A választások közeledtével egyre több és hevesebb támadás éri a Jobbikot nemzeti érdekeket érvényesítő politikai törekvései miatt. Legutóbb éppen a magyar lakosságot sújtó, a megszorításokon alapuló politika egyik élharcosa, Bokros Lajos a Vona Gáborhoz írt nyílt levelében úgy fogalmazta meg saját képzelgéseit, mintha azok a Jobbik gazdaságpolitikai programjának részei lennének.

Bokros hatásvadász írása szerint a Jobbik az összes multinacionális vállalatot "el akarja kergetni" Magyarországról, holott azok úgymond "oroszlánrészt vállaltak a munkahelyteremtésben". A levél hasonló részeit olvasván a hazai gazdaság főbb sarokszámait jól ismerő olvasókat nehezen múló nevetés kerülgette, de mivel nem mindenkinek az a kedvenc foglalatossága, hogy ilyen adatokat tanulmányozzon, igyekszünk a lehetőségekhez mérten olvasmányos és közérthető formában megvilágítani a multinacionális vállalatok hazai szerepét.

Mivel a Jobbik egyelőre - de már nem sokáig - országgyűlésen kívüli párt, kénytelenek vagyunk a nyilvánosságra hozott, a legtöbbször jelentős mértékben manipulált statisztikai adatokból dolgozni, holott a legfontosabb fejezeteket gyakran üzleti titokká minősített, a nyilvánosság elől elzárt szerződések tartalmazzák. A multinacionális vállalatok magyar gazdaságban betöltött szerepének megvilágításához - némi forráskritika mellett - többek között az APEH és a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara közös kiadványát használjuk fel, mely a 2008. évre vonatkozó adóbevallások alapján átfogó képet nyújt a 100 legnagyobb magyarországi vállalat és az 50 legnagyobb magyarországi pénzintézet foglalkoztatásban és adófizetésben betöltött szerepéről.

A kiadvány ajánlása szerint fontosnak érzi annak bemutatását, hogy "kik azok a gazdálkodók, akik tevékenységükkel a magyar gazdaság teljesítményéhez és a közösségi kiadások forrásának megteremtéséhez, a költségvetés bevételeihez jelentős mértékben hozzájárultak". Ez már csak azért is érdekes, mert a vizsgálódás alapját a kiemelt adónemekből (általános forgalmi adó, személyi jövedelemadó, egészségügyi hozzájárulás, társadalombiztosítási járulék, társasági adó) befolyó adóbevételek adják, márpedig ezeket az adónemeket jórészt nem a vállalatok, hanem a magyar magánszemélyek fizetik! Nézzük például a 150 nagyvállalat által teljesített adóbefizetések nem kevesebb, mint 40 %-át kitevő áfát. Akkor, amikor elmegyünk vásárolni, nem csak a termék nettó árát fizetjük meg, hanem az azt terhelő áfa összegét is. A számlát kiállító cég gyakorlatilag nem tesz egyebet, mint ezt az általunk kifizetett adófajtát az állam felé továbbítja. Ennek ismeretében rendkívül furcsának találjuk, hogy Szikora János, a Magyar Köztársaság Adóhivatalának elnöke képes az általunk megfizetett adókat a nagyvállalatok nagylelkű adományaként feltüntetni, de Parragh László, a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara elnöke szintén a nevét adta ehhez a legalapvetőbb szakmai követelményeket is figyelmen kívül hagyó, még a laikusok által is megmosolyogtatónak tartott megközelítéshez. És - ez már-már hihetetlen - a mondanivalójukat a kiadvány 58. oldalán első konkrét példaként az egyik, a hazai piacot leraboló, a magyar lakosságtól szerzett a profitját külföldre továbbító kereskedelmi multi, az Auchan vezetőjével készített egész oldalas interjúval támasztják alá. A hasonló esetek tömkelegét elnézve talán érthető, miért vallja azt a Jobbik, hogy hazánkon csak radikális változtatásokkal lehet segíteni.

Emlékszünk rá. Az IMF 1989 előtt az állami vagyon értékét 120 milliárd dollárra értékelte. Amit a volt MSZMP KB tagjai offshore számlákkal lenyúltak. Mert csak 40 millió dollár bevétel volt. Amit az alsóbb hivatalnokoknak  szétosztottak "sikerdíjként". Boros az egyik szakértője volt az akkori folyamatoknak.

(szebbjovo.hu alapján szerk.)