2010. április 20. Közélet

(Brindza András levele kiegészítve)

  (Sorozat első része is meg van a Jobbik Gondolat lapján)

A Magyar Szent Korona Történeti Alkotmány Magyarország szovjet megszállásával, és a Moszkvában kijelölt bábkormány uralmával, jogilag pedig 1946. március 12-én, lett eltörölve, amikor Magyarország mindmáig utolsó törvényes államfőjét, Szálasi Ferencet és kormányának tagjait kivégezték. Azt követően egyetlen kormányfő és államfő nem tett esküt a Szent Koronára, és attól kezdve a magyar belpolitikát nem Budapestről irányítják.

A mai chartális Alkotmány egy diktátum, amelyet a Szovjetunió kényszerített ránk a valódi, magyar, az 1946-ban eltörölt Szent Korona Történelmi Alkotmányunk helyébe. 1989 után sem új Alkotmányt írtak jogászaink, hanem – még szovjet megszállás alatt - az 1949 évi, XX-as, Legfelsőbb Törvényt módosították többször is. Hely hiányában itt nincs módom elemezni, miért nem felel meg az Alkotmány a magyar nemzet közjogi élére, csak annyit jegyzek meg fő hiányosságként, hogy a két évezredes írott, és íratlan szabályainkból, törvényeinkből álló Történelmi Alkotmányunkból csak részben merít, ezért élünk alkotmányossági válságban.

"Az új alkotmány néhány éve még ambiciózusan megkezdett előkészítése 1998-ban megtorpant. Azóta is sajátságos tény, hogy a térségben (Észtországtól Albániáig) hazánk az egyetlen állam, amely a mai napig nem alkotott (formálisan) új alkotmányt. E tekintetben a rendszerváltás óta az Orbán-kormány ideje alatt történt a legkevesebb előrelépés, még ha ennek okait nem az alkotmányozásra nagyrészt fölkészült Igazságügyi Minisztériumon belül találjuk is." (beszelo./02/06/07szentpeteri)

Más értelmiségiek is az alkotmányossági válságra hívták fel a figyelmet:

,,Azért élünk alkotmányos bizonytalanságban, mert még mindég nem elég világos, hogy a Szent Korona valódi közjogi helyének kijelölése nélkül a magyar államnak nincs önmagából fakadó legitimációja, sem országon belül, sem azon kívül. Egész jogállami legitimáltsága csak a nemzetközi jog derivátuma. Csupán alanya e jognak de nem egyik elismert, történelmi társ-szerzője. Ugyanez a történelmi legitimálatlanság sújtja (a horvátok kivételével?) a széthullott Korona összes országát. Ettől vagyunk olyan "sajátosak", vagyis kulturálisan in-autentikus jövevények. Stratégiai, politikai kiútnak látom azt, ha a széthullott Korona országai, viszály helyett, kötnének egy kölcsönös legitimációs egyezményt (alapszerződés helyett!), amelyben deklarálnák, hogy nem a semmiből jöttek létre, hanem Szent István Koronájának személyes tagjaiból, amit a közjog legitimációs alapja egészének vagy részének fognak tekinteni” (Bokor Levente: Interregnum és legitimáció)

,,Amikor ősi alkotmányunk visszahelyezését követeljük eredeti jogaiba, az természetesen nem azt jelenti, hogy attól kezdve pl. az I. István és II. Endre korabeli törvények lépnek életbe, hanem azt, hogy a történelmi magyar alkotmányosság talaján - és csakis azzal összhangban - ki lehet dolgozni a modern magyar alaptörvényt, ami akár a világ legkorszerűbb alaptörvénye lehet.” (Kiss Endre József: ,, Protestáns szemmel a magyar Történelmi Alkotmányról)

További értelmiségiek is az alkotmányossági válságra hívták fel a figyelmet:

,,Kérjük a pártokat, hogy ne idegen érdekeket szolgáljanak, hanem valódi alkotmányos kormányzásra törekedjenek! Kérünk minden Hazáját féltő, azért önzetlenül tenni akaró honpolgárt, hogy alkotmányos jogunkat és kötelességünket érvényesítve, együtt állítsuk helyre a jogfolytonosságot. Van még a magyarságban annyi erő, hogy magára eszmélve visszavegye ősi szabadságát! Isten kegyelméből Magyarország a magyaroké.

Bakay Kornél, Fáy Árpád, Hargitay András, Jelenczki István, Kiss Dénes, Kiszely István, Kocsis István, Makovecz Imre, Melocco Miklós, Molnár V. József, Papp Lajos, Siklósi József, Szabados György: Magyarország 2006. március 19.

,,Jelenlegi együttélési forma, 1945-től kezdődően indul el. A szovjet elnyomás idején foganatosítják a 1949. XX-as alkotmányunkat, amely tulajdonképpen az 1935. évi sztálini alkotmány átvételéből származik, amelyet 1989. október 23-án tovább éltetnek. Megszállás alatt lévő ország parlamentje adott felhatalmazást a köztársaság kikiáltására is. Majd 1990. május 2-án összeült az első szabadnak nevezett parlament, annak ellenére, hogy az orosz csapatok csak 1991. júniusában mentek ki országunkból. Történelmi alkotmányunk 1944. március 19-ig vezérelte az országot, mi több, tovább is, mivel az 1938. XIX-es törvény alapján választották meg általános egyenlő és titkos választással az 1939. évi parlamentet, amely a béketárgyalásokat követően még fél évig meghosszabbította működését. Miután az 1944. évi VII-es tv.-ben erről rendelkeztek és törvényes úton lehetővé tették, hogy kényszerhelyzetben külföldön is ülésezhessenek. Utoljára Altöttingben, Guttenburgban, 1947. augusztus 20-án ez meg is történt, ahol kifejezésre juttatták, hogy ők a nemzeti szuverenitás letéteményesei, és a jogfolytonosság fenntartásának feltétele, pedig a Szent Koronában van.” (Dr. Varga Tibor: A szabad ég alatt.)

A módszerváltók 1988 óta nem szorgalmazzák a magyar Szent korona tanon alapuló Történelmi Alkotmányunk visszahelyezését a közjog élére, holott a korona visszaadásakor az Amerikai Egyesült Államokkal alaláírt szerződés erre kötelezte a mindenkori magyar kormányt.

"Az amerikai kormánnyal a korona visszaadásakor kötött szerződésben benne van, hogy a magyar koronát az őt megillető, ,,méltó helyére kell visszahelyezni”. A méltó hely nem a fizikai elhelyezésre vonatkozik, hanem arra, amit Pajtás ezredes hosszasan magyarázott a tárgyalások során az amerikaiaknak:

,,Magyarország Szent Koronája nem a törvény tárgya, hanem a magyar jog forrása és polgára. A Szent Korona olyan szuverén személy, amelynek a király az alárendeltje. A magyar és a nemzetközi jog szerint a Szent Korona jogi és alkotmányos személy, amely magába foglalja a magyar alkotmányos hatalmat és a nemzeti létet. Ezen alkotmányos szabály szerint a király, az Országgyűlés tagjai, a polgárok ennek a testnek a részei. A Szent Korona alkotmányosan és jogilag a magyar nemzet. Választhatunk királyt, országgyűlési képviselőket, hivatalukat azonban csak akkor foglalhatják el, amikor Szent Koronára az esküt letették. A király csupán jelölt. Egészen addig jelölt, amikor kibocsátja és elhelyezi azt a királyi oklevelet, amelyben elismeri a Szent Korona szuverenitását és az abban megtestesített nemzetet. A koronázás a Szent Koronával mindennek megerősítése”.

Ezeket  az amerikai tábornok megértette, és a Szent Korona     átadásakor annak, mint jogi személynek biztosították az állandó    hatállyal bíró menedékjogot' - számolt be Sibrik György koronaőr."

Az amerikai kormány ezek után, 1951-ben különleges jogállású tárgynak nyilvánította a koronát. A State Departement 1965 évi hivatalos nyilatkozata szerint a koronát ,,úgy kezelik, mint a magyar nép speciális státusban lévő tulajdonát, amely az Egyesült Államok hatóságainál van letétben”. Mint látjuk, a magyar Alkotmányosságot és a Szent Koronát, mint a magyar jog és történelmi Alkotmányosság forrását, a NYUGAT és azon belül is az amerikai elnök, Truman, sőt Churchill is, mindig Tiszteletben tartotta. Hitler, Kádár, Truman, Carter, Churchill, MINDENKI. Csak a jelenlegi kormányzat és Országgyűlés, sőt még az Alkotmánybíróság, sőt a Legfelsőbb Ügyészség sem. Ez az illegitim kormányzás abszolút kirívó esete, és ezért a felelősséget minden érintettnek viselnie kell.

A magyar polgár is viseli, de ő legalább már TÜNTET a szabad ég alatt, ahol még, egyelőre, magának mondhat egy talpalatnyi helyet.(Geöncöl Gyula)

Tehát a méltó hely a közjog csúcsát jelenti, amit az Amerikai Egyesült Államok is elismert. Ebből következően minden törvényünknek a Szent Korona eszméből kellene következnie, de ez nem így van, számos törvényünk ellentétes a Szent Korona Történelmi Alkotmányunkkal.

Az Alkotmánynak nevezett Legfelsőbb törvény is csak részben merít belőle, ezért élünk több mint hatvan éve alkotmányossági válságban, és ezért marad az interregnum, és az idegen gazdasági-politikai érdekeknek való kiszolgáltatottságunk, de a módszerváltók erről mélyen hallgatnak!!

Folytatom: Iványi Sándor

( Iványi Sándor alapján szerk.)