2010-03-31. Közélet

A neoliberális gazdaság- és pénzügypolitika egyik fontos eleme a megtermelt érték (pénz) közjó ellenes elosztása. A Fidesz ezt már egyszer, 1998-2002 között megvalósította. Az Orbán-kormány idején rendkívül alacsony volt a társasági nyereségadó, a 16% körüli érték csak a dél-amerikai típusú rendszerekre jellemző, akkor az EU országaiban 30% körüli adókulcsok voltak az általánosak. Ehhez még hozzátehetjük, hogy a befolyásos külföldi cégeknek még ezt is elengedték, sőt gyakran letelepedésükkor több milliárdos „segélyt” kaptak a magyar adófizetők befizetéseiből. E tekintetben tehát az Orbán-kormány viselkedése semmiben sem különbözött az elmúlt nyolc év kormányaitól, a multiktól nem jutott pénz oktatásra, egészségügyre, közbiztonságra.

A globális hatalomnak eme szélsőséges pénzelosztási módját mindig olyan politikusok irányítják, akiknek karrierjük, ha éppen nem kormánypolitikusként működnek, összekapcsolódik a globális cégekével, bankokéval, biztosítótársaságokéval.

Kétségtelenül az Orbán-kormány vezető pénzügyi politikusa az a Járai Zsigmond volt, akinek életútja szervesen összeforrt azokkal a tőkés társaságokkal, amelyek a neoliberális-globalista politika első számú haszonélvezői. Mint a Wikipediából megtudhatjuk, Járai 1990 és 1995 között a James Capel & Co., majd a Samuel Montagu & Co külföldi befektetőcégeknél dolgozott (két évig Londonban, majd Budapesten). 1995 és 1998 közt a Magyar Hitel Bank később ABN AMRO Magyar Bank vezérigazgatója volt. A globalista háttérhatalom elégedett lehetett munkájával, mert 2001-ben elfoglalhatta a Magyar Nemzeti Bank elnöki székét, ide pedig a mai világba kizárt, hogy a neoliberális hatalommal szembe szálló személyiség kerülhetne. Erről még annyit, hogy előtte az SZDSZ által támogatott Surányi György, utána Simor András (a ciprusi offshore-os milliárdos) ült abban a székben.

Az elmúlt húsz év szép kis jövedelmet hozhatott hősünknek, mert 2008-ban már résztulajdonosként megalakította a CIG Közép-európai Biztosítót, amelynek fő befektetője az a Lehman Brothers amerikai befektetési bank volt, amely 2008 szeptemberi bedőlésével elindította a világválságot!

A mostani választásokra készülve a Fidesz, Járaihoz képest még erősített, mert „leigazolta” Szapáry Györgyöt, aki még közelebb áll a globális háttérhatalomhoz. Ő nem akárki, fiatal kora óta a globális kapitalizmus érdekében ügyködik: 1967-ben Washingtonba került a Nemzetközi Valutaalaphoz, ahol afrikai, ázsiai és európai országokban vezetett különböző tárgyalásokat. 1987 és 1990 között az ázsiai ügyek főosztályának vezetője volt. Amikor 1990-ben haza tért és visszakapta magyar állampolgárságát (a belga megtartása mellett), rögvest az Nemzetközi Valutaalap magyarországi (!) megbízottjává nevezték ki, mely pozíciót 1993-ig töltötte be. Ekkor a Magyar Nemzeti Bank alelnökévé avanzsált, Bod Péter Ákos mellé, mandátuma 1999-ben járt le. Két évvel később Járai Zsigmond akkori jegybankelnök újra felkérte az alelnöki teendők ellátására, amit elfogadott. Szapáry György tehát, aki Varga Mihály mellett a Fidesz meghatározó pénzügyi politikusa, afféle biztosítékember, akinek jelenléte megnyugtatja a nagytőkét: lesz profit bőven. Szapáry egyébként, mint azt néhány interjúban hallhattuk tőle elkötelezettje annak, hogy Magyarország bármi áron fizesse vissza hiteleit.

A Fidesz-közeli HírTv, EchoTV és a Lánchíd Rádió nagyon gyakran szerepelteti a két kitűnő antiglobalista gazdasági szakértőt Csath Magdolnát és Bogár Lászlót, akik a Fidesz- szavazók nagy megelégedésére pontosan megmutatják, hogy a neoliberális gazdaságpolitika miként tette tönkre Magyarországot. Felettébb gyanús, hogy a két kitűnő szakember és hazafi iránt a Fidesz, bár jelentős vonzerejük lenne, semmilyen érdeklődést sem mutatott, úgy tűnik nem fértek be elképzeléseikbe.

A Fidesz megtartaná a neoliberális elosztási viszonyokat!

Az elmúlt nyolc év MSZP-SZDSZ-es kormányai színtiszta neoliberális politikát folytattak, amelynek egyik következménye az lett, hogy a magyar állam elszegényedett; egyre kevesebbet költhet közjóra: oktatásra, egészségügyre, kultúrára és közbiztonságra.

Az állam elszegényítése fontos eszköz a neoliberális stratégiában, melynek elsődleges célja a maximális profit kisajtolása a társadalomból. Ha az állam működéséhez kevés pénzt használ, kevesebb adót kell beszedni: több profit maradhat a tőkés társaságoknál, másrészt a jóléti kiadások lefaragásából megtakarított pénzből fizetheti az eladósított állam hitelállománya kamatait. Az egyszerű munkavállalókat és azok családjait a magyar kapitalizmusban, ahol a reálbérek rendkívül alacsonyak, csak az erős, gazdag állam segítheti ki azzal, hogy például magas szintű oktatást és egészségügyi ellátást vagy gáz- valamint gyógyszerártámogatást nyújt azoknak, akik arra rászorulnak.

Az utóbbi nyolc év neoliberális gazdaságpolitikája miatt a magyar állam segítő ereje aggasztóan csökkent, az aktuális globalista kormány számtalan általános és középiskolát bezárt vagy összevont; kórházak, kórházi osztályok tucatjai szűntek meg, sőt megpróbálták az egészségügyi pénztárat is privatizálni. Erősen csökkent a szociális célra, valamint a gyermekvállalás ösztönzésére fordítható pénz is.

A magyar társadalom a közjóra fordítható pénzek elvonása miatt az Orbán-kormány alatti szinthez képest jóval alacsonyabb nívóra csúszott és ott is marad, ha semmi sem változik. Ha a Fidesz a gazdaság fellendítésére koncentrálva csak a munkaadókat hozza helyzetbe, ugyan teremtődhet 150-200000 új munkahely (az egymillió csak álom!), ám ez mit sem változtat a többiek lecsúszott helyzetén. Konkrétan, ha a Fidesz például nem állítja vissza az Orbán-kormány alatt működő gáz- vagy gyógyszerártámogatási rendszert, akkor a többség úgy érzi – jogosan -, hogy helyzete a Gyurcsány- vagy Bajnai-kormányok alattihoz képest semmit sem változott.

Bár mindkét ártámogatási rendszer leépítésekor a Fidesz-szóvivők élénken tiltakoztak, most, a választási programok bemutatásának időszakában semmit sem hallunk a támogatási rendszerek visszaállításáról, pedig ennek fedezete bőven adott. Csak a villamosáram-biznisz évenként 240(!) milliárd forint profitot termel, ha ezt egy átlagos nyugat-európai társasági adóval, kb. 30 %, sújtanák (adókedvezmények elfelejtve!), a beszedett 80 milliárd már önmagában is összemérhető nagyságú volna a gázártámogatása rendszer visszaállításának költségeivel. Sokan –logikusan – úgy gondolkodnak, hogy ha a Fidesz vissza akarná állítani az elvett szociális vívmányokat most azzal kampányolna.

Ugyanakkor a Fidesz meghatározó embereit, Matolcsyt, Varga Mihályt (ő egyébként ellenezte a közjót szolgáló családi adózás bevezetését) és Szapáryt alig látni és hallani a Fidesz-közeli médiában, amiből arra következtethetünk, hogy nézeteik talán nem volnának olyan szimpatikusak a polgárok számára, mint Csath Magdolnáé vagy Bogár Lászlóé.

Mihály Gábor
közgazdász

(barikad.hu alapján szerk)