyerekvállalás, ilyesmi."
(Kumin Ferenc a blogjában, szeptember 10.)

" A hitelesek többsége annak idején azért adósodott el, mert hitte, a jövő kiszámítható [...] A jövőkép összetört azóta, és nem csak a frank szárnyalása miatt, amelynek csillapítására (javaslat volt elég) lett volna reális lehetőség, ha a politika nem akarna a megmentő szerepében tetszelegni, hogy aztán tönkretegyen mindent. Ha a pénzügyi rendszert a meggondolatlan ötleteivel elbizonytalanítja, aztán megbénítja, végképp nem menekülnek a hitelesek."
(Friss Róbert, balliberális Népszabadság, szeptember 10.)

" Azok, akik elmaradásban vannak kölcsönük törlesztésével, hogyan is lennének képesek megtakarításból végtörleszteni, s miként kaphatnak majd újabb - magasabb kamatozású - forintalapú hitelt, amelyből kifizethetik a devizahitelüket?"

(Szajlai Csaba, Magyar Hírlap, szeptember 10.)(hetivalasz.hu)

Szabad Hírek