263-59-47-16-1: jelen állás szerint ez a parlamenti választás (még nem hivatalos) végeredménye. Ehhez hasonló adatokat utoljára 1994-ben olvashattunk, akkor 209+69=278-38-26-22-20-1-1 volt a választás estéjén elénk táruló sorrend. Mint látható, az ellenzéki oldalon most 1994-hez képest még valamivel nagyobb is lesz a súly, azaz a tapasztalatok alapján bizton állíthatjuk: nem a világvége jött el az ellenzéki pártoknak, mint ahogy nem is az örök hatalom hullott a Fidesz-KDNP ölébe. Az, hogy mi történik a következő választáson, nem ma este dőlt el, hanem azoktól az eseményektől és döntésektől függ majd, amelyek még előttünk állnak.

A második forduló alapvetően papírforma eredményt hozott, talán Molnár Oszkár győzelme Edelényben (amelyhez sok olyan szavazó voksa is kellett, akik az első fordulóban a Jobbikra vagy a Fideszre szavaztak listán) és – ma esti állapot szerint – Szanyi Tibor sikere volt valamelyest meglepetés. A szavazókat már nem hozta lázba az, ami a politikai elitnek sorskérdésnek látszott az elmúlt napokban: a kétharmad sem mellette, sem ellene nem volt már olyan vonzó, mint két héttel ezelőtt a főhatalomról szóló kérdés. Az első fordulóhoz képest jelentősen visszaeső részvétel alapján – kis túlzással - már-már időközi választásnak látszott egy-két helyen a szavazás, csekélyebb téttel és alacsonyabb érdeklődéssel.

A választási eredmények későbbi részletes elemzését megelőlegezendő az első benyomásaim alapján nekem úgy tűnik, hogy április 25-én (1) a Fidesz szavazói látszottak a legkitartóbbnak, (2) a Jobbik több helyen nagyon sokat veszített, de egy-két helyen (például Tiszavasváriban) tartani tudta pozícióit, (3) az LMP első fordulós szavazói Budapesten jelentős részben vagy nem mentek el szavazni, vagy átszavaztak más jelöltre, (4) az MSZP támogatói csak részben választották ott az LMP-t, ahol a szocialisták visszaléptek.

Mostantól már mindenkit a jövő érdekel, bár azért még lehet majd bogarászni az adatokban (aki ilyesmire vállalkozik, annak a felfedezéseit a hozzászólások között szívesen látom). Az első nyilatkozatok alapján is világos, hogy az MSZP a következő hetekben feltehetően magával lesz elfoglalva, a belső harc elkerülhetetlennek tűnik. A köldöknéző szocialisták mellett így a két új politikai erő kap lehetőséget, hogy az első hónapokban ellenzéki pártként bizonyítsanak; láthatóan mindketten készülnek is erre, bár friss parlamenti erőként először még meg kell ismerkedniük majd az Országház alaprajzával.

A Fidesz-KDNP páratlan – bár nem példa nélküli – hatalmat kapott, de ehhez az elsöprő többséghez óriási felelősség is társul. Bár akadnak olyanok, akik szerint az országban egyáltalán nincs „csodavárás”, ha ez valóban igaz lenne és a választók csak „business as usual” módon tekintenének a kormányváltásra, Orbán Viktor nem beszélt volna ma este arról – amikor már nem kell növelnie a várakozásokat –, hogy forradalom történt és „a magyarok rendszert buktattak”. Az ország természetesen nem lett a Fideszé, de a hatalom - és az ahhoz társított remények-elvárások - szinte teljes egészében igen, s kapott is hozzá rögtön olyan ellenfeleket, akik politikai jövőjüket mostantól a kormány gyengítésében és állandó támadásában fogják megtalálni. Nem szeretem az éjjel-nappal emlegetett, leegyszerűsített „jó kormányzás” szlogent, de most az egyszer én is használom: sok függ ettől a következő években.

MSZP most már nem alternatív ellenzéki párt. Bár stratégiai partnere a LMP, mint balliberális pártok. Másrészt a kétharmados felhatalmazás felszámolhatja a fő bázisát a balliberális maffiát. Bár Gyurcsány, akinél a kassza kulcsa van, mindent meg tesz a szőnyeg alá söprés tematikájának. Hiszen ez szolgálja az egyéni politikai érdekét. Kérdés azonban, hogy az LMP nyíltan vagy mutyiba áll mellé?

A Jobbiknak "úszni kell", hogy fent tartsa vagy növelje szavazó bázisát. A legrosszabb stratégiája, ha utánozva a MSZP-ét jár el a kormányzó pártokkal szemben. Mert a Jobbiknak a MSZP illetve a volt MSZMP KB vezetői az ellenfele vagy ellensége.

Szerintem ezért a Jobbiknak, mint győztesnek három dolgot kell tennie folyamatosan. Követeli a törvényes elszámoltatást. A baliberális oligarchia törvényes felszámolását. Magyar emberi érdekek mellet kiállás folyamatosan.

Másik dolog a parlamentben szakmai szintű politikai felszólalásai a programjának megfelelően. (Még akkor is ha a balliberális médiában szűrővel vagy meghamisítva fog vissza jönni.)

Valamint ha szükséges utcai megmozdulásokat csinál, de akkor ha első kettő eredménytelen.

(torokgaborelemez.blog.hu alapján szerk.)