2010.06.28. Közélet

A materialista világnézetben történt nevelés legnagyobb hátránya és vétke, hogy a materialista emberek csak azt hiszik el és tekintik valóságnak, amit látnak, amiről meggyőződhetnek, amiről kézzel fogható bizonyítékokat szerezhetnek. Vagyis, a létező dolgok elsöprő részét nem tekintik valóságnak, mindaddig amíg nem kapnak bizonyítékot a létezéséről, de akkor többnyire már késő. És ami még ennél is rosszabb lehet, hogy még akkor sem hiszik el, amikor már a történések is bizonyítják, ehelyett inkább, valami más számlájára írják az események megtörténtét. Főként annak a számlájára, amit a média, a “hivatalos” vélekedés tálal a számukra. ... Ráadásul nemcsak ellenállást és ellenérzést váltott ki, de tovább generálta az olyan, egyébként nem létező fogalmak mint a “kollektív bűnösség” vagy “kollektív áldozat” létjogosultságát, szinte legitimizálta létezését, épp úgy, mint a "kollektív büntetést", vagy "kollektív kárpótlást" és jutalmazást. Az általánosítás ez esetben végzetes folyamatokat indított el az agyakban, majd ezt követően a tettekben. Ami oda vezetett eddig is, hogy épp azok úszták meg a jogos büntetésüket, akik a legaktívabbak, és a legfőbb kiagyalói, végrehajtói voltak, miközben, azok bűnhődtek és pusztultak el, akik vétlenek, vagy csak ostobák és gyávák voltak. Pedig a bűn jól körülhatárolható, és megszemélyesíthető. És persze oda is vezetett, hogy az embert, mint egyént kiirtotta a rendszerből.

A materializmus csapdája

A vallási- és egyéb ideológiák következményei.

Legelőbb az alcímben megfogalmazott vallási ideológia kifejezést szeretném tisztázni. Nézetünk szerint a hit és vallás nem azonos a vallási ideológiával. Főként mert a vallást gyakorta átideológizálták, és felhasználták rossz célok érdekében. Ezért nem tehetünk azonossági jelet közéjük.

A materialista világnézetben történt nevelés legnagyobb hátránya és vétke, hogy a materialista emberek csak azt hiszik el és tekintik valóságnak, amit látnak, amiről meggyőződhetnek, amiről kézzel fogható bizonyítékokat szerezhetnek. Vagyis, a létező dolgok elsöprő részét nem tekintik valóságnak, mindaddig amíg nem kapnak bizonyítékot a létezéséről, de akkor többnyire már késő. És ami még ennél is rosszabb lehet, hogy még akkor sem hiszik el, amikor már a történések is bizonyítják, ehelyett inkább, valami más számlájára írják az események megtörténtét. Főként annak a számlájára, amit a média, a “hivatalos” vélekedés tálal a számukra.

Jobb esetben szkeptikusan szemlélik, netán cinikusan elutasítják.

Rosszabb esetben hevesen tagadják, netán erőszakosan avatkoznak be, hogy még a létezését is eltagadják azoknak a dolgoknak, melyeket – még bizonyítékok hiányában is - sokan elhisznek.

Ez a dolog azonban kiküszöbölhető lenne, ha már gyermekként is úgy nevelkednének az emberek, hogy a logikus gondolkodás, és látás magától értetődő lenne. No meg az információ áramlás az igazság, az ok-okozati tények feltárásáról szólna, és nem lenne teli mindenféle megvezető szeméttel. Hisz a túl sok információból kiválogatni a lényegeset nem hétköznapi feladat. Ezért gyakorta elsikkad a lényeges információ a sok „műanyag információ” között. Valamint olykor szükségeltetik hozzá némi objektivitás, mert „felülről” szemlélve a történések egymásutánját – minden sallangtól megtisztítva – máris jól kivehető a lényeg. Mert bár minden mindennel összefügg, azért, ha minden egy eredmény, cél felé mutat, az legalábbis elgondolkodtató kell legyen. 

Legjobban tesszük ilyenkor, ha egy-egy esemény láncolatát önmagában szemléljük, történésük sorrendjében, egészen a látható eredményig. Legyen az politika, vagy tudatódosítás, vagy környezeti katasztrófa.

Mert azt még a materialistáknak is – s főként nekik - el kell ismerniük, hogy semmi sem véletlenül történik, a “Pillangó effektus” létező dolog, ezért jól kiszámítható (megjósolható) a legtöbb dolog amelynek bekövetkeztét végül a véletlen, vagy a véletlen egybeesések számlájára írják.

Aki olvasta és ismeri Isaac Asimov sci-fi és tudományos könyveit, és gondolkodásának logikáját megérti, könnyebben megtalálja a logikát, az összefüggéseket az események látszólagos össze-visszaságában. Pontos kórképet kaphat az elmúlt és mai kor eseményeinek egymásutániságáról, összefüggéseiről.

Már a 60-as években az USA-ban is jellemző volt, hogy a tudományos tanulmányokat, értekezéseket, még a sci-fi könyveket is előszeretettel böngészték, és használták ötlettárként – épp emiatt gyakorta cenzorálták is az arra hivatott szervezetek! Ez ma sincs másként, és nemcsak az USA-ban, de a világ szinte minden államában így zajlik!

Asimov írásai erős párhuzamot mutatnak a manapság is zajló politikai és gazdasági események menetével. Az ő nyomvonalán haladva egyáltalán nem tűnhet fantazmagóriának, sem a háttérhatalom, sem a titkos társaságok létezése és aktivitása, sőt ennek a hatalomnak az eszköz arzenálja sem. Mint a HAARP rendszer, az Echelon tetecnológia, vagy a nagy gazdasági válságok, és háborúk ténye és összefüggései.

Hívőnek lenni véleményünk szerint, messze többet jelent a katolicizmusnál, a keresztény ideológia követésénél, vagy valamely konkrét vallás köntösébe bújtatott hit gyakorlásánál. (Mint hazánkban a Hit gyülekezete, a Szcientológiai egyház, stb.) Különösen, hogy jócskán „rárakódtak” olyan a vallásosságtól idegen eszmerendszerek, üzleti szemléletű ideológiák, melyektől, immár kevés vallási irányzat mentes, de legfőképpen vezetőik nem azok. Ez pedig, ezen vallási irányzatok végzetes megcsúfolását jelenti, – kiderülésük esetén- ezek elhiteltelenedéshez vezet. Mindez, nem a mindenható érdekét, épp ellenkezőleg jól meghatározható személyek és csoportok érdekét szolgálja.

A történelem során, gyakorta felhasználták / felhasználják a vallásokat különböző politikai és gazdasági célok szolgálatára, az emberi viselkedés befolyásolására, olykor az értékrend torzítására. Az élet értékének lebecsülésére.

A bűnök elkövetése, életek semmibevétele, emberek kiirtása, meggyalázása, - gyakorta épp a haszonszerzés érdekében -, sosem lehet bocsánatos bűn, ám, ha ezt épp valamely vallás, vagy ideológia nevében követik el, annál gyalázatosabb tett.

A bűnök méltó büntetése természetes, magától értetődő, és szükséges, ám a „kollektív bűnösség” vagy „kollektív áldozat” intézménye egy olyan agyrém, mely nemcsak aljas és hazug, de a legkárosabb hatású. Az ennek nevében elkövetett büntettek és jutalmazások sosem a kívánt célt érik el – és a történelem során soha nem is érte el -, épp ellenkezőleg! Mindig a visszájára fordult, ellenkező hatást váltott ki.

Ráadásul nemcsak ellenállást és ellenérzést váltott ki, de tovább generálta az olyan, egyébként nem létező fogalmak mint a „kollektív bűnösség” vagy „kollektív áldozat” létjogosultságát, szinte legitimizálta létezését, épp úgy, mint a „kollektív büntetést”, vagy „kollektív kárpótlást” és jutalmazást. Az általánosítás ez esetben végzetes folyamatokat indított el az agyakban, majd ezt követően a tettekben.

Ami oda vezetett eddig is, hogy épp azok úszták meg a jogos büntetésüket, akik a legaktívabbak, és a legfőbb kiagyalói, végrehajtói voltak, miközben, azok bűnhődtek és pusztultak el, akik vétlenek, vagy csak ostobák és gyávák voltak. Pedig a bűn jól körülhatárolható, és megszemélyesíthető. És persze oda is vezetett, hogy az embert, mint egyént kiirtotta a rendszerből.

A bűnösöknek nem szabad kegyelmet adni.

Persze a bűn fogalmát is jól átformálták már, és az agyakba is belesulykolták. Ez ellen kell leginkább tenni! Hogy a bűnt bármikor fel lehessen ismerni. A bűnt nem az írott törvények alapján kell bűnnek tekinteni, hanem annak alapján, hogy ez másnak, másoknak okozott-e kárt és mekkorát. Amíg a törvények nem ezen elv alapján készülnek, addig fabatkát sem érnek és köszönő viszonyban sincsenek az igazságszolgáltatással! Azok a törvények pedig, melyek azt tekintik bűnnek, ami az aktuális hatalom pillanatnyi politikai, vagy gazdasági érdekét gátolja, azok nem az igazságosság érdekében íródtak, ergo, megértek az elsöprésre!

Tehát legfontosabb célunk az kell legyen, hogy az igazságot és a tényeket kendőzetlenül megmutassuk a széles nyilvánosságnak. Rámutassunk a bűnösökre, az indítékaikra. Valamint a valódi igazságszolgáltatás kezére adjuk. De célunk az is kell, hogy legyen, hogy e módon feltárjuk és megelőzzük a bűnöket, hogy felhívjuk a figyelmet rájuk idejében.

Mindez azonban csak tiszta hittel, erős erkölcsi tartással, az isteni értékrend, a nemzeti értékek megtartásával, no meg a nemzeti öntudatunk erősítésével, valamint hagyományaink életben tartásával valósítható meg eredményesen.

(Szabad Riport Tudósító Iroda alapján JOBBIK GONDOLAT)