2009. november 19. Közélet

Még meg sem száradt a pecsét a másodfokú ítéleten az olaszliszkai lincselés ügyében, máris újabb cigány bűnözők élezik a baltát Sajóbábonyban, készülve a következő rasszista terrorra. Le kellett üljek egy pillanatra, amikor is meghallgattam a híradásokat a sajóbábonyi események kapcsán. Miután gyorsan átszűrtem az információkat, és a cionista média mellébeszélését elengedtem a fülem mellett, egy rendkívül egyszerű történet rajzolódott ki előttem.

Az történt ugyanis, hogy egy Brüsszelben is képviselt törvényes magyar párt, mely készül a parlamenti szereplésére, egy lakossági fórummal egybekötött alakuló ülést tartott. Nagy valószínűséggel a jelenlegi parlamenti pártok egyike - a közeljövő árnyékát meglátva - tenni kívánt valamit ennek megakadályozására. A tőlük elvárható „legintelligensebb” és már bevált módszert alkalmazták, és az igen befolyásolható, jobbára írástudatlan cigányokkal elhitették, hogy jön a Gárda is, mert meg akarják ölni őket. (Azok a gárdisták, akik nem mellesleg még egyetlen jogsértésben sem vettek részt, hacsak az alkotmányos jogaik gyakorlását nem tekintjük annak.)

Ez a rémhír keltett hisztériát a cigányokban, ami elegendő táptalaj volt ahhoz, hogy néhány helybelit életveszélyesen megfenyegessenek, esetenként meg is verjenek. Természetesen a sértettek ekkor már valóban hívták a Gárdát, nagyon helyesen, mert a híradásokkal ellentétben nem a rendőrök jelenléte, hanem a Gárda és a rendőrség együttesen volt az az erő, amely ezt a hordát megfékezte. A Gárda távolmaradásának beláthatatlan következményei lettek volna a Jobbik szimpatizánsok vonatkozásában, így nyugodt lelkiismerettel feltételezhetjük, hogy egy újabb lincselést előzött meg a Gárda jelenléte.

Továbbá azt is feltételezzük, hogy a rendőrség a füle botját sem mozdította volna, és oda sem megy ilyen erőkkel, ha a Gárda nem jelenik meg. (Számtalan konfliktushelyzetnél azért kerülnek elő a rendőrök, mert a Gárda is megjelenik.) Tehát valaki ismét felhasználta a cigányság könnyen hiszterizálható és hiszékeny rétegeit arra, hogy bebizonyítsa, a Gárda és a Jobbik a bajkeverő.

A történet dióhéjban ennyi, melyben felfedezhetjük azokat a cionista bajkeverő elemeket, melyekkel évtizedek óta manipulálják, szembefordítják a társadalmi rétegeket, és a figyelem fókuszát átirányítják, amíg a háttérben a kasszát csapolják. A környékbeli cigány bűnözőknek azonban egy elejtett mondat is elég volt arra, hogy a következő cselekményeket elkövessék: garázdaság, rongálás, életveszélyes fenyegetés, testi sértés, mások alkotmányos jogai gyakorlásának akadályozása, stb.. A lincselés csak ezért maradt el, mert nem találtak olyan védtelen személyt, aki nem tud visszaütni. Mert, kérem, bizony köztünk élnek azon réteg tagjai, akikhez hasonló gyáva sejthalmazokat még nem hordott hátán a föld. Mert ők csak akkor bátrak, ha sokan vannak, és úgy is csak abban az esetben, ha nem ütköznek ellenállásba. Ők egyedül mindig jámborak, ártatlanok, elesettek, védtelenek, és mindig a körülmények áldozatai, tőlük független események okán.

De mint a hiénáknak, ha megérzik az áldozat verítékében a félelem szagát, beszűkül a pupillájuk, és mint ahogy a csótányok idegrendszerénél jellemző, az érzékszervek a kezdetleges agy megkerülésével rögtön a végtagoknak adják a jelet, és a minimális értelmet száz százalékosan kizárva cselekszenek. Pont úgy, mint Olaszliszkán. Szeretném, ha megértené mindenki, hogy a gondolkodás ilyen alacsony szintjén a klasszikus nevelés értelmetlensége nyilvánvaló. Sajnos azt a reflexet, mely kialakulhat bennük (hasonlóképpen, mint a Pavlov kutyájánál), és visszatarthatja az aljas cselevésektől őket, csak a félelem indukálhatja. E félelmet jelenti számukra a Gárda, és ezért ez az egyetlen eszköz a fékentartásukra.

És bizony a rasszisták ők maguk. Ők maguk, egymás közt és a többségi társadalom vonatkozásában is. Esze ágában sincs a „megélhetési bűnözőknek” integrálódni vagy beilleszkedni, bár az erre juttatott pénzeket előszeretettel múlatják el egyesek. Ahhoz kérem, hogy beilleszkedjen, dolgozni kellene, márpedig az fárasztó, kellemetlen, és főképpen nehéz olyan tekintetben, hogy önkontrollt kell gyakorolni. Aki ismeri ezen réteget, az tudja, hogy egy rendkívül szabadságvágyó, vagy inkább kötöttség kerülő embertípus, akikre jellemző, hogy nem hajlandók engedelmeskedni a világon senkinek, és a rend általában oly mértékig zavarja őket, hogy szinte félnek annak korlátozó voltától.

És itt elérkeztünk a probléma origójához és egyben legnehezebben leküzdhető részéhez: Az önkontroll! Ennek hiánya az, ami alkalmatlanná teszi őket az integrációra, néhány kivételtől eltekintve. Teljesen parttalan az a vita, hogy ez genetikai vagy szocializálódási probléma. Ez vagy az, a lényeges annak megváltoztathatatlansága, melynek ékes bizonyítéka az a néhány száz esztendő, amelyben a közös történelmünk passzív résztvevői voltak. A mi dolgunk ma nem az, hogy az ő kezüket szorongassuk, szorongassa azt a saját fajtája, mi szorongassuk a mieink kezeit, és tegyünk meg mindent, hogy megvédelmezzük őket az agressziótól és erőszaktól. Ez a mi kötelességünk, ha tetszik a cionista világnak, ha nem. Amennyiben a kötelezettségünk teljesítéséhez az együttműködés hiányában a szegregáció szükséges, hát meg kell tennünk.

A sajóbábonyi események kapcsán felfigyelhettünk egy jelenségre, mely szerintem sokak figyelmét elkerülte, és itt ki is bukott az igazság. A félelem fókusza a rend volt! Nem mástól féltek, mint attól a törekvéstől, amit a Jobbik és a Gárda a zászlajára tűzött, amit egyszerűen rendteremtésnek hívnak. A cigány bűnözők agresszióját tehát az a félelem váltotta ki, amit a rendteremtés fantomja okozott az ő bűnözésre berendezkedett kis zárt társadalmuk vonatkozásában. Tehát a rendtől való félelem, ami lincselni szólította a cigány bűnözőket, és ettől a rendteremtő szándéktól védelmezi őket az adóforintjainkból fenntartott rendőrség. (Nem minden cigány bűnöző. Náluk a kisebbség nem az.)

Na kérem! Ezt dolgozza fel a többségi társadalom!!! Tehát midőn ezt elköveti a hatalom, mint pszichikai bűnsegéd működik közre a cigány bűnözésben. Márpedig ezért egyszer valakinek a vádlottak padján a helye. Mint ahogy azért is felelni kell valakinek, amiért a cigány bűnözést, mint társadalmi jelenséget és mint kriminalisztikai tényszerűséget titkolták és takargatták, ezzel is biztosítva az elkövetői technikák ismeretlenségét. Az a magatartás, amelyet a balliberális kormányzás tanúsított, nem csupán hiba, nem is mulasztás, hanem nagyon súlyos bűn. Bűn azért, mert ha a valós tényeket és elkövetési módokat időben a közvélemény tudomására hozzák, lehetőséget adtak volna a védtelen és felkészületlen jámbor lakosságnak a felkészülésre a bűnelkövetésekkel szemben. E súlyos mulasztások azonban ártatlan emberek életét követelték hosszú éveken keresztül, mellyel lesz elszámolni valója a következő kormányoknak.

Cigány bűnözés volt, van, de reményeink szerint a törvény által megszűnik. A választás lehetőségét megadjuk azonban a cigányság bűnözői rétegének is: vagy élnek köztünk azon normák és társadalmi elvárások mentén, amely normarendszer évezredes történelmünk során kikristályosodott, vagy pedig felülnek arra a szimbolikus kerékre, mely a zászlajukat díszíti, és keresnek egy másik helyet Európában, újfent az európai szabadság jegyében, ahol is jobban képesek tolerálni azt a bizonyos "kultúrát", mely bennünket kifejezetten irritál.

Amennyiben azon spekulálnak, hogy a nemzeti erők nem kerülnek hatalomra, és a csatát elveszítjük, borítékolom, hogy cionista új gazdáik a palesztin mintára, de annál hatékonyabb módszerekkel fogják irtani őket. Ennek tükrében lesz szükséges a cigányság jövőjét tervezni az állítólagos vezetőiknek, amennyiben van nekik olyan, és tudomásul venni azt, hogy döntéskényszerben vannak. Most kell választaniuk aközött, hogy még felkapaszkodnak a magyarok nemzeti vonatára, amely lassan, de nagy erővel megindult, mert az utolsó lehetőség most van a felszállásra, vagy ha a vonat elszáguldott, egy bizonytalan és kockázatos jövővel kell farkasszemet nézniük. Amennyiben pedig eszükbe jutna a csatabárdot kiásni, és rárontani arra a nemzetre, aki eltartotta ez idáig őket, szedjék össze minden bátorságukat, mert nagy szükség lehet rá.

A balliberális bábmesterek pedig kénytelenek lesznek megbarátkozni azzal a gondolattal, hogy ez a csata számukra elveszett, itt az országban ezentúl a szabályokat mi írjuk. Fölösleges próbálkozni ilyen konfliktuskeltéssel, rég átlátunk a szitán. Hiába is keresik a lehetséges kapcsolódási pontokat a Fidesszel, ahol beléjük lehet kapaszkodni, esetleg közösen, kórusban elítélni a nemzeti oldalt, vegyék tudomásul, hogy egyedül maradtak, mert ha összezár a balliberális oldal a Fidesszel, az mindkettő azonnali vesztét jelenti a napról napra megvilágosodó magyarság jóvoltából.

Szebb jövőt!

(szebbjovo.jobbikdebrecen.hu alapján szerk.)