A neonácik és a kommunisták már a görög spájzban vannak, köszönhető az EU Bizottságnak. Akik képtelenek voltak megfelelő választ adni a váltságra. Akik megoldás helyett kiélezték a váltságot: Lásd Izraelért az olajembargó, cserébe benzin spekuláció és élelmiszer ár emelés.
2012. május 10. Külföld

A neonácik adnának a bevándorlóknak, és adnak az öregeknek, igaz, nem úgy. A kommunisták a munkásmozgalom élharcosaivá válnának. A radikális baloldal egységfrontba tömörítette a trockistákat a zöldekkel és a forradalmárokkal. A függetlenek a világot hibáztatják és a felelősöket keresnék. És mind nemet mond az Európai Unió által szorgalmazott megszorításokra. Görögországban ők (nem) fognak kormányt alakítani.

A görög választásoknak komoly tétje van: annyira, hogy júniusban alighanem meg is kell majd ismételni a voksolást. Vasárnap ugyanis olyan eredmény született, hogy nagy valószínűséggel az athéni honatyák egyszerűen képtelenek lesznek kormányt alakítani. Az eddig egymást kényszerkoalícióban őrlő, de az EU megszorító kívánalmait, ha félszívvel is, de betartó régi nagyoknak – a szocialista Paszoknak és a konzervatív Új Demokráciának – nincs meg az abszolút többsége a 300 fős országgyűlésben. Ennek igen egyszerű oka van: a választók így büntették őket a napi két adóért és a kilátásba helyezett elbocsájtásokért. 

Nem balról 

Nem is akar szövetségre lépni velük senki, ugyanis a görög választók csupa olyan erőket küldtek melléjük, amelyek elutasítják a pénzügyi szigort: Antonisz Szamarasz, az Új Demokrácia vezetője ezért nem is nagyon próbálkozott kabinetalakítással. Úgyhogy most az újakon a sor: nevezetesen az Alexis Ciprasz vezette, radikális baloldali Sziriza-szövetségen. Ő pedig kijelentette: csak baloldaliakkal hajlandó összefogni, és arról a bizonyos M-betűs szóról hallani sem akar. Jól jönnek neki az Európában fújó új szelek is, Franciaország új, szocialista elnöke, Francois Hollande is új alternatívát ígért a fiskális szigor helyett. 

A sok kis szélsőbalos formációt 2004 óta tömörítő alakulat fiatal elnöke pontosan tudja, hogyan kell megszólítani korosztályát: már eleve azzal került reflektorfénybe, hogy egy tv-interjúban a szülői beleegyezés nélküli lógás előnyeit ecsetelte. Jól jellemzi azonban a görög helyzetet, hogy egy olyan párt juthatott második helyre 52 mandátummal és 16 százalékkal, amely tulajdonképpen a munkásmozgalmi ideológiának az olvasztótégelye: vannak trockisták, maoisták, kommunisták, szociáldemokraták, európai értelemben vett baloldaliak, zöldek és persze lánglelkű forradalmárok. 

Akiknek azonban Ciprasz formációja még a hiteltelenné vált Paszok és a színtelen Demokratikus Baloldal mellett sem elég vonalas és/vagy vörös, azoknak ott a görög közélet legrégebbi motorosa, az 1918-as jogelőddel büszkélkedő KKE. Ők már sarló-kalapácsos jelükkel üzennek: nincs kompromisszum. A legutóbbi választásokat (eredményük: 8 százalék, 26 mandátum) kommentáló, központi bizottságuk által pontokba szedett kiáltványukban a két nagyot egyenesen az EU-t szolgáló burzsoának tartják, és az ő hathatós munkájuknak tudják be a nacionalista Független Görögök, (10 százalék, 33 mandátum) és a neonáci Arany Hajnal (6,9 százalék, 21 mandátum) bejutását. A kb leszögezi azt is: ha egyáltalán alakul bármilyen kormány, akkor azt nem fogják támogatni, helyette inkább a görög munkások harcát folytatják, az első sorból méghozzá. 

Nem jobbról 

Kérdés, hogy mi szükség van a Független Görögökre, ha a KKE ilyen elszánt. A voksolás harmadik helyezettje jobbról utasítja el a megszorító intézkedéseket, tulajdonképpen a létét is ennek köszönheti: alapítója ugyanis az az Új Demokráciából kizárt Panosz Kammenosz, aki nemmel szavazott a nagykoalíció reformcsomagjára. Vezetőjüknek meggyőződése, hogy egy válság- és egy vizsgálóstáb felállításával lábalhatnának ki a krízisből, amely egy, a görögök ellen irányuló nemzetközi összefogás eredménye. 

A Független Görögöknek a 2.0-s, ha nem éppen 5.1-es verziója az Arany Hajnal. Aki neonácinak meri őket hívni, arra nagyon mérgesek lesznek, és közlik: karlendítésük a római időkre utal vissza. Ehhez képest az is előfordul hogy egy bekezdéseben dicsérik a hellenizmust és a görög ordotoxiát. Vezetőjüket, a börtönt megjárt Nikolaosz Mihalioakoszt a párt bázisát adó bőrfejűek egyfajta dr. Moreau-ként tisztelik és rajongják, de ez nem minden: azt is elvárják, hogy más is így tegyen. Már vasárnap érezhette ezt az a néhány újságíró, akit Mihalioakosz testőre úgymond tiszteletből felállíttatott – akinek ez nem tetszett, az elhagyhatta a sajtótájékoztató helyszínét. A nemzetközi sajtó nemritkán úgy kezeli a pártvezért, mintha legalábbis ők nyerték volna a választást, vagy legalábbis lenne esélyük arra, hogy a koalíció közelébe is kerüljenek – Mihalioakosz vehemens fogadkozása mellett ez nem is csoda.

Az Arany Hajnal vezetője a már említett sajtótájékoztatón ugyanis kifejtette: a hazaárulók reszkethetnek, célozva a megszorítókra. Célkeresztjében vannak még a bevándorlók is és az antifasiszták (beleértve nagyjából az összes parlamenti pártot), de vannak azért támogatóik is. Szociális érzékenységük például árnyalja futballhuligán imázsukat: a BBC riportjában is azzal a felütéssel indít, hogy az Arany Hajnal aktivistái szegény öregeknek osztottak tartós élelmiszert és ruhát. Aztán persze a bevándorlók lehetséges megleckéztetésén ötleteltek, és ordibáltak az utcán egy szocialista képviselővel is. És ha már itt tartunk: az előző kormány paszokos belügyére azzal vádolta meg a jobboldali szélsőségeseket, hogy meglepően szoros kapcsolatot ápolnak a rendőrséggel, akik cserébe elnézik illegális fegyverviselési szokásaikat azért, hogy aztán az anarchistákat provokálva balhét teremtsenek, megteremtve a lehetőségét annak, hogy a karhatalom feloszlathassa aktuális tüntetésüket. (MN)

Szabad Hirek