2011. szeptember 5. Közélet

Bizony sokan kaptak a szívükhöz, amikor megtudták Mesterházy Attilától, hogy a rendszerváltás óta soha nem látott, brutális megszorításoknak néz elébe a lakosság. Kicsit ugyan fékezte a drámai jövendölés hitelességét, hogy az utódpárt elnöke egy árva konkrétumot sem tudott magából kisajtolni.

Arról beszélt, hogy ennek nemcsak a nemzetközi gazdasági válság az oka, hanem a kormány egykulcsos adóra épülő dilettáns gazdaságpolitikája is. Tudatos károkozásnak, rombolásnak tekintik, hogy a kabinet úgymond rögeszmésen ragaszkodik ahhoz a gazdaságpolitikához, amely liberális, baloldali és konzervatív közgazdászok szerint is megbukott. Hogy a szövegben nemigen hemzsegnek az érvek? A szocikkal nem lehet vitatkozni, mivel nem érvelnek, pusztán szívósan elismétlik az állásponjukat, amit mindenkire rá akarnak oktrojálni.

Mesterházy sem érezte szükségét annak, hogy ha nincs konkrétum a tarsolyban, valami argumentációszerűséggel hozakodjon elő. Még az is megtette volna szerényebb igényűek számára, ha kormányzati körökből származó információkkal blöfföl. Hű de mérvadó lett Mellár Tamás hirtelen, amint mást mond, mint a legtöbb polgári közgazdász! Legutóbbi hírünk az volt a szocialisták róla alkotott véleményéről, hogy miután a Központi Statisztikai Hivatal éléről jogellenesen leváltották évekkel ezelőtt, semmiben nem respektálták egy tőmondatát sem. Meg aztán miért bukott volna meg az a bizonyos egykulcsos adó? Hogy képes megbukni egy adórendszer pár hónappal bevezetése után, háromnegyed évvel az első bevallások elkészítése előtt? Nem akkor lehet felelősen véleményt formálni egy adórendszerről az elemi közgazdasági alapismeretek szerint, ha már egy-két éve üzemel? Mintha az első félidőben kérnénk számon egy csapaton, miért nem nyerték már meg a mérkőzést több góllal. Vagy ha a karmestert leteremtenék, mert nem képes egy Beethoven-szimfóniát öt perc alatt eljátszatni. Év közben számonkérni egy adórendszeren az azonnali sikereket? Csak marxista-leninista emlőkön cseperedett álszakemberek mondhatnak ilyen hupililákat. De hát nem csak ez a gond ezzel az újabb szocialista habzó száj projekttel.

Nehéz feledni, amikor 2006-ban a választás után kiderült az ország csődveszélyes gazdasági állapota, amit addig „ trükkök százaival” titkoltak el a szavazók előtt. 2006. június 10-én tényleg brutális megszorítócsomagot jelentett be az akkori miniszterelnök, akit Gyurcsány Ferencnek hívtak. Még a baloldali orgánumok is kapkodták a levegőt, amilyen Gulág- és gályarab-típusú sanyargatásokat sorakoztatott föl a kormány feje. Az a miniszterelnöki stallumhoz jutott személy, aki akkor már hetekkel azelőtt megtartotta Balatonőszödön szűk elvtársi körben a választási csalást beismerő beszédét. Igen, a június 10-i volt a hírhedt „Nem kell félni, nem fog fájni” jeligéjű – immár nyilvános – bejelentés. A szállóigévé vált szavakkal nyugtatgatta Gyurcsány az elképedt országot. Esküdözött: csuupán annyira fogja megsínyleni a nép az Új egyensúly programot, amihez képest egy szúnyogcsípés fájdalmas tortúra.

Olyan, szóra sem érdemes, pehelysúlyú ügyek szerepeltek benne, mint hogy 30 százalékkal emelkedik a gáz, 10-14 százalékkal az áram ára. Szinte valamennyi adót megemelték és újakat vezettek be. Öt százalékkal növelték az általános forgalmi adót, két százalékponttal a munkavállalók egészségügyi járulékát, bevezették a szolidaritási adót, az árfolyamnyereség-adót, a kamatadót, valamint a magas tandíjat a felsőoktatásban. A vállalkozásokra, függetlenül attól, van-e nyereségük, úgynevezett elvárt adót vetettek ki, amit eufemisztikusan a gazdaságilag minimálisan elvárható nyereség utáni társasági adónak becéztek. Megcsapolták a nyugdíjas vállakozókat is évi 16 százalékos egészségügyi hozzájárulással. A polgárok a – 2006-ban választás előtti mézesmadzagként – törvényben megígért többéves adócsökkentési program helyett drasztikus ár-, adó- és járulékemelésekkel szembesültek. Hogy mégis jobb érzésük legyen, az őszödi gyalázkodások kiszivárogtatásán még jóval innen lévő miniszterelnök bejelentette: évente tízezer adózónál vagyonosodási vizsgálatot rendelnek el. Soroljuk tovább?

Gyengébb idegzetűek kedvéért, hely hiányában inkább eltekintenénk az egytől egyig brutálisan hátrányos lépések felsorolásától. A világesze kormányfő szokása szerint mindezeket az inkvizíciós eljárásokat reformként és fordulatként aposztrofálta. Már csak az örömóda és a fanfárok hiányoztak a teljes eufóriához.

A baloldali sajtó – felocsúdva az első mélyütéses kábulatból – boldogságban úszott és bólogatott mindehhez. Szükség is volt a kincstári optimizmusra, mert mindez csak a kezdet volt. Az MSZP–SZDSZ-koalíció megszorításról megszorításra bukdácsolt négy évig. Na persze, igaz, ami igaz, a mostani polgári kormánnyal ellentétben az MSZP–SZDSZ kétségtelenül egészen másként intézte a szakszervezetekkel való egyeztetést. Bizony. Merthogy ők egyáltalán nem egyeztettek senkivel semmit. Sem hetekkel, sem napokkal, sem percekkel előtte. Sőt még tájékoztató anyagot sem osztottak ki a konföderációk számára az Országos Érdekegyeztető Tanács (OÉT) ülése előtt. Szóval mik is azok a brutális megszorítások, amikre az Orbán-kormány készül? Ó pardon, majd elfelejtettük, hogy a miniszterelnök szerint emelkedhet az alkohol, a cigaretta és a szerencsejáték adója. Hát biztosan ezekre a kíméletlen intézkedésekre gondol az utódpárt, amikor brutalitásról jajong. És ugyebár ezekhez képest a Gyurcsány által elrendelt 2006-os és további folyamatos adó-, járulék-, gázár-, villanyáremelések eltörpülnek. Vagy mégsem? Úgy látszik, az emberek ezt is másként látják.

El kellene végre gondolkodniuk a fogyó támogatottságú MSZP-ben. Nem lehet, hogy azért nincs hitele a világvége-helyzetjelentéseiknek, mert rajtuk kívül senki nem azt tapasztalja a mindennapokban, mint amikkel ők riogatnak?   (mno.hu)

Szabad Hírek