2009 szeptemberétől a XIII. Szegedi Halászlé Fesztivál alkalmából Szegedi Gondolat címmel új, jobboldali, nemzeti értékeinket is felvállaló közéleti magazint vehetnek kezükbe a Napfény városának és környékének olvasói.

A hivatalos történetírás az 1919-es Szegedi Gondolat politikai eszmerendszerét olyan politikai-ideológiai elméletnek tekinti, amely az úgynevezett keresztény középosztály hegemóniáját érvényesítő - az antibolsevizmust, és nacionalizmust is magába foglaló - ellenforradalmi irányzatként említi a mai napig. A valóság azonban másképp fest. Az első világháború befejeződésével – miközben Kun Béla és bandája uralkodott 133 napig fővárosunkban – az antant csapatok által megszállt Szegeden gyülekezett a haladó, nemzeti erők tábora.

Az Osztrák-Magyar Monarchia széthullása lehetővé tette a nemzeti függetlenség visszaszerzését, azonban a Szegedi Gondolat szellemi vezetőinek súlyos problémákkal kellett szembenézniük: a vesztes háború, az antant megszállás, az ország területi felosztása. Mindezen körülmények ellenére három nagy feladatot tűztek ki célul maguk elé:

1. átitatni a nemzeti sorstudattal a társadalom minden osztályát
2. kielégíteni a szociális követelményeket
3. megvalósítani az akkori magyar társadalom tömegeinek a közhatalomban való részvételét

Az 1919-es Szegedi Gondolat szellemi vezetői a „helyesen” értelmezett demokrácia követelményei szerint szerették volna újraépíteni a vesztes háború utáni magyar társadalom szerkezetét. A politikai programjuk, és célkitűzéseik gyökeresen ellentmondásban voltak a Monarchiában hivatalos állami doktrínaként uralkodó liberalizmus eszméjével.

A dualizmus korában az egymást követő liberális kormányok a „haza” fogalmának gyakorlati alkalmazása a földbirtokos nemesség, a hatalomba befogadott értelmiségiek, a gazdag vállalkozók uralmát szolgálta. Ők megtagadták a politikai érvényesülés, a kulturális autonómia jogát azoktól az etnikai közösségektől, amelyek szembeszálltak a magyar nemzetbe való erőszakos asszimiláció politikájával; a gazdaságpolitikában a „laissez faire” elve és az állami beavatkozás vegyesen érvényesült; a társadalmi reformokat pedig végtelenségig halogatták.

Külügyi téren a liberalizmus az Ausztriával szinte rituálissá vált évenkénti költségvetési, politikai csatározásokat és a monarchia birodalombővítési tervének teljes támogatását jelentette.

Az 1920. évi trianoni békeszerződés, amely voltaképpen már diktátum volt, már semmilyen egyezkedésre nem adott módot. A kisantant és a francia patrónusai által karanténba zárt ország lehetetlen helyzetbe került. Az egymást követő „vörös” és „fehér” forradalmak káros következményei, az ország területe kétharmadának és magyar anyanyelvű lakosai egyharmadának elvesztése nyomán mindenfajta liberális demokrácia fogalom hitelét vesztette nemzetünk politikai szótárában. Nemzeti fejlődésünk kényszerpályára került, amely lehetetlenné tette a korabeli munkásság, parasztság, és középosztály önkéntes, demokratikus csoportosulását egy közös nemzeti alapú kormányzati doktrína kialakítására.

Az utókor távlatából büszkén jegyezhetjük fel nemzeti történelmünk lapjára ezt a programot, amelyet Szegedi Gondolatként ismerünk, hiszen vezetői voltak elsők, akik Közép-Kelet-Európában, a sajátos magyar helyzetet ösztönszerűleg felismerték, és nemzeti frontban, vagyis összefogásban jelölték ki a nemzet talpra állásához való utat.

A magyar nép mentalitása nagyon összetett: az eszmék és nézetek, a vezetők személye mindig is jelentős történelemformáló szerepet játszottak. 2009-re a baloldal és a jobboldal által meghirdetett ideológiai paradigmák nem adnak választ a politikai, gazdasági, társadalmi problémáinkra.

Néhány hónapja fejeződött be Gyurcsány Ferenc uralkodása, amelynek káros hatásait az egész magyar társadalom kezdi már érezni. Hátrahagyott rezsimje sikertelen utóvédharcait vívja, de az MSZP vezette kormány bukása már biztos. Az „elvtársaknak” modern államiság megteremtése, a gazdasági fejlődés, a társadalmi esélyegyenlőség helyett sikerült a magyar társadalom teljes megosztottságát, krónikus létbizonytalanságát megvalósítani, nemzeti büszkeségünket kioltani. Sajnos szégyenné vált hazánkban magyarnak vallani magunkat! (Loptak éjjel-nappal, közben azt mondják a nép fogyasztott sokat.)

Ezt az elmúlt években „állandósult állapotot” próbálja majd Orbán Viktor, és az általa irányított FIDESZ majd kihasználni, hogy politikai hegemóniájára tegyen szert a magyar törvényhozásban. Céljai világosak: hatalom, pénz, pozíció, a nemzet sorsa pedig nem számít.(A kamatkapitalizmusról, balliberális maffiáról, offshore pénz mosodákról kevés a beszéd. Aki erről beszél az szélsőséges, radikális.)

Felmerül persze a kérdés, hogy az egyszerű emberek érdekeit a hatalom jelenlegi birtokosai, vagy annak várományosai fogják képviselni? Teszik-e majd jobbá az életét? Megoldják-e problémáit? A választ magától tudjuk, hogy: NEM! Majd egy évszázad elteltével, 2009-ben az 1919-es Szegedi Gondolat tézisei ismét időszerűvé váltak: a nemzeti összefogást a magyar társadalomnak önszerveződően kell megvalósítania, és talán a magyar nemzet ismét talpra fog állni. Hazánk csak egy van, létszükségletünk, hogy ne hagyjuk elveszni! Ébresztő emberek !

"Isten áldd meg a magyart és segítőket.."

Tóth Gyula Gábor
Okl. politológus
főszerkesztő

(SzegediGondolat.hu alapján szerk.)