Mint a címből is kitűnik, nem hétköznapi megállapításra vállalkozott az 1936-ban, a Veritas kiadó gondozásában megjelent Zsidóság című könyvében. A könyvvel és a szerzőjével már Marschalkó Lajos is foglalkozott az Országhódítók és Világhódítók című művében. Ebben a bejegyzésben közreadom idézetként, hogy ő mint zsidó szellemi ember, hogyan látta a judaizmus és a nemzetiszocializmus viszonyát eszmei szinten. Íme:

"XXIV. A nacionálszocializmus és a judaizmus szellemi rokonsága. 

1. A bírák kora Németországban. 

A zsidó nép történelmében volt egy szakasz már Kánaán földjén az első időkben, midőn a veszély pillanataiban, amikor a népet ellenség támadása, a megsemmisülés veszélye fenyegette, támadt a népből - a sötétségből - egy vezér, aki a nép élére állott és koncentrálni tudta erélyes és tudatos fellépésével a nép összes erejét, a válságos helyzetből a népét kiszabadította, az ellenséget megsemmisítette, a népet megmentette. Ezek a nép kebeléből támadt vezérek a bírák voltak. 

Fennmaradt az egyik vezérnek, Gideon bírónak a jelszava: "A kardunkat Jehováért és Gideonért " Úgy érezzük, hogy a német nép Hitlerje egy ilyen bíró (Richter), egy ilyen vezér és hogy a német nép történelmének mai szakaszát a zsidó nép történelmének azon szakaszához, amely a "bírák kora" nevet viseli, benső rokonság íveli át. Bármennyire tüntetően mondja fel a szellemi és érzésbeli rokonságot is a német nemzeti szocializmus a Biblia népének, 400 éves bibliaolvasás mégis csak determinálja a nép cselekedeteinek, gesztusainak nemcsak rugóit, de még a formáit is; a megnyilvánulások formáit, amelyek tömegmozgalmaknál annyira fontosak, hogy formájukban a lényeget is adják. 

Mennyire a Biblia, a zsidó nép történelmének e szakára, a "bírák korá"-ra emlékeztet, - még a modern tömegjelenetek szcenériáin keresztül is - az a felhevültség, az a tökéletes népi alárendeltség, az a szituáció, amelyben a nép erkölcsi, szellemi, rendi és születési tagoltság nélkül áll - nem szemben, hanem mélyen alatta: a népből, a sötétségből támadt addig ismeretlen vezérnek, aki megjelent a válság pillanatában és akinek akarata egyedül képviseli az egész nép akaratát. 

2. Az "idegen" házasságok felbontása. 

Ezra és Nehémiás a babiloni exilium után hazatérő csapataival kiszorítja a zsidó földön otthonosan elhelyezkedett idegeneket. Felbontja zsidóknak nemzsidókkal vagy félzsidókkal kötött házasságát, egyszóval megteszi a faji tisztaság visszaállítására és fenntartására szükséges intézkedéseket. "Összekeveredett a szent nemzetség az országok népeivel". Ezra, IX., 2.) A zsidóság már évezredekkel ezelőtt bibliai példát nyújtott a hitlerizmus házasság jogi gyakorlatának. S ha a tradíciókat követő zsidóság, a nem asszimilált ortodoxia kerülne bárhol hatalmi lehetőséghez, ma is megismételné Ezra és Nehémiás példáját. 

Az ismert történelem folyamán nem hozott a keresztény világ gyűlölete soha a zsidóság ellen olyan törvényes vagy társadalmi rendszabályt és intézkedést, amit a zsidóság önálló nemzeti léte alatt vagy később törvényei - az írott vagy hagyományozott tan - alapján a többi népekkel szemben nem alkalmazott vagy alkalmazni jogosultnak ne tartott volna. A zsidó elleni mentalitás nem produkált állami vagy társadalmi életben olyan excesszust a zsidósággal szemben, amit a zsidó nép az ő határt nem ismerő exkluzivitásában a maga részéről a világ többi népeivel szemben - hatalmi lehetőség mellett - ne tartott volna kiválasztottságából és törvényeiből folyó természetes és jogos magatartásának. 

Zsidóellenes kurzusok alatt keletkező európai törvények vagy a gyakorlat több esetben korlátozták még az emancipáció korszaka óta is - azelőtt pedig általában - a zsidóság jogszerzési lehetőségeit. Kecskeméti Ármin "Zsidó történelmének" I. 176. oldalán olvassuk: "Gazdasági érdekből azt is követelték a bölcsek, hogy ingatlant ne adjanak el pogányoknak; csak bérletnél voltak engedmények (ab Zár. 20. B.). (A nemzsidókat távoltartani akaró jogszabály halacha)". 

3. A zsidóság és a prozelita. 

A zsidó vallásbölcselet és a hitlerizmus árja-teóriájának azonossága. 

A zsidók nem törekedtek térítésre, a prozelitákat magukba nem olvasztották. (Bár voltak évtizedeik, amikor erőszakkal körülmetélték a meghódított városok lakosságát és a föld népét.) A prozelitát soha nem ismerték el izraelitának, olyannak, aki a körülmetéléssel és a zsidó rituáliák betartásával a kiválasztott nép tagjává lehet. A zsidó vallás bölcselete (Juda Halevi) szerint a zsidóság mint faj jutott az isteni kiválasztottság dicsőségéhez, mint faj választatott ki az Isten népévé, így a prozelita ezen isteni elhivatottság részesévé a faji eredet hiányában nem válhat. Juda Halevi szerint a zsidó nép a népek sorában az isteni kiválasztás folytán olyan elsőbbséget élvez, amit meg nem oszthat és nem is oszt meg más néppel.  (Emlészünk rá? Hitlerizmus is kiválasztott német népről beszélt.)

Ez a felfogás jelentené érvényesülésében a népek faji alapon nyugvó olyan hierarchiáját, amelynek az élén a zsidóság állna, ő képezné a népek arisztokráciáját. Az így kialakuló világban olyan kasztrendszer fejlődne ki (de nem hivatási, hanem faji alapon), ahol az emberek között a fokozati rendszer, mint az indusoknál, a nagy tömegnek a lealjasításához vezet; odáig, ahol már nem is jön emberszámba és az állat rendfoka alá süllyedt: pária. 

 Iróniája a sorsnak, amely a népek és fajok történetét igazgatja, hogy a hitlerizmusban olyan faji politika nyer kíméletlen alkalmazást, amely árja-faj elnevezés alatt a német fajra ugyanazt a kiválasztottsági teóriát érvényesíti, - de egyedül és kizárólag a zsidósággal szemben! - amit a zsidó vallás alkalmazna a zsidó faj javára: ha fejlődésének irányában uralomhoz jutott volna. És alkalmazná a világ összes többi fajtáival szemben!"

(Nemzeti Forradalmi Hírmondó)

Szabad Hirek