2010. május 7. Közélet

Kénytelen vagyunk hosszan idézni a „mérsékelten MSZP-s” napilap vezércikkét, amely fölsorakozik Gyurcsány tanulmánya mellé – a történelem meghamisításában.

Kapcsolódó anyagok
    > Népszabadság: Az elit újra csendes

(Emlékszünk rá az adófizetők pénze két marokkal ment ki. Közben azzal etette a népet ki a demokrata, ki a fasiszta, ki a szélsőséges. szerk.)

Az elit újra csendes – ez a vezércikk címe. Tartalma afféle kronológia a 2006 óta eltelt időről. Így szól:

„2006 kora nyara, Magyarország. Az óriási költségvetési hiány, az államadósság nagysága és a külföldi bizalom megrendülése miatt a kormányfő kiigazítási csomagot jelent be. A Fidesz a csomag valamennyi elemét elutasítja, helyette nagyarányú adócsökkentést követel. A nagyvállalkozók, a pénzintézeti vezetők, a jobboldali közgazdászok, a bankok fiatal elemzői (a továbbiakban: gazdasági elit) hangosan fanyalognak. Az állami bevételek növelése helyett reformokat szeretnének, valamint a kiadások, a bürokrácia és az adók csökkentését.

2006 késő nyara. A közigazgatásban nagy leépítések kezdődnek: tizenháromezer embert érintenek. A Fidesz tiltakozik, és azonnali, nagyarányú adócsökkentést követel. A gazdasági elit hallgat.

2006 ősze. Sorra fogadják el az egészségügyi reformtörvényeket: a kórháztörvényt, a gyógyszer-gazdaságossági törvényt, döntenek a tandíjról, a vizitdíjról. A Fidesz tiltakozik, és azonnali, nagyarányú adócsökkentést követel. A gazdasági elit hallgat.

2007 első fél éve. Bevezetik a vizitdíjat, számos kórházat bezárnak, több helyen megszüntetik az aktív ellátást. Jelentősen csökkentik a gázártámogatást. A Fidesz tiltakozik, és azonnali, nagyarányú adócsökkentést követel. A gazdasági elit hallgat.

2008 tavasza. A szociális népszavazás eltörli a vizitdíjat, a tandíjat, és ellehetetleníti a további reformokat. A Fidesz örül, és azonnali, nagyarányú adócsökkentést követel. A gazdasági elit hallgat.

2008 nyara. Gyurcsány előbb bársonyos reformokról beszél, majd megegyezésről, reformok nélkül. A hiány jelentősen csökken, de a gazdasági növekedés is. A Fidesz előre hozott választást akar és azonnali, nagyarányú adócsökkentést. A gazdasági elit megszólal, és reformokat követel.

2008 ősze. A gazdasági válság miatt Gyurcsány nemzeti csúcsot hív össze. Az adócsökkentést elhalasztják, a gazdasági elit megértő, a Fidesz azonnali, nagyarányú adócsökkentést követel.

2009 tavasza. Bajnai Gordon a gazdasági válság kényszere miatt megteszi azokat a lépéseket, amelyek a 2006-os kiigazítási csomagból kimaradtak. Visszafogja az állami kiadásokat, visszaveszi a jóléti rendszerváltás fenntarthatatlan elemeit, komoly változásokat fogadtat el a nyugdíj- és a családtámogatási rendszerben, szerény átcsoportosítást hajt végre az adózásban: a munka utáni elvonásokat csökkenti, a vagyont terhelő adókat növeli. A Fidesz tiltakozik, és azonnali, nagyarányú adócsökkentést követel. A gazdasági elit ismét hallgat.

2010 tavasza, kampány. A Fidesz nem tesz új ígéreteket, a régieket nem vonja vissza. A gazdasági elit egyre gyakrabban hallatja hangját, számos képviselője a kétharmad érdekében kampányol, az ugyan nem derül ki, hogy mi célból, hiszen a gazdasági növekedéssel összefüggő törvények felesek. A szociálpolitikát átalakítanák, mert a segélyezés jelenlegi rendszere szerintük nem ösztönöz munkára. De ha nem tudnak munkát adni, ha nincs erre mód, akkor miért követelik a segélyezés szigorítását?

2010, választás után. Kiderül: azonnali, nagyarányú adócsökkentés nem lesz. A gazdasági elit hallgat.”

*          *          *

Mi ezzel a baj?

„ Csupán” annyi, hogy – nem ez történt. Nem ez történt Magyarországon az elmúlt négy évben, lett légyen bármily tetszetős a Capote-stílusban megírt „kortörténet”.

Szinte minden pontján hamis a kép.

Hogy mást ne mondjunk, 2006 kora nyarán nem az volt a probléma, amit a vezércikk sugall, nevezetesen nem a „ külföldi bizalom megrendülése” meg a többi volt a baj lényege. A baj lényege az volt, hogy kormányozni kezdett egy koalíció, amelyik a választók tudatos becsapásával szerzett többséget. Minden más aspektus: békaperspektíva.

Továbbmenve: a 2006 „ későnyarán” elkezdett leépítések nem illeszkedtek semmilyen koherens modernizációba, szimpla spórolási aktusnak voltak szánva – de még annak sem váltak be, ugyanis a leépítésekkel generált államigazgatási-gazdasági zavarok társadalmi számláját még senki sem állította össze, és legyen elég itt most csak a rendőrségi káoszra utalnunk.

„ 2006 őszén” Magyarországon nem egészségügyi reform folyt, hanem súlyos társadalmi krízis. A különbség ég és föld.

És így tovább.

A Népszabadság vért izzad (akárcsak Gyurcsány Ferenc), hogy értelmet leheljen a most véget érő kormányzati ciklusba – utólag.

Azért kényszerülünk világgá kiáltani, hogy a 2006–2010-es kormányzati ciklus ELVESZÍTETT IDŐ VOLT A MAGYARSÁG SZÁMÁRA, mert a lelkifurdalásában vergődő baloldal most, hogy a nép elzavarta őket a melegebb éghajlatra, megpróbál felmentést találni magának.

Hát gyorsan és örökre tisztázzuk: NINCS FELMENTÉS. Szörnyű történelmi bűnt követtek el Magyarország ellen az elmúlt kétszer négy év gyalázatos kormányzásával. És nem kell senkire sem mutogatni.

Nem az elit hallgatása meg a Fidesz (soha figyelembe nem vett) követelései, javaslatai siklatták ki az országot.

MAGYARORSZÁGOT AZ MSZP ÉS AZ SZDSZ SIKLATTA KI a 2002–2010-ES demokratikus rémuralmával. Azért rémuralom, mert rémesen erkölcstelen, pazarló és bűnös kormányzás folyt. (Lásd a balliberális maffiának juttatott mértéktelen pénz az adófizetők pénzéből, fiktív szerződésekkel. szerk.)

(gondola.hu alapján szerk.)