2009. október 16.  Közélet

Mádl Ferenc volt köztársasági elnök „fehér dossziét” javasolt a most regnáló kormány bűncselekményeinek összegyűjtésére.

Az ügy azonban nem ilyen egyszerű, legalább 2002-ig kell visszafordítanunk az idő kerekét, ezért létre kell hoznunk a parlamenti politikusok elszámoltatáshoz szükséges „vörös” dossziét. Ebben kellene összegyűjteni, ami bűncselekmény gyanús. Én most nem egy olyan megalapozatlan feljelentősdire gondolok, amit egyes honfitársaink űznek egyéb elfoglaltság hijján, Keller Lászlót utánozva. Kötelezzük a következő parlamentbe bejutott pártokat az elszámoltatásra a jó erkölcs alapján, mert a mi országunk bíróságai nem igazságot, hanem jogot és a benne lévő kibúvásra alkalmas hézagot szolgáltat jelenleg.

Világossá kell tennünk: nem vérbosszút akarunk, -hanem elszámolást, nem koncepciós eljárásokat, -hanem igazságszolgáltatást.
Vizsgálnunk kell ugyanis ettől az időszaktól a volt és jelenlegi köztársasági elnökök, valamint az ettől az időtől a parlamentben ülő pártok egyetemleges felelősségét az egyre nagyobb méreteket öltő szabad rablásért. Továbbá arra is választ kell kapnunk, hogy meddig helytálló a jelenlegi törvényekre való hivatkozás, hogy –nincs lehetőségünk a beavatkozásra-, ha a kormány az ország alapvető érdekei ellen tesz.

Orbán Viktor mintegy ellensúlyozva a JOBBIK szándékát, többször ígéretet tett a büntetőjogi felelősségvonásra, szerinte a jelenlegi jogszabályok szerint a kormány és a parlamenti képviselői gyakorlatilag azt tesznek, amit akarnak. Ebben egyetértek vele. Arra hivatkoznak Lendvai Ildikóék (háborús bűnös kádárizmus főcenzora), csak politikai felelősséggel tartoznak a választóknak, ugyanakkor, hogy ez az un. „politikai felelősség” mennyire súlytalan azt hűen tükrözi az elmúlt húsz év történései. Mára a választói akarattal már olyan szinten szembemasíroznak a pártok, beleértve a Fideszt is, hogy Seres Mária népszavazási kezdeményezését is kijátszották egy pótlólag beadott és elfogadott törvényjavaslattal, amely egyes vélekedések szerint még több pénzhez juttatja az amúgy sem szívbajos parlamenti szereplőket. Jellemző, hogy a parlament mindössze négy tartózkodással egységesen fogadta el az új törvényt, amely –ellentétben a Bajnai kormány, a lakosságot kifejezetten sújtó un. válságintézkedéseivel - azonban csak jövőre lép életbe. Ahhoz, hogy az ígért felelősség-megállapítás megkezdődhessen, és azt ne lehessen a végtelenségig elhúzni, illetve kibújni alóla, meg kell változtatni az alaptörvények jelentős részét. Ehhez azonban kétharmados többség kell, ráadásul igen kétséges a FIDESZ hozzáállása. Navracsics Tibor egy lakossági fórumon már nem tartotta nagyon fontosnak a kétharmadot, jogkövető, „törvényes” kivizsgálásról beszélt, vele párhuzamban egyes Fidesz közeli hivatásos lobbisták szerint a felelősségre vonás és az anyagi kártérítés nehezen kivitelezhető. Az utóbbi években rendszeresen tapasztalhattuk, hogy Orbánék látványosan beálltak egy mindenki számára fontos ügy mellé, majd ha érdekeik úgy kívánták, csendben kihátráltak mögüle. Így azt sem tudhatjuk, hogy most mennyire hihetünk Orbán Viktornak ebben a kérdésben, vagy csak a mostanság a Fidesz körökben elharapódzó Jobbik fóbia egyik gyöngyszemének értékeljük. Ne legyenek tehát illúzióink, csak magunkra, a társadalmi összefogásra, a civil társadalomra és esetleg a Jobbikra támaszkodhatunk, ha megfelelő számú képviselőt tud delegálni a parlamentbe.

Az ide nyárutóra teljesen elszabadult a Bajnai kormány. Szemmel láthatólag nincs mással elfoglalva, minthogy elherdálja a maradék közvagyont, majd átverve a költségvetést letűnjön a színről. Teszi mindezt úgy, hogy látszólag szolgaian követi az IMF utasításait. Valójában a fokozott érdekérvényesítés folytatódik tovább a nagykutyák között, miközben néhány feláldozható fejet odadobtak koncnak közben, hadd csámcsogjon rajta a pórnép. A háttérben azonban sokkal többről van szó: először a még meglevő közvagyont átjátszzák a „haveri” körnek, másodszor a közszolgáltatók tönkretételével (MÁV, egészségügy, BKV) folyamatos bevételt jelentő üzleti pozíciókhoz jutnak. A sukkorói telekügy, vagy a Balatoni Halgazdaság pénzt termelő egységeinek eladása – de számtalan még nem ekkora nyilvánosságot kapott ügy is- visszafordíthatatlan károkat okoz. A szekrény tele van csontvázakkal, mégis újabb és újabbakat tömnek mellé. Néha-néha egy véletlenül nyilvánosságra kerül, mint a honvédség kánya-hegyi engedélynélküli építkezésének és telekfoglalásának ügye. Az ilyenek miatt kell majd a privatizációs és államháztartási dossziék átvizsgálása mellet elsősorban az „állami erőszakszervezetek”, tehát a bíróság, az ügyészség, a honvédség és a rendőrség valamint az NBH piszkos ügyeire koncentrálni.

A kánya-hegyi ügy újabb aspektusa:
„Észak-alföldi Regionális Államigazgatási Hivatalnál a kánya-hegyi kisajátítási ügyintézője telefonon dr. Kovács József tel 06-52-504-123, gyakorlatilag megtagadta a hadsereg tulajdonomra vonatkozó kisajátítási kérelmébe való betekintési lehetőséget tőlem és a jogi képviselőmtől. Az egész aktát, beleértve az igazságügyi szakértő véleményét akkor ott azon a tárgyaláson ismerhetjük meg, ahol akár határozatot is hozhat a kisajátításról. Teljesen abszurd, hogy egy szakértői véleményre csak azonnal, első olvasatban lehet reagálni. Egy szakértői véleményben természetesen olyan adatok, szakmai problémák merülhetnek fel, melyek valós tartalom ellenőrzéséhez adatbeszerzésre, vagy speciális szaktudást igénylő saját szakértőkkel való konzultációra lehet szükség.

Eddig "csak" a másod, harmadfokú bíróságok feküdtek le a hadseregnek (három, különböző jogra vonatkozó keresetemnek helyt adó első fokú bírósági ítéletet helyezett hatályon kívül a másod, illetve harmadfokú bíróság bíróság, hogy visszamenőlegesen megvonta perképességemet. Ez ugyan közvetett bizonyíték, de kellően erős bizonyíték arra, hogy a bíróságok nem függetlenek, ha az egyik fél a hadsereg.

Erre az október 27-én de. 9 órakor ad csak lehetőséget.

Erre azt mondta a jogi képviselőm, hogy a hivatal által biztosított feltételek az ügyféli jogok lehető legsúlyosabb sérelme, ezért igazán csak a Strasbourgi Emberjogi Bíróság az egyetlen fórum, ahova fordulni lehet.

Tehát miközben én és jogi képviselőm a tárgyalás alatt olvassuk az egész aktát, arra érdemben nem reagálhatunk, meghozzák a határozatot.
Én viszont azt mondom, hogy ez statáriális kisajátítás, katonai puccs”, mondta az érintett Perlaki Tamás*
Mi tehát ebben a helyzetben a teendő?

Széleskörű társadalmi összefogásra van szükség, belevonva a független civil szervezeteket, a szakszervezeteket és mindenkit, akik részt kívánnak venni az új alkotmányozásba, hogy válaszút elé állíthassuk a pártokat. Sajnálatos módon, ezt a helyzetet saját jövendő pozíciójának megerősítésére használja fel néhány civil szervezet és társadalmi csoportosulás, arról már nem is beszélve, hogy ilyen-olyan okból a szakszervezetek is szánalmasan megosztottak, képtelenek egyetlen koncentrált tüntetéssorozattal lemondásra kényszeríteni a kormányt. Hozzáértők segítségével a szakszervezeteknek, a civileknek és a nemzeti oldal pártoktól független szervezeteinek össze kell állítania egy minimumot. Ennek tartalmazni kell azokat az alapvető követeléseket, amelyek megszüntetik az eddigi áldatlan állapotot, vagyis a kormány és a parlamenti pártok feletti társadalmi ellenőrzés teljes hiányát. Ennek a következő elemeket mindenképpen tartalmazni kell:

Közvetlen köztársasági elnökválasztás, az elnök jogköreinek jelentős kibővítése és az ellenőrző valamint a végrehajtó hatalomnak, így a honvédségnek, bíróságnak, ügyészségnek, rendőrségnek az elnök legyen a legfőbb irányítója. Ugyanakkor a kétkamarás parlament felsőháza a közvetlenül hozzárendelt Alkotmánybíróság és Állami Számvevőszék segítségével folyamatosan kontrollálhassa a köztársasági elnököt, megfelelő jogi garanciát nyújtva a legfőbb közjogi méltóság ellenőrzéséhez.

A felsőház, mint a pártok által vezetett alsóház ellensúlya folyamatosan ellenőrizhetné a kormányt. Felül kell vizsgálni az Európai Unióval és a NATO-val kötött szerződéseket, kimondva azt, hogy a parlamenti képviselők miután erre nem kaptak felhatalmazást, a Lisszaboni Szerződés érvénytelen. Törvénybe kell iktatni, hogy az ehhez hasonló nagy horderejű kérdéseket csak kétharmados többségű népszavazással lehessen elfogadni. A büntetéseket jelentősen szigorítani kell. Bírósági gyakorlat legyen a teljes vagyon elkobzás. Európai joggyakorlatnak megfelelő jogszabályok az állampolgár védelmében. Felül kell vizsgálni a kisebbségek jogait és kötelességeit, újraértelmezni a történelmi egyházak szerepét, megerősíteni a Nemzeti Bank kontrollját, aranyalapú értékálló magyar valutát teremteni. Állami ellenőrzés szükséges a bankok felett, ahol megszabható a kamatok és a hitelfeltételek mértéke. Vissza kell államosítani azokat a közszolgáltatókat ahol a „piaci verseny” egyértelműen szabad rablást eredményezett, így az áram, a víz, a gáz és az üzemanyag-szolgáltatásnál. A vállalkozásoknál megállapítani a törvényes tulajdonosi (külföldi tőke is ) felelősséget.

Kemény gondolatok ugye?

De mi döntünk, hogy az eddigi utat választjuk azaz nem megyünk el szavazni. Elmegyünk és a MSZP-SZDSZ-MDF-re szavazunk. Vagy elindulunk egy vélhetőleg jobb irányba. Bátran és méltósággal, gondoskodunk, hogy legyen törvényes felellőségre vonás hűtlen kezelés miatt.
(Polgár Info alapján szerk.)