A Jobbik köztársasági elnökjelöltje, a párt EP-képviselője, Morvai Krisztina Szegeden járt a radikálisok kampánynyitó estjén a Tisza szállóban. A Szegedma.hu-nak a vasárnapi gyűlés előtt adott interjút a politikus.

– Pártjuk parlamentbe kerülése esetén milyen együttműködést tud elképzelni a Jobbik és egy új, jobboldali kormányzat között?

– Kerülném azt a kifejezést, hogy jobboldali. Szerintem minden politikai erőnek meg kell mondania, hogy mi az, amiért ő síkra száll. Ma már a jobb- és baloldali jelző teljesen megtévesztő. Ön szerint baloldalinak nevezhető az a kormány, amely azzal kezdte a működését, hogy privatizálta az összes gyárat, üzemet? Nem áll ki a dolgozó emberekért, ők a legnagyobb vadkapitalisták, a neoliberalizmmus védőbástyái. Sokkal inkább a magukat jobboldali pártként meghatározó szervezetek állnak ki az emberközpontúság mellett, a versenyközpontúság mérséklésére törekedvén. Tehát én ezért sem értek egyet ezzel a megkülönböztetéssel. Ez a megosztásnak az eszköze.

– Akkor mi az alapvető különbség, hogy lehet Ön szerint a politikai erők közt különbséget tenni?

– Vannak status quo-párti erők, amelyek a jelenleg fennálló rendszert támogatják, melynek a lényege a neoliberalizmus, a globális világuralmi rendnek való alávetettség, a WTO által irányított liberális szabad kereskedelem mentén felépített gazdaság, beleértve a mezőgazdaságot is. Az ország kiszolgáltatása a multinacionális és külföldi cégeknek, bankoknak. Ezzel szemben állnak azok a rendszerkritikus erők, akik valódi, radikális változást akarnak, és akik azt mondják, nemzeti önrendelkezésre van szükség, gazdasági vonatkozásban is, amilyen például az élelmiszer-önrendelkezés lehet majd.

Most a status quo-párti és a status quót alapjaiban kritizáló erők állnak szemben egymással. Más megfogalmazásban a nemzet érdekeit szolgáló és az azt semmibe vevő erők.

– Térjünk vissza oda, ahonnan elindultunk. Megkérdezem konkrétan: milyen együttműködést tud elképzelni a Fidesz és a Jobbik között?

– A Fidesszel való együttműködést témák mentén tartom elképzelhetőnek. A lisszaboni szerződést, ha vissza lehetne pörgetni az idő kerekét, nyilván nem szavaznánk meg velük együtt, mert nem tartjuk a magyar nemzet érdekében állónak, egyébként semmi olyan döntést nem támogatunk, amely elvonhat hatásköröket, döntési jogosítványokat a nemzettől. De össze tudnánk fogni például abban, hogy 2011 után se lehessen megvásárolható külföldiek számára a magyar termőföld. Nagyon várom a Fidesz határozott álláspontját ebben. Most örömmel olvastam, hogy Orbán Viktor nyilatkozott a piacvédelem fontosságáról, különösen a mezőgazdaságban. Mi kezdtük el az e gondolatkörhöz szorosan csatlakoztatható élelmiszer-önrendelkezést mint új alapelvet, a belső piacvédelem, helyi termelés, értékesítés, egészséges élelmiszer programját.

– Azt mondta egy, a sajtónak tett nyilatkozatában, hogy 2010 nem egy, hanem „a” választás éve…

– Az európai parlamenti választáson áttörés történt, minden ellentétes erő ellenére a Jobbik 15 százalékot szerzett. Az emberek megtapasztalhatták, hogy nem csak egy szűk, nagy pénzű, baráti, pajtási kapcsolatok hálózataként működő elit vehet részt Magyarország vezetésében. A magyarok szárnyakat kaptak ettől, s most már tudják, hogy súlya van a szavazataiknak. Már nem dőlnek be a fasisztázásnak, antiszemitázásnak. Látjuk, hogy világviszonylatban sincs a status quo-pártoknak válaszuk a mai helyzetre. A neoliberális rendszer – amelynek az a lényege, hogy a profitot privatizálni, a kárt és a költségeket pedig államosítani kell – összeomlott. Alternatívát nem tudnak nyújtani, de valamit mégis mondani kell, és akkor kezdik szajkózni, hogy ők védik meg a fasizmustól a világot. Mi, rendszerkritikus erők vagyunk a fasiszták, ők pedig az antifasiszták. Ez a kommunikációjuk az összes mai problémára.

(szebbjovo.hu alapján szerk.)