A nemzetközi jog szerint ezen cselekedetek 1989-ig bezárólag háborús bűnnek minősül. Akár negyven év börtönbüntetés is kiszabható.
2011. július 6. Közélet

A Biszku Béláról készült dokumentumfilmmel ismertté vált Novák Tamás-Skrabski Fruzsina szerzőpáros ezúttal a Heti Válasz webtévéjén jelentkezik. Sorozatuk első részében az 1956-os megtorlásban kulcsszerepet játszó vérbírókat próbálták meg felkutatni - akik közül legalább ketten ma is élnek. Íme, a történelmi háttér.

A vérbírókról szóló videó megtekintéséhez kattintson ide:

1956 decemberétől valóságos halálgyárként működött a magyar igazságszolgáltatás. A forradalmat követő megtorlás során Eörsi László történész kutatásai szerint 225 felkelőt végeztek ki '56-tal összefüggő cselekmények miatt. Az első áldozat a miskolci gyalogsági lőtéren, statáriális bírósági ítélet alapján agyonlőtt Soltész József volt 1956. december 15-én. Utolsóként a budapesti gyűjtőfogházban 1961. augusztus 26-án felakasztott Hámori István, Kovács Lajos és Nickelsburg László életét oltotta ki a hatalom. A kádári megtorlás áldozatainak pontos számát azért is nehéz megállapítani, mert a forradalom utáni években a felkeléssel össze nem függő politikai perekben is hoztak halálos ítéleteket - 1959 és 1961 között például 25 egykori csendőrt végeztek ki régebbi bűncselekmények vádjával.. Egyes '56-osokat pedig köztörvényes vádak alapján ítéltek halálra, más esetekben viszont "valódi" köztörvényes elítéltek jutottak bitóra.

A halálos ítéleteket szakmányban, politikai megrendelésre kiszabó bírókat a köznyelv vérbírónak nevezi. A hatalom politikai iránymutatásokat adott, s minden ügyhöz kellett egy hús-vér bíró, akivállalta, hogy részt vesz a megtorlásban. Kádár János később igyekezett úgy tenni, mintha az igazságszolgáltatás függetlenül működött volna. 1985-ben például így emlékezett vissza a harminc évvel korábbi eseményekre: " A bíróságok munkájába a párt nem avatkozott be, de amikor a halálos ítéletek száma elérte az ellenforradalmi eseményekben ártatlanul elhunytak számát, arra kértem az elvtársakat, hogy álljanak le."

Ezzel szemben tény, hogy Biszku Béla belügyminiszter az MSZMP KB PB 1957. december 10-i ülésén kevesellte a fizikai megsemmisítések számát. Ezután kiadtak a bíróságoknak egy tájékoztatót, mely gyakorlatilag sillabuszként szolgált az ítélkezések során. A megtorlás gépezetét 1958-1959-ben járatták csúcsra, ekkor született a legtöbb halálos ítélet. Az első szakaszban még statáriális bíróságok hozták a halálos verdikteket, de a szervezett megtorlásban később oroszlánrészt vállaltak a Legfelsőbb Bíróság polgári és hadbírái. A korabeli jogszabályok szerint a kivégzéseken egy bírónak is jelen kellett lennie, de a másodfokú ítéleteket meghozó bírákra ez a szabály nem vonatkozott. Így a legtöbb halálos ítéletet kihirdető Legfelsőbb Bírósági vérbíráknak általában nem kellett végignézniük áldozataik akasztását.

Vajon mi motiválta ezeket a jogászokat? Nem csak a félelem, ugyanis bőven akadtak olyanok, akik inkább lemondtak az állásukról, de nem vállalták a hóhérszerepet. A filmben is megszólaló Zinner Tibor jogtörténész adatai szerint 1957 nyaráig távozott a Legfelsőbb Bíróság ítélkező bíróinak fele, 26 fő. A hetvenfős hadbírói karból 37-en maradtak, a Legfelsőbb Bíróság Katonai Kollégiuma 19 főről 9 főre csökkent.

Továbbszolgálók

A távozók között volt Sárközi Endre igazságügyminiszter-helyettes is, akit most a Novák-Skrabski párosnak sikerült megszólaltatnia. Sárközi az 1950-es évek koncepciós pereiben több embert elítélt, ám a forradalom utáni tömeges megtorlásban már nem akart részt venni. A filmben elmeséli, hogy akkor döntött a távozásról, amikor megtudta, 14 embert - többnyire munkásszármazású fiatalokat - kell halálra ítélnie. A tetteit megbánó Sárköziről 1989-ben Gyarmathy Lívia készített dokumentumfilmet, de az egykori bíró húsz évig letiltotta annak bemutatását. A Novákék által tavaly elkészített interjú Sárközi utolsó vallomása, mivel időközben elhunyt.

A távozók helyére jöttek szolgálatkész végrehajtók, köztük olyan hírhedt figurák, mint a Nagy Imre-per kalandos életű bírója, Vida Ferenc, aki az 1930-as években részt vett a cionista mozgalomban, majd Tel-Avivban belépett a Palesztinai Kommunista Pártba, Magyarországra visszatérve szerepet vállalt az illegális kommunista mozgalomban, börtönbe zárták; 1945 után pártszervező munkába kezdett, állami tisztséget vállalt, és 1953-tól a Legfelsőbb Bíróság bírója lett. Tévedés lenne azt hinni, hogy ez a filmbe illő életút jellemző lett volna. A vérbírák egy része kommunista volt, de akadt köztük olyan jogász, akit a Horthy-rendszerből örökölt a diktatúra, és aki hűséggel szolgálta tovább a megváltozott ideológiájú államot.

Sztahanovisták

A legtöbb halálos ítéletet meghozó Borbély János, a " mosolygó halál" például Zinner Tibor kutatásai szerint járásbíróként dolgozott 1938-tól, és 1953-ig szolgálta az államot. Ekkor elbocsátották, de 1957-ben visszahívták a Legfelsőbb Bíróságra, ahol 65 halálos ítélettel mutatta ki a háláját. Noha a szó szoros értelmében nem volt vérbíró, a megtorlás irányításában kulcsszerepet játszott Lee Tibor, az LB Büntető Kollégiumának vezetője, aki 1942-től a Budapesti Királyi Főügyészség főügyésze volt. Főállamügyészként hűségesen szolgálta az új rezsimet is, de 1951 és 1953 között internálták. Négy év múlva rehabilitálták, és újra szolgálatba helyezték a Legfelsőbb Bíróságon.

Hányan élnek még a vérbírók közül? A többségük természetesen régóta halott. Vida Ferenc 1972-ig dolgozott bíróként, és 1990-ben hunyt el a budapesti Kútvölgyi Kórházban. Az utolsó pillanatig kitartott amellett, hogy Nagy Imre ügyében helyesen ítélt, és tagadta, hogy politikai nyomásra cselekedett volna. Borbély Jánost már 1962-ben nyugdíjazták, ugyanakkor, amikor a legtöbb halálos ítéletet kihirdető hadbírót, Ledényi Ferencet. Az ő esetében a hivatalos indoklás is tartalmazta, hogy törvénysértésekben vett részt, és munkájával, magatartásával kapcsolatban kifogások merültek fel (1968-ban elhunyt). Lee Tibor 1965-ig maradhatott a Legfelsőbb Bíróságon, 1974-ben halt meg.

Életben van még a csepeli ellenállókat bitóra küldő Jacsó János, de az egykori vérbíró nem nyilatkozott a kisfilm készítőinek. Megtalálták viszont balatoni nyaralójában Mátyás Miklós hadbírót, aki 13 embert végeztetett ki, köztük a húszéves Mányi Erzsébetet, akit azért küldött akasztófára, mert a gyulavári határőrlaktanyából fegyvereket zsákmányolt. A filmben a szintén halálra ítélt, de kegyelmet kapott egykori békéscsabai felkelőparancsnok, Fekete Pál mesél arról, hogy Mátyás az ítélet kihirdetésekor gúnyolódott a sírva fakadt, rémült lánnyal, és azzal vigasztalta, ne féljen, a kivégzés "nem tart sokáig".

Túlélők

Ugyancsak Mátyás ítélte halálra azt a két csendőrt, akik 1944-ben egy budai cukrászdában megpróbálták letartóztatni és menekülés közben agyonlőtték Ságvári Endrét (a csendőröket 2006-ban rehabilitálták). Mátyás utoljára akkor szerepelt a hírekben, amikor a Honvédelmi Minisztérium 2009 szeptemberében majdnem kitüntette " jubileumi születésnapja" alkalmából. Az ügyből botrány lett, de a minisztérium tájékoztatása szerint Mátyás a zártkörű ünnepségen nem vett részt.

Novák és Skrabski elvitték magukkal Fekete Pált, hogy még egyszer találkozhasson egykori bírájával. A találkozó azonban nem jött létre, mert Mátyás Miklós felesége nem engedte be őket az agg bíróhoz, aki állítólag már nem sokat ért a körülötte zajló eseményekből.

A feleség és Fekete Pál vitája ennek ellenére a kisfilm talán legizgalmasabb jelenete, ugyanis elárul valamit abból, hogyan értékelik a közeli hozzátartozók a vérbírók tetteit. Mátyásné azt is elárulta, hogy férje nem bánt meg semmit, nincsenek rémálmai, és úgy emlékszik vissza a történtekre, hogy csak azokat ítélte halálra, akik maguk is gyilkoltak.

Ami persze nem igaz.
--------------------------------------------------------------------------------

A LEGTÖBB HALÁLOS ÍTÉLETET KIHIRDETŐ VÉRBÍRÓK

Polgári bírók:
Borbély János - 65 fő
Tutsek Gusztáv - 46 fő
Vida Ferenc - 20 fő
Halász Pál - 19 fő
Mecsér József - 10 fő
Vágó Tibor - 9 fő

Hadbírók:
Ledényi Ferenc - 28 fő
Szimler János - 23 fő
Sömjén György - 14 fő
Mátyás Miklós - 13 fő
Kiss István Gábor - 12 fő
--------------------------------------------------------------------------------
"Becsengetünk és elfutunk" - a Heti Válasz interaktív webtévéje

Havonta jelentkező műsorunk az eddigi leginteraktívabb tévé lesz - amit a Heti Válasz weboldala és a YouTube videomegosztó Heti Válasz-csatornája sugároz. A nyomtatott újság, a film és az internet kereszteződésében szeretnénk egy olyan interaktív felületet létrehozni, ahol a néző maga dönti el, hogy az adott témán belül milyen tartalmat szeretne mélyebben megismerni. A téma hátterét, összefüggéseit a nyomtatott lapban megjelenő cikkek tárják fel. A filmekhez rövid, önmagában is élvezhető, ötperces ajánlót készítünk. A látogató aztán rákattinthat a videón arra a részre, ami érdekli, és abból kibomlik egy újabb film, ami hosszabban tárgyalja az adott történetet. Akit tovább részletek is érdekelnek, annak  lehetősége lesz, hogy még több információhoz jusson. Így a néző maga vágja össze magának a filmet, a saját érdeklődése és ízlése szerint. A Becsengetünk és elfutunk című műsorral az a célunk, hogy olyan témákat vegyünk elő, amelyek elkerülik a mainstream média figyelmét. Olyan helyekre és emberekhez is szeretnénk elvinni a Heti Válasz olvasóit és most már nézőit, ahova eddig nem jutott el a kamera. A punkos, provokatív cím ihletője Pozsonyi Ádám egyik 1992-es száma, és szándékaink szerint azt fejezi ki, hogy lelkes csínytevőként provokálunk komoly embereket, komoly témák miatt.

A vérbírókról szóló videó itt megtekinthető:

( http://hetivalasz.hu/becsongetunkelfutunk)

Szabad Hírek